Episode I: The Phantom Menace - Dupla bakeliten (1999)
Barta Zoltán írása

Ha az ember igazán meg akar lepődni dolgokon, akkor most, az új évezred fordulóján még mindig megteheti. Emellett, ha valaki van olyan régi vágású, hogy nem hódol be a modern kor legcsicsásabban villogó csodáinak, még mindig elérheti álmai netovábbját. És ha mindezek mellett még Star Wars rajongó is, akkor sincs semmi baj, könnyen szerezhet gyógyírt a menetközben fellépő "panaszaira".

Ha egy kicsit világosabban akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a LucasFilm a régi vágású rajongókról sem feledkezett meg. Legalábbis erre enged követ-keztetni az a tény, hogy a The Phantom Menace filmzenéje nemcsak CD-n látott napvilágot, hanem egy nagyon igényes kivitelű dupla-bakelit kiadáson is. Ez mindenképpen jó hír a zenebolondoknak és a fanatikus gyűjtőknek egyaránt, hiszen az előbbiek egy kellemes, manapság egyre ritkuló csemegét élvezhetnek a lemezjátszójukon, míg az utóbbiak egy újabb értékes darabbal gazdagíthatják a kollekciójukat.

Na és, van valami lényeges különbség az Episode I CD és bakelit kiadás között? Hát, őszintén szólva, zeneileg nincs. Ugyanannyi felvétel, és ugyanakkora terjedelemben található az albumon, mindössze az oldalankénti elválasztások jelentenek furcsaságot a CD-hez szokott rajongónak. Akkor miért éri meg megvásárolni ezt a dupla albumot?

A már említett élethűbb hangzás hatásán kívül van még egy pár indok. Ha igazi gyűjtőnek és hozzáértőnek hisszük magunkat, akkor rá kell jönnünk, hogy mostanság már nem jelennek olyan nagy példányszámban ezek a lemezek, mint mondjuk másfél-két évtizede. Ebből könnyű kikövetkeztetni, hogy ez a lemez már a megjelenése pillanatában ritkaságnak számított.

Emellett van még egy érdekesség, méghozzá a borító. Azt szokták mondani, egy nagylemez eladhatóságban nagy szerepet játszik a borító is, vagyis az a körülmény, mennyi munkát fektettek bele művészileg abba, hogy egy adott produkció eléggé figyelemfelkeltő legyen a többi hanglemez között. Az Episode I. bakelitkiadásának elején a jól ismert filmplakát motívum díszeleg, viszont hátoldalán egy olyan kép látható, amely nincs rajta a CD változaton: Darth Maul néz körül a távcsövével a Tatooine-i éjszakában. A változatosság kedvéért a hátsó borítót ugyan azzal a grafikai megoldással tervezték, mint az elsőt, így ha ezzel a felével rakják ki egy kirakatba, minden arra járónak szemet szúr.

A szétnyitható borító más élménnyel is kecsegtet. Kétoldalas montázs bontakozik ki a szemünk láttára, és rá kell jönnünk, ezt sem láttuk a CD borítón. És mielőtt a lemezeket feltennénk a lejátszóra, tovább ámuldozhatunk. A korongokat védő papírtokok minden oldalán más-más szereplő képét rakták. (Qui-Gon, Obi-Wan, Darth Sidious, Darth Maul) A lemezek pedig - az exkluzív picture disc kiadásoknak megfelelően - a világmindenség csillagrengetegének színpompáját tükrözik vissza.

Sokan ezt kevésnek ítélhetik, és azt mondhatják: ezért nem érdemes megvenni az Episode I.-t bakeliten. Szerintem viszont, akinek van rá pénze, - meg egy jó lemezjátszója - semmiképpen se hagyja ki ezt az esztétikailag is különleges élményt. Megéri, és nemcsak azért, mert a galaxis szó szerint ott forog a lemezjátszó tányérján...

Az 1999-ben megjelent dupla bakelit kiadás a következő borító-extrákakal jelent meg:

A hátsó borító Darth Maul (eltér a CD-változattól)
Az első borítón a filmplakát (megegyezik a CD-változattal)
A szétnyitható belső borítón egy montázs a filmes karakterekkel, a felvételek jegyzékével, és egy magyarázó szöveggel (eltér a CD-változattól)
A film négy főkaraktere az album belső borítóján (eltér a CD-változattól)