Titkos háború (3. rész)
Rajongói novella - Írta: Barta Zoltán

- Találtál újabb eltéréseket az eredetihez képest?
- Igen, uram - válaszolta a robot. - Azóta már huszonnyolc öt számjegyű sorozat lett elsugározva ebből az irányból.
- Rendben van, folytasd tovább. - Cerot odasétált az őrmesterhez, aki láthatóan szintén belemelegedett a munkába. - Mi a helyzet a jelforrásokkal?
- Valamennyit megtaláltam, uram. A tömeg-kommunikációs csatornák gyakorlatilag lefedik az egész szektort, és az átjátszóállomások révén minden csatorna egyforma minőségben vehető valamennyi lakhelyen.
- Keressen egy olyan forrást, amelyik csak részlegesen ad.
- Parancsára, uram. Máris megnézem.
Cerot visszament a saját konzoljához, és tovább figyelte a monitorokat. Most már valamennyi képernyőn a gyanússá vált adás jelei sorjáztak, csak persze más és más szűrésen átengedve. Amikor feltűnt egy-egy oda nem illő számsor, a droid villámgyorsan kiemelte és szépen egymás mellé rendelte őket. Hamarosan egy okos kis program veszi kezelésbe ezeket a jeleket, hogy megfelelően összerakva értelmes egészként jelenjenek meg Cerot hadnagy előtt.
A válasz hamarabb megvolt, mint gondolták volna. A számsor egy átjátszóállomásról jött, valahonnan a szektor belsejéből. Okos. Mivel ott a legnagyobb a zajsűrűség, nehezebb is behatárolni a jel forrását. Aztán Cerot droidja is eredményre jutott.
- Egészen biztos, hogy egy másodlagos jelforrást vesznek igénybe a jelek keverésére. Ezáltal szinte tökéletesen bele tudják illeszteni a sugárzott jelbe a kódolt adást.
- Szinte... - ízlelgette a szót Cerot. - De csak szinte.
- Találtam egy adót, amely irányítottan sugároz, uram - hívta fel magára a figyelmet a háttérben dolgozó őrmester.
- Vesd össze az adás jelét azzal, amit az őrmester talált - utasította a droidot a hadnagy, majd az őrmesterhez fordult. - Keressük meg, hol van az a pont, ahol a kettő először találkozik.
- Igen, uram.
A félelmetes technikai apparátus innentől kezdve egyetlen nyomot kezdett követni. Ha ez az adás valóban a lázadók műve, akkor nagy fogás csinálhatunk, vélte Cerot. Kérdés persze, mi az üzenet tartalma. Mert ha csak valami értéktelen információcska, feleslegesen fáradtak.
- Megvan a másodlagos jelforrás. - Az őrmester lassan felállt, hogy jobban láthassa a feje fölötti nagyméretű csillagtérképet. - Nyolcvan-hat-nulla-huszonkettőre van egy aszteroidamező. Valahonnan a belsejéből sugározzák az adást egy átjátszóra, onnan pedig máris a tömegkommunikáció részeként élvezhető a műsor.
- Mi a helyzet az üzenet tartalmával? - kérdezte a hadnagy a droidot.
- Összeraktam, uram. Egy meglepően részletes tervdokumentáció. Valami űrbázis-féle. Kiadjam a képernyőre?
- Igen - bólintott Cerot -, hadd lássuk.
Egy térben elforgatható, gömb alakú állomás képe jelent meg a monitoron. Cerot rázoomolt, elfordította jobbra, majd balra, aztán ráklikkelt a gömb mellett megjelenő szöveges rész címlécére. Egy irdatlanul hosszú, katonai és építészeti szakkifejezésekkel teletűzdelt szöveg jelent meg. Elég volt belőle három sort elolvasnia, máris tudta miről van szó.
- A rohadt életbe...
Cerot villámgyorsan rácsapott a híddal való direkt kommunikáció piros színű gombjára.
- Itt a Fekete szoba, a kapitányt kérem.
Néhány másodperc idegtépő várakozás után a kapitány hangja csendült fel a hangszóróban.
- Mi a helyzet, hadnagy?
- Uram, - kezdte Cerot előszedve a lehető legkörültekintőbb megfogalmazást - beazonosítottunk a szektorban egy titkos adást, amelyet feltehetően a Birodalom ellenségei küldtek egy ismeretlen célállomásnak. Az üzenet egy birodalmi űrbázis teljes tervdokumentációját tartalmazza.
- A forrás koordinátái? - kérdezte a kapitány izgatott hangon.
- Nyolcvan-hat-nulla-huszonkető.
- Általános riadó! - halotta Cerot a kommunikátorból, de a Fekete szoba a szokásoknak megfelelően kimaradt a fejetlen kapkodásból, és a fültépő szirénázásból. A kódfejtőkre nem vonatkoztak azok a szabályok, amelyek a hajó legénységének életét maghatározták.
Cerot egyelőre nem szakította meg a kontaktust a híddal. Egyrészt, mert nem kapott rá felhatalmazást, másrészt pedig felettébb kíváncsi volt a fejleményekre. Voltak ritka pillanatok, amikor a hídon szeretett volna lenni. Látni akarta, mire mennek azokkal az információkkal, amit ő szerzett meg. A győzelem íze mindennél édesebb, idézte fel magában a kódtörők nem hivatalos jelmondatát. Nem volt nagy ügy, mindössze egy kis szerencse kellett hozzá. Meg egy olyasfajta megérzés, ami ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges.
- Cerot hadnagy, azonnal jöjjön a hídra, jelentéstételre!
A kapitány sürgető hangját a hipertéri ugrás enyhe remegése egészítette ki. A hadnagy vett egy mély lélegzetet. Tehát az üzenet fontos volt. Villámgyorsan sarkon fordult, és katonás léptekkel kivonult a Fekete szobából. A Devastator hídja nem volt túl messze, így csak néhány gondolatra maradt ideje, mielőtt megérkezett volna a kapitány színe elé. Egy Birodalmi bázis tervdokumentációja... titkos lázadó jelforrás... egy flottariadó közvetlenül a küldetés előtt... Mit jelenthet mindez? A lázadás erősödik? Kiterjedhet a konfliktus a erre a szektorra is? Vagy esetleg...
Többre nem maradt ideje, mert nyílt a vaskos a fémajtó, és mögötte feltűnt a híd nyüzsgő látképe. Cerot magabiztosan belépett, de ez a magabiztosság a másodperc tört része alatt elpárolgott belőle. A kapitány mellett egy hatalmas fekete alak állt, jelentéktelenné zsugorítva mindenkit, aki a közelében tartózkodott. Egy fekete alak, akinek rémtetteiről annyit hallott az utóbbi időben.
Darth Vader.
A hadnagyot most már egyáltalán nem érdekelte a jelentéstétel. Csak egyvalamire vágyott. Gyorsan visszatérni a Fekete szoba biztonságos rejtekébe, és beletemetkezni a világegyetem zajainak fürkészésébe...

Titkos háború - 1. rész

Titkos háború - 2. rész