The Clone Wars - Original Motion Picture Soundtrack
Barta Zoltán összeállítása

Amikor nyilvánvaló tény lett a The Clone Wars animációs sorozat beindulása, felvetődött a kérdés: vajon ki lesz a széria zeneszerzője? Ezt a posztot bizonyára sokan szerették volna megkaparintani, azonban csak az pályázhatott eséllyel a tisztre, akinek nemcsak remek érzéke van átörökíteni John Willliams halhatatlan melódiáit egy ilyen produkcióba, hanem jelentős rutinnal rendelkezik a televíziós műfajban is. Mert bizony a tévé az más, alapvetően más, itt állandóan magas színvonalat kell produkálni, méghozzá gyilkos tempóban. A kiválasztott szerencsés - Kevin Kiner - pedig nem okozott csalódást. Olyannyira nem, hogy mire észbe kaptam, már vagy ötödször hallgattam végig az általa komponált és vezényelt The Clone Wars Soundtrack Albumot. A zene vizuális, vagyis a korábbi filmekhez hasonlóan azonnal tudok hozzá képeket társítani, és már a második alkalom után beugrottak a zenéhez tartozó teljes jelenetsorok. Kiner becsületére legyen mondva, mindezt úgy érte el, hogy csak itt-ott veszi elő Williams témáit. Vannak persze kötelező körök, mint a főcím és a vége főcím, de a dallamok közül leginkább csak felsejlenek a korábban már belénk ivódott zenei elemek, mert ezeket Kiner elegánsan, a saját koncepciója szerint továbbfűzi. És mindezek mellett nem fél a kísérletezéstől sem. A nagyzenekari hangzást játszi könnyedséggel keveri össze a szintetizátorokkal és a torzított gitárral, míg a ritmusszekciót az akciódúsabb krimikben mostanában divatos kopogós dobolással erősíti. Mindezt pedig, a kitűnő hangszerelésnek hála, egy tökéletesen élvezhető eleggyé gyúrva tálalja a nézőknek.

Kevin Kiner vajon hol tett szert erre a rutinra, hogy ilyen mesterien ötvözze a nem könnyen elegyíthető műfajokat? Nos, a The Clone Wars előtt a világ egyik legnézettebb tévé-sorozatához, a CSI: Miami-hoz komponált zenét, méghozzá igen sokat. Ott aztán mindenre szükség volt: alá kellett festeni drámát, adrena­lin bizsergető akciót, vagy éppen a tengerparti bulizást. A komponista sokat merített tehát ebből a korszakból, de közben oda tudott figyelni arra is, hogy a zenéje a rendkívül sok ötletnek hála mindvégig egyedi maradjon. Enélkül nem is lehetne hosszú távon életképes.

De nézzük egy kicsit részletesebben, hogyan is épül fel a The Clone Wars filmzenéje. Ami már első ránézésre is szokatlan, az a rengeteg - szám szerint harminckettő - felvétel. A filmze­nék gyűjtésében valamennyire gyakorlott rajongók rögtön kiszámolhatják, hogy ez a lemez a nem túl hosszú kompozíciók sorozata, és ezt az anyagot egyhuzamban végighallgatva teljesen rendben valónak tűnik. Mivel a film meglehetősen akciódús, és a cselekmény sokszor ugrik egyik helyszínről a másikra, a zene vágása során gondosan ügyeltek a kicentizett pontosságra, ezért mindvégig egyfajta izgalmas, már-már popu­láris lüktetés érezhető, és ez nem megy a minőség rovására. Kiner zseniálisan átírta a főcímzenét, és nem rombol vele mítoszt. Ehhez az animációs filmhez ez a stílus passzol.

Ami alapvetően mássá teszi a zenét, az a közel-keleti beütés. Az Episode III egyik drámai részében csendült fel egy női vokál, mely Anakin és Padmé gyötrődéseit volt hivatott kihangsúlyozni. Kiner nemcsak belekapaszkodik ebbe a témába, hanem alaposan körbe is járja azt. Ehhez jó hátteret ad a Tatooine kietlen pusztasága, és a felvonultatott zenei elemek remekül illenek a sötét oldal szolgálóinak megjelenéséhez.

A csatajelenetek közül a Battle of Christophsis még a klasszikus stílusjegyeket viseli magán. Erőteljes fúvós- és üstdobhangzással festi alá a szeparatista és a köztársasági haderő összecsapását. A váltást az Obi-Wan to the Rescue című felvételtől kezdve érezhetjük. Az erőteljes gitárhangzás, elegyedve a sejtelmesen vibráló szintetizátoros basszussal, a hol dübörgő, hol pedig csak kopogó dobokkal varázsolja a hangzást izgalmassá.

És a végére még maradt egy meglepetés. A vége főcímben Kiner mintha Williams zenéjét a Meco legendás 1977-es feldolgozása szerint értelmezte volna újra. Lehet, hogy ez csak a véletlen műve, és harminc év után ő is ugyanazt az irányt találta meg, amit Monardo-ék annak idején. De az is lehet, hogy gyerekkorában sokat hallgatta a mester átiratát.

Összegezve elmondhatjuk, hogy bármennyire is gyermekek számára készült a The Clone Wars, a zenéjét az idősebb generációk is a magukénak érezhetik. Ötöst érdemel...