Titkos
háború (3. rész)
Rajongói novella - Írta: Barta
Zoltán
-
Találtál újabb eltéréseket az eredetihez képest?
- Igen, uram - válaszolta a robot. - Azóta már huszonnyolc öt
számjegyű sorozat lett elsugározva ebből az irányból.
- Rendben van, folytasd tovább. - Cerot odasétált az őrmesterhez,
aki láthatóan szintén belemelegedett a munkába. - Mi a helyzet
a jelforrásokkal?
- Valamennyit megtaláltam, uram. A tömeg-kommunikációs csatornák
gyakorlatilag lefedik az egész szektort, és az átjátszóállomások
révén minden csatorna egyforma minőségben vehető valamennyi lakhelyen.
- Keressen egy olyan forrást, amelyik csak részlegesen ad.
- Parancsára, uram. Máris megnézem.
Cerot visszament a saját konzoljához, és tovább figyelte a monitorokat.
Most már valamennyi képernyőn a gyanússá vált adás jelei sorjáztak,
csak persze más és más szűrésen átengedve. Amikor feltűnt egy-egy
oda nem illő számsor, a droid villámgyorsan kiemelte és szépen
egymás mellé rendelte őket. Hamarosan egy okos kis program veszi
kezelésbe ezeket a jeleket, hogy megfelelően összerakva értelmes
egészként jelenjenek meg Cerot hadnagy előtt.
A válasz hamarabb megvolt, mint gondolták volna. A számsor egy
átjátszóállomásról jött, valahonnan a szektor belsejéből. Okos.
Mivel ott a legnagyobb a zajsűrűség, nehezebb is behatárolni a
jel forrását. Aztán Cerot droidja is eredményre jutott.
- Egészen biztos, hogy egy másodlagos jelforrást vesznek igénybe
a jelek keverésére. Ezáltal szinte tökéletesen bele tudják illeszteni
a sugárzott jelbe a kódolt adást.
- Szinte... - ízlelgette a szót Cerot. - De csak szinte.
- Találtam egy adót, amely irányítottan sugároz, uram - hívta
fel magára a figyelmet a háttérben dolgozó őrmester.
- Vesd össze az adás jelét azzal, amit az őrmester talált - utasította
a droidot a hadnagy, majd az őrmesterhez fordult. - Keressük meg,
hol van az a pont, ahol a kettő először találkozik.
- Igen, uram.
A félelmetes technikai apparátus innentől kezdve egyetlen nyomot
kezdett követni. Ha ez az adás valóban a lázadók műve, akkor nagy
fogás csinálhatunk, vélte Cerot. Kérdés persze, mi az üzenet tartalma.
Mert ha csak valami értéktelen információcska, feleslegesen fáradtak.
- Megvan a másodlagos jelforrás. - Az őrmester lassan felállt,
hogy jobban láthassa a feje fölötti nagyméretű csillagtérképet.
- Nyolcvan-hat-nulla-huszonkettőre van egy aszteroidamező. Valahonnan
a belsejéből sugározzák az adást egy átjátszóra, onnan pedig máris
a tömegkommunikáció részeként élvezhető a műsor.
- Mi a helyzet az üzenet tartalmával? - kérdezte a hadnagy a droidot.
- Összeraktam, uram. Egy meglepően részletes tervdokumentáció.
Valami űrbázis-féle. Kiadjam a képernyőre?
- Igen - bólintott Cerot -, hadd lássuk.
Egy térben elforgatható, gömb alakú állomás képe jelent meg a
monitoron. Cerot rázoomolt, elfordította jobbra, majd balra, aztán
ráklikkelt a gömb mellett megjelenő szöveges rész címlécére. Egy
irdatlanul hosszú, katonai és építészeti szakkifejezésekkel teletűzdelt
szöveg jelent meg. Elég volt belőle három sort elolvasnia, máris
tudta miről van szó.
- A rohadt életbe...
Cerot villámgyorsan rácsapott a híddal való direkt kommunikáció
piros színű gombjára.
- Itt a Fekete szoba, a kapitányt kérem.
Néhány másodperc idegtépő várakozás után a kapitány hangja csendült
fel a hangszóróban.
- Mi a helyzet, hadnagy?
- Uram, - kezdte Cerot előszedve a lehető legkörültekintőbb megfogalmazást
- beazonosítottunk a szektorban egy titkos adást, amelyet feltehetően
a Birodalom ellenségei küldtek egy ismeretlen célállomásnak. Az
üzenet egy birodalmi űrbázis teljes tervdokumentációját tartalmazza.
- A forrás koordinátái? - kérdezte a kapitány izgatott hangon.
- Nyolcvan-hat-nulla-huszonkető.
- Általános riadó! - halotta Cerot a kommunikátorból, de a Fekete
szoba a szokásoknak megfelelően kimaradt a fejetlen kapkodásból,
és a fültépő szirénázásból. A kódfejtőkre nem vonatkoztak azok
a szabályok, amelyek a hajó legénységének életét maghatározták.
Cerot egyelőre nem szakította meg a kontaktust a híddal. Egyrészt,
mert nem kapott rá felhatalmazást, másrészt pedig felettébb kíváncsi
volt a fejleményekre. Voltak ritka pillanatok, amikor a hídon
szeretett volna lenni. Látni akarta, mire mennek azokkal az információkkal,
amit ő szerzett meg. A győzelem íze mindennél édesebb, idézte
fel magában a kódtörők nem hivatalos jelmondatát. Nem volt nagy
ügy, mindössze egy kis szerencse kellett hozzá. Meg egy olyasfajta
megérzés, ami ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges.
- Cerot hadnagy, azonnal jöjjön a hídra, jelentéstételre!
A kapitány sürgető hangját a hipertéri ugrás enyhe remegése egészítette
ki. A hadnagy vett egy mély lélegzetet. Tehát az üzenet fontos
volt. Villámgyorsan sarkon fordult, és katonás léptekkel kivonult
a Fekete szobából. A Devastator hídja nem volt túl messze, így
csak néhány gondolatra maradt ideje, mielőtt megérkezett volna
a kapitány színe elé. Egy Birodalmi bázis tervdokumentációja...
titkos lázadó jelforrás... egy flottariadó közvetlenül a küldetés
előtt... Mit jelenthet mindez? A lázadás erősödik? Kiterjedhet
a konfliktus a erre a szektorra is? Vagy esetleg...
Többre nem maradt ideje, mert nyílt a vaskos a fémajtó, és mögötte
feltűnt a híd nyüzsgő látképe. Cerot magabiztosan belépett, de
ez a magabiztosság a másodperc tört része alatt elpárolgott belőle.
A kapitány mellett egy hatalmas fekete alak állt, jelentéktelenné
zsugorítva mindenkit, aki a közelében tartózkodott. Egy fekete
alak, akinek rémtetteiről annyit hallott az utóbbi időben.
Darth Vader.
A hadnagyot most már egyáltalán nem érdekelte a jelentéstétel.
Csak egyvalamire vágyott. Gyorsan visszatérni a Fekete szoba biztonságos
rejtekébe, és beletemetkezni a világegyetem zajainak fürkészésébe...
Titkos
háború - 1. rész
Titkos
háború - 2. rész
|