Return
of the Jedi - Soundtrack album (1983)
Az eredeti bakelit kiadás
Barta Zoltán írása
Amikor
1983-ban elérkezett a nagy pillanat, és bemutatásra került a klaszszikus
Star Wars trilógia befejező része, a filmzenék üzleti felfogásában
jelentős változás állt be. Míg a Star Wars abszolút sikert
aratott dupla bakelit kiadásban, és a The Empire Strikes Back
duplán és szimplán is megjelent, addig a Return of the Jedi
kísérőzenéje egyetlen korongon árválkodva került a boltokba. Ettől
persze semmivel sem lett rosszabb, mint a korábbi filmek muzsikája,
csak éppenséggel egyfajta hiányérzet keríthette hatalmába a hallgatót,
aki beszerzte a háromnegyed órásnál valamivel rövidebb anyagot.
Hiányérzetünk, ha nem ismerjük az adott kor marketing-szemléletét,
most sem hagyhat minket nyugodni. Miért pont ezeket a zenei elemeket
válogatták be, miért nem kapcsoltak hozzá többet? Nos, a filmzene-lemezek
még ebben az időben sem voltak túlságosan kelendő cikkek, és a
kiadó egyszerűen csak szeretett volna biztosra menni. A Star
Wars dupla változatát évekkel korábban alig győzték gyártani,
annyi fogyott belőle, de ki tudja, a Jedi... is ennyire
kelendő lesz-e? (Itt megjegyezhetjük, hogy sem az Anthology, sem
pedig a Special Edition nem oldotta meg a problémákat teljesen,
hiszen még mindig maradtak le zenék mindhárom filmből.)
Pedig John Williams, a filmzenék koronázatlan királya ezúttal
is kitett magáért. Az előző két epizódhoz gondosan kimunkált karakterorientált
aláfestő zenék mellett sok új elemet is felfedezhetünk. Rögtön
az elején, a Main Title, vagyis a főcímhez kapcsolt azon
zenei rész, amely Darth Vader Halálcsillagra való megérkezését
meséli el, szép iskolapéldája a korábbi és az újabb elemek ötvözésének.
A hol sejtelmesen, hol indulószerű erősséggel dübörgő zene remekül
visszaadja Lord Vader és Jerjerrod parancsnok között lezajló párbeszéd
hangulati hatásait, hullámzását. És amikor kiderül, hogy Császár
személyesen látogat el az űrállomásra, hogy felügyelje a munkát,
a zene tónusa is rögtön fenyegetőbbé válik, mindvégig meghagyva
a sötét erők jelenlétét, amit a vonósok oly hátborzongatóan érzékeltetnek.
Az 1983-ban kiadott Return of the Jedi Soundtrack Album
mindössze tizenegy felvételt tartalmaz, és tíz évig, a négy CD-s
Anthology megjelenéséig hivatalos kiadásban nem is nagyon
halltattunk erről több zenét. (A feldolgozás lemezeket most ne
soroljuk ide, akármilyen izgalmasak voltak abban az időben.) Az
már bevett szokásnak számított, hogy a felvételek nem sorrendben
csendülnek fel a lemezen, hanem egy sajátos hangulati sorrendiségben.
Így kerülhetett egymás után a főcímzene, az Into the Trap,
mely a felkelő flotta Halálcsillag elleni első támadását, és a
Birodalmi flottával való összecsapását meséli el, valamint a Luke
and Leia, melyben a két testvér endori egymásra találását meséli
el érzelmes motívumok segítségével.
A vezérmotívum ebben az összeállításban is az Imperial March.
Nem is lehetne más, ez igaz, ennek ellenére mégsem unalmas. Williams
mester gondosan, vagy talán nagyon precízen ügyelt arra, hogy
kerülje az önismétlést, és a rajongókban kétségeket keltsen a
filmzene eredetiségét illetően. Az Imperial March az előző epizódhoz
képest nem csak a harcias jelenetek hatását erősítette, de néhány
helyen, például az Into the Trap-ben játékos díszítésként is fel
lett használva.
És ha már a harcias részeknél tartunk, érdemes figyelmesen meghallgatni
a Return of the Jedi című darabot. Ez a Jabba-bárkás
leszámolást meséli el, Luke ugródeszkás szaltójától a bárka felrobbanásáig.
A főhősök emberfeletti küzdelmét az egyéni párbajok villanásait,
a menekülést mind összeboronálva, egyetlen lendületes műben hallhatjuk.
A darab annak ellenére egységes összképet mutat, hogy közben számtalan
leállás, dramaturgiai megszakítás vágja el a sodró lendületű,
szinte vágtázó muzsikát. Ez olyan jól sikerült, hogy a film végére,
a Halálcsillag felrobbanásakor ugyanebből szintén bevágtak egy
részt. (Ez nem egyedi eset, hiszen az Empire... végén
meg egy Hoth-i hósiklós száguldás zenéje csendül fel. Az Episode
II-ról nem is beszélve, ahová az első rész főcímzene utáni melódiákat
ültették át változtatás nélkül.)
A Return of the Jedi '83-as lemeze szolgált egy meglepetéssel,
jelesül tartalmazott két "idegen", vagyis nem komolyzenei
felvételt is. A egyik a Lapti Nek, Jabba zenekarának,
a Max Reebo Band-nek tolmácsolásában. Az alapvetően funky-s alapokra
épülő szám szövegét eredetileg angolul is felvették, de aztán
rájöttek, hogy a filmben jobban hangzana valamilyen Star Wars-os,
jelesül hutt nyelven. (A szöveget egyébként Anne Arbogast írta,
a zenét pedig John Williams alkalmi "kamarazenekara"
szolgáltatta, Joseph Williams és Ernie Fosselius közreműködésével.)
A film végén, az ünnepi jelenetben felcsendülő Ewok Celebration
is hasonló átalakuláson ment át, csak esetében John Williams írta
az eredeti angol szöveget, majd ezt Ben Burtt a filmek hangmérnöke
keverte át ewok-osra.
Végezetül érdemes néhány szót ejteni a lemezborítóról. A borító
kinyitható, belső részen fordított állásban látható a film közismert
reklámképe, a Halálcsillaggal, és a csillag-rombolóval, valamint
a főszereplők kisebb fotóival. A lemezhez tartozik még egy tekintélyes
méretűposzter is, a filmből vett jelenetekkel megspékelve. Akkoriban
ez átlagon felüli extrának számított. Ha gyűrődésmentesen sikerült
megőrizni, akkor egy ritka darabbal érezhetjük magunkat gazdagabbnak.
(A
cikk eredetileg az Echo Base klubújság 26. számában volt olvasható.) |
