Shadows
of the Empire-'filmzene'
Star Wars-zene az Expanded Universe-ből
Barta
Zoltán írása
Szóval,
amint azt már tudjátok, a Shadows of the Empire zenéje
nem John Williams szerzeménye. Erre a feladatra Joel McNeely-t
kérték fel, aki a maga módján - és stílusában - oldotta meg a
dolgot. Korábban már dolgozott a LucasFilm-nek, méghozzá a Young
Indiana Jones-sorozat komponistájaként. A Shadows...
esetében azonban egy kicsit nehezebb feladat elé állították, hiszen
nem egy filmhez, hanem egy könyvhöz(!) kellett megteremtenie a
megfelelő muzikális hátteret. Ez egyben persze sokkal nagyobb
szabadságot is adott neki, tudván, a filmekkel ellentétben nem
volt muszáj ragaszkodnia a másodpercre pontos időzítéshez, és
a zenedarabok végleges változatait sem vagdosták a történet dramaturgiája
szerint össze-vissza.
A
Shadows of the Empire zenéje mégsem lehet meg Williams nélkül.
A főcímzene, az Imperial March (Birodalmi induló) és egyéb más
apró momentumok visszaköszönnek a McNeely által megírt zenében
is. Ez természetes dolog, mert miképpen jelenhetne meg Darth Vader,
ha nem a hozzá kapcsolt dallamsor szólalna meg. Joel McNeely zenéje
azonban alapvetően más. Williams stílusával ellentétben sokkal
szabadabban fogalmazza meg elképzeléseit. Számára a Shadows zenéje
magával hordozza a játékosságot. Erre a legjobb példa az a két
"csatajelenet", amely a CD-album elején található. A
The Battle of Gall és a Beggar's Canyon Chase
dallamai teljesen mások, mint például az eredeti trilógia ütközeteiben
hallható katonás Williams szerzemények. Könnyedebbek, lazábbak,
néha egészen populárisan hatnak a Star Wars-hoz szokott rajongói
füleknek.
A
különbség másik oka a zenekarban is kereshető. McNeely a Royal
Scottish National Orchestra and Chorus-t kérte fel a Shadows
of the Empire zenéjének tolmácsolására. Ha valaki hallott
már Star Wars-os feldolgozást, vagyis olyan változatot, amit nem
a London Symphony Orchestra adott elő, az tudja, hogy minden zenekar
másképpen játszik Star Wars-ot. (Talán azért, mert mindegyik azt
hiszi, hogy jobb a másiknál.) Valahogy ez a helyzet a Royal Scottish
National Orchestra-val is. Ők mások, és másképpen szólaltatják
meg a Williams-től átvett betéteket. A hatások eltérően érvényesülnek,
bár a felvételek energikussága ellen nem lehet semmi kifogásunk.
Ha a történet fő gonoszának, Xizor hercegnek jelleméhez írt zenei
témát tekintjük, akkor bátran felveheti a versenyt más filmek
hasonló darabjaival. McNeely Xizor-t egzotikus hangszerelésben
mutatja be, amolyan 'dzsungeles' érzetet kölcsönözve az alakjának.
Joel
McNeely a Shadows...-ban előszeretettel alkalmazza a kórust. A
Birodalom fővárosa, Coruscant gigantikus megjelenítése fontos
a történet szempontjából. Ezt hangsúlyozza ki a szinte nyomatékosan
harsogó kórus és az egyre felfelé ívelő nagyzenekari játék felelgetése.
(A kórus, egy korábban íródott kamunyelvű szöveget énekel. Ennek
leírása a CD-füzetecskéjében olvasható.) A zeneszerző szerencsére
nem vitte túlzásba a kórus szerepeltetését, vagyis nem esett át
a tauntaun másik oldalára csak azért, mert rábízták a feladat
megoldását.
McNeely,
a Shadows of the Empire zenéjével nagy hatást tudott gyakorolni
azokra, akik ismerik a történetet, vagy el tudták olvasni a könyvet.
Akik csak a Nintendo-s vagy a PC-s játékból ismerik ezt a munkáját,
igazolhatják, zenéjével mennyire érzékletesebb, "átélhetőbb"
lett a sztori. És a regény olvasása közben is biztosan sokan előszedik
a CD-t, hogy olvasás közben aláfestésként hallgassák a nagy kalandok
kísérőzenéjeként.
(A
cikk eredetileg az Echo Base 7-es számában volt olvasható.)
|
