Titkos háború (2. rész)
Rajongói novella - Írta: Barta Zoltán

Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. Cerot szép sorjában kiválasztotta a csatornákat, majd bekapcsolta az összes létező zavarszűrőt. Az elképzelés elég rendhagyó, de ez most egyáltalán nem számított. Miért éppen a tömegeknek szánt adások részeként sugároznának üzeneteket egymásnak a Birodalommal szembenálló erők ügynökei? De ha a kérdést megfordítjuk, akkor rájöhetünk, hogy miért is ne? A Devastator még egy jó darabig ebben a szektorban fog vizsgálódni, a lehetőség tehát megvan a sikerre.
Miután rögzített egy csatornát gyorsan megkereste a következőt. A monitor megosztása révén párhuzamosan futottak az adások, és Cerot-nak megvolt a lehetősége, hogy saját belátása szerint sorszámozza, katalogizálja és archiválja őket. A frissen beállított adás éppen egy hír-összeállítást sugárzott a Birodalom kereskedelmi kapcsolatairól. "A szektor vezető ipari konzorciumának felügyelete mellett megkezdődtek a tárgyalások a Whoat ásványkincsekben gazdag lelőhelyeinek kiaknázására. Az eredmény várhatóan jelentősen befolyásolja a szektor külkereskedelmét, és megnöveli az eddig stagnáló munkaerő bevándorlást. A kormányzóság emiatt meg kívánja szigorítani..." Cerot levette a hangot, és megpróbált másra koncentrálni. A bemondónő unalmas hangja elhalt, és az egyébként értelmesen előadott kommentárja üres tátogássá degradálódott.
Első szint. Digitális zajszűrők fésülték az adás minden egyes pillanatát. Beletelt néhány másodpercbe, mire a számítógép fel tudta építeni azt a struktúrát, amely ezt a csatornát jellemezte. A forrás erőssége, a Devastator-tól való távolsága, az átjátszó-állomások teljesítménye, és a közbenső zavaró hatások összessége alkották azt az egyedi vonást, amely alapján ki lehetett szűrni a tőle eltérő jeleket.
Megtörtént az azonosítás. Egy kapcsolás, és máris jöhet a második szint. Ezt Cerot rábízhatta volna a számítógépre, vagy valamelyik droidra, de mégsem tette. A saját kezével akarta megtalálni a nyavalyásokat, feltéve, ha léteztek egyáltalán. Számára a hadseregben szolgálni sokkal inkább intellektuális háborút jelentett, mintsem konkrét harci tevékenységet.
A kép összekuszálódott. Az addig folyamatos, képként megjelenő jelek sávokban kezdtek sorjázni. A többcsatornás hangsávok és a térhatású képjelek végtelen folyamként hömpölyögtek a monitor felületén. Cerot bólintott. Eddig rendben. Következhet az igazi munka. Meg kell nézni, van-e olyan adat ebben a sorozatban, amely nem szükséges ahhoz, hogy a bemondónő hangja és a róla készített felvétel elérjen a nézőkhöz. Egy újabb gombnyomással a monitor táblázatszerűen felbontotta az adatokat, majd egyesével egymás mellé rendelte őket. Ez eltart egy darabig, gondolta magában a hadnagy, és már éppen a következő csatornát akarta behozni, amikor valami megvillant a képernyőn.
Egy öt számjegyből álló kódsor fennakadt a rostán, és vakító sárga jelzéssel kezdett villogni a nyugodt zöldben úszó folyam közepén. Cerot villámgyorsan leállította a listázást, a felvételt azonban nem, így bármikor tovább tudta elemezni az adást. Most azonban minden figyelmét erre az egyetlen sorozatra fókuszálta.
39642
Ez így nem mond semmit. Magához intette az egyik droidot, az pedig készségesen odagurult.
- Analízist kérek erről a csatornáról, és nézd meg, milyen összefüggés van a sugárzás helye, és a kiemelt számsor között.
A droid máris rácsatlakoztatta magát a rendszerre, Cerot pedig felfüggesztette a többi csatorna vizsgálatát. Eddig csak itt talált gyanús nyomot. Érdemes egy kicsit jobban megnézni.
A droid hamar megvolt a válasszal.
- A 39642 nem a jelforrás kódja, és nem is tartozik közvetlenül az adáshoz. Végezzek mélységi vizsgálatot, uram?
- Végezz, de nézd meg az eddig felvett teljes anyagot, és hasonlítsd össze valamennyi jelet az eredeti adástól eltérő jelekkel.
- Igen, uram!
Bár még elég kevés információ állt a rendelkezésére, Cerot mégis elérkezettnek látta az időt, hogy bevonja a munkába egyetlen élő beosztottját is.
- Őrmester - szólította meg a nála valamivel fiatalabb férfit, aki hozzá hasonlóan egy monitor kiírásaiba mélyedve ácsorgott a szoba túlsó végében. - Felejtse el, amin most dolgozik, és azonnal térképezze fel valamennyi nagyobb, rögzített jelforrás helyét ebben a szektorban.
- Szüksége van a másik két droidra, uram? - kérdezte az őrmester.
- Nem, a magáé lehetnek.
Az őrmester nem tétovázott. Azon nyomban törölte a képernyőjéről valamennyi adatot, és elkezdte a kutatást. Cerot egy pillanatra belegondolt, hogy egyetlen számsor miatt egy ilyen hatalmas rendszert állított meg munka közben, de végtére is ez volt a feladata. Ő volt a Devastator kódfejtésért felelős tisztje, tehát bármikor megtehette ezt, ha a helyzet úgy kívánta.
Gondolatiból a droid géphangja riasztotta fel.
- Az azonosítatlan jel nem abból a távolságból jön, mint az adás, uram. Itt már ugyan az adás részeként vehető, de csak egy bizonyos szöget fed le.

Titkos háború - 1. rész

Titkos háború - 3. rész