Star Wars Episode II: Attack of the Clones
Egy filmzene négy borítóval
Barta Zoltán összeállítása

A Star Wars filmek zenéje szerves részt képez a képi világgal. Éppen emiatt a második rész bemutatója előtt a türelmetlenebb rajongókhoz hasonlóan én is alig vártam, hogy végre meghallgathassam az új rész zenéjét. (Volt aki ezt is talonba tette, mondván, majd a premier után szakít rá időt.) Aztán nagyjából az történt, amit vártam. Nekem maradéktalanul tetszett, de egyes kritikusok szerint John Williams már nem tud újat nyújtani, főleg a Star Wars zenék terén nem, hiszen az Attack of the Clones képsorait nézve, és a kísérőzenét hallgatva egymás után tűnnek fel a korábbi filmekben hallható zenei motívumok...

Ilyen vélemény hallatán egy átlagos rajongó is megrökönyödik, hát még az, aki több évtizede van elmerülve Williams mester szimfonikus költeményeinek univerzumában. Ha az baj, hogy a karakterekre jellemző, őket hangulatilag felvezető zenei témák fel-felbukkannak a filmekben, akkor ott komoly bajok vannak az kritikus értékelésével. Amennyiben a zeneszerző nem alkalmazná ilyen erőteljesen ezeket a megoldásokat, minden bizonnyal egy fontos dramaturgiai elemtől fosztaná meg a nézőt, és ezt egy ilyen nagyszabású, George Lucas felügyelete alatt zajló produkció soha nem engedhette meg magának.

A film megtekintése után pedig számomra - és gondolom mások számára is - teljesen nyilvánvalóvá vált, miért is kell egyre hangsúlyosabban kiemelni például a Birodalmi indulót (Imperial March), vagy Luke Skywalker témáját. (Binary Sunset) Ettől ez nem vált önismétléssé, ötlettelenné, hanem közeledve a harmadik részhez, a prequel trilógia végkifejletéhez inkább nyomatékosította az eljövendő irányokat. Palpatine-ból egy szép napon Császár lett, Anakin-ből pedig Darth Vader, stb. Az ő útjukat nem lehetett viszszafordítani, és erre a legszőrösebb szívű kritikusnak sem lett volna hatalma.

De milyen is maga a zene? Az album összeállítása hűen követi az első rész felépítését, és ez alapján csak egy lényegi keresztmetszetet kapunk a film muzsikájából. Ennek következtében a zeneszámok egy jól kifundált hangulati montázsban csendülnek fel, amelyben a könnyed felvételek közé néhány meglepően újszerű és harsány darab is került.

A film zenéjében legtöbbször Anakin és Padmé szerelmi motívuma jelenik meg. Ez az album második számától, az Across the Stars-tól kezdődően többször is felbukkan, de mindig más és más hangszerelésben, vagyis más és más hangulati töltéssel fűszerezve. A szárnyalóan elementáris nagyzenekari megoldástól kezdve a végletekig lecsupaszított hárfa-csembaló kettősig számtalan variációban bukkan fel a lemezen. Nem tolakodva, hanem néha inkább okosan előkúszva a háttér forgatagából. A felvétel dallamvilága egyébként leplezetlenül utal a negyvenes-ötvenes évek hollywoodi filmjeinek zenéire, és a szuper-melodikus kompozíció segítségével Williams mester pedig nem titkoltan kísérletet tett arra, hogy a következő Oscar-gálán ismét Star Wars-mű komponálásáért vehesse át a hőn áhított aranyszobrocskát. Az más kérdés, hogy ez most nem jött össze...

A hetvennégy perces albumon két olyan felvétel is található, mely tíz percnél hosszabb. Ezek közül a Zam the Assassin and the Chase Through Coruscant a formabontó jellegével tűnik ki. A dinamikus alapokra épülő kompozíció hitelesen adja vissza a Zam Wessel második merényletkísérletének, üldözésének és elfogásának pillanatait. A szokatlan elemként megjelenő torzított gitár jól kiemeli a Coruscant eszeveszett légi forgalmának kaotikus zűrzavarát, Obi-Wan Kenobi kétségbeesett küzdelmét az orgyilkos-droiddal, valamint a fejvadász és Anakin kapkodó összecsapását a többszáz kilométeres sebességgel repesztő légisuhanón. A felvétel hosszúsága az egymáshoz kapcsolódó jelenetekhez lett igazítva, és ez nagyon helyes megoldásként értékelhető. Így nem szakad meg a zene élvezete, és a rajongó nem zökken ki a film ezen részének gondolati felidézéséből.

Ennek ellentételezéseként jó néhány, visszafogottabb, sejtelmesebb hangvételű darabot is fellelhetünk az Episode II filmzenéjében. A Yoda And The Younglings azon része, mely konkrétan a Jedi templomban zajló kiképzésről szól, egy különlegesen lágy, a gyermekkor vissza nem hozható varázsát a tudatalattiban felidéző kórussal jut kifejezésre. A gyermeki lélek egyszerűsége és a Jedi lovagrend néhány év múlva bekövetkező darabokra hullása éppúgy benne van, mint Yoda határtalan bölcsessége.

Az album legvégére maradt, "bonus track"-ként feltűntetett On the Conveyor Belt szolgáltatott egy furcsa meglepetést, ugyanis a másfél tucatnyi tévé-spotnak hála, ennek a számnak a legvégét már vagy ötszázszor volt alkalmam meghallgatni. Egyébként ha már bonus track, akkor mindenképpen érdemes lenne megtudni, hogy a tizennegyedik felvétel mihez képest bonus, ha mind a négy különböző borítóval ellátott albumon megtalálható? A megjelenés előtt olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy csak a filmplakátos borítón lesz rajta ez a bizonyos 'bonus track', de aztán nem így történt. Mindegy, legalább mindekinek megvan...