The Empire Strikes Back
The National Philharmonic Orchestra
Barta Zoltán írása

Nem tudom ki, hogy van a feldolgozásokkal, de én kimondottan szeretem őket. Persze nem mindegyiket, hanem csak az olyanokat, amelyeken érződik az előadó nemes szándéka, vagyis az a fajta hozzáállás, ami a hallgatót nem valamiféle gúnyos mosolyra, hanem inkább az elgondolkodásra készteti. Amikor először hallottam a Star Wars zenék feldolgozását (anno 1980, Meco együttes) nem az tűnt fel, hogy "jé, miket játszanak ezek itt össze", hanem az, hogy "jé, ezt így is elő lehet adni".

Ez a tendencia tovább folytatódott, és a kilencvenes években már egész kis gyűjteményt lehetett összeállítani a Star Wars muzsikájának átirataiból. Komoly és könnyűzenei változatok jelentek meg egymás után, abszolút profi és abszolút amatőr előadók tolmácsolásában. A nagyzenekarokon kívül jazz, disco és szintetizátoros elő-adók próbálkoztak valami újat kicsiholni John Williams klasszikus dallamaiból, több, kevesebb sikerrel. Ezek közül most egy igazi gyöngyszemet, a The National Philharmonic Orchestra által lemezre játszott The Empire Strikes Back-et szeretném röviden, tömören bemutatni.

Ezzel az albummal nagy szerencsém volt, ugyanis sokáig szemezgettem vele különböző áruházakban, de az általam annyira áhított ja-pán kiadásnak olyan magas volt az indulóára, hogy számomra jó darabig csak az álmok szintjén létezett ez a korong. Aztán egy szép napon az egyik ócskapiacon egy tudatlan árus a bolti ár felénél olcsóbban kínálta, én pedig felvéve a legjobb pókerarcomat, szemrebbenés nélkül megvettem. Nehezen türtőztettem magam, de végül is meg bírtam állni örömujjongás nélkül, és amikor hazaértem az első utam a CD játszóhoz vezetett...

Számomra fontos szempont, hogy a feldolgozó zenekar adjon valami kis pluszt az eredeti mellé, amiért érdemes az ő korongjukat meghallgatni. A The National Philharmonic Orchestra (karmester: Charles Gerhardt, producer: George Korngold) pedig adott, méghozzá nem is keveset. Túl azon, hogy egy japán kiadású CD-n hallgatja az ember, ami jobban szól az átlagnál, sok egyéb is felfedezhető az eredetihez képest. Ez a The Empire Strikes Back album ugyan nem tud azzal büszkélkedni azzal, hogy a CD kiadásán elsőként volt rajta a rajongók által annyira hiányolt 20th Century Fox Fanfare, hiszen ezt az érdemet a Utah Symphony Orchestra az 1990-es Star Wars Trilogy lemezén már megszerezte. (Annak a lemeznek is George Korngold volt a producere.) Ami viszont különlegesség, azt a zenekari játék finomságai rejtik. Ilyen például a The Asteroid Field témája. John Williams úgy írta meg a zenét, hogy szinte magunk előtt látjuk a hatalmas kőtömböket kerülgető Millennium Falcon-t. A The National Philharmonic Orchestra könnyedebbre, játékosabbra vette az alapot, és ebből kiindulva itt-ott kicsit el is kalandozik az eredetitől.

Nagy kedvencem, a The Imperial March. Kíváncsian vártam, milyen felfogásban adják elő, és legnagyobb meglepetésemre egy hihetetlenül elementáris darabot hallgathattam a CD-ről. Ez a változat eleve másképpen kezdődik, mint azt ahogy a filmzenén megszokhattuk. Az elején a Felhőváros-i fagyasztó kamra borzalma elevenedik meg néhány pillanatra, majd jön birodalmi hadigépezet felvonulását szimbolizáló induló. A fúvósok ércesebbek, a vonósok teltebbek a London Symphony Orcehestra-hoz képest. Meg me-rem kockáztatni, hogy a The National Philharmonic Orchestra jobban átérezte a hangulatát, mint a filmzenék zenekara.

Na jó, ne legyünk ennyire igazságtalanok. Azzal mindenki tisztában van, milyen sok múlik a produceri munkán. George Korngold munkája ennek a remek példája. Ha a producer más értelmezést akar adni egy zenei darabnak, akkor azt meg is teszi. Előtérbe helyezhet olyan hangszereket, amelyeket a vájtfülűeken kívül nem hallottak mások, vagy éppen lágyabbá, melodikusabbá tehet korábban erőteljesebbnek ható dallamokat. De ez a feldolgozás más okok miatt is érdekes. Egyrészt az album felvételének dátuma miatt. A The National Philharmonic Orchestra Londonban, a Walthamstow-i Town Hall-ban rögzítette az anyagot, még 1980 májusának elején. Ezenkívül a nagyzenekari átirat nem egy "magánakció" eredménye volt, hanem John Williams-szel való egyeztetés révén született. (A zeneszerző még jegyzetet is írt az albumhoz.)

A The National Philharmonic Orchestra előadásában megjelent The Empire Strikes Back albumot tehát nyugodt szívvel ajánlhatom minden rajongónak. A gyűjtőknek még annyit mondanék, hogy ennek az albumnak van európai változata is, vagyis nem kell a drága japán kiadásra spórolni. Aki megvásárolja, negyvenöt percnyi tiszta Star Wars zenét kaphat a pénzéért. Megéri!


A The National Philharmonic Orchestra közreműködésével rögzített The Empire Strikes Back albumon a következő felvételek hangzanak el:

1. 20th Century Fox Fanfare

2. Main Title, The Imperial Probe

3. Luke's First Crash

4. Han Solo and the Princess

5. The Asteroid Field

6. The Training of a Jedi Knight and "May the Force be with You"

7. The Battle in the Snow

8. The Imperial March

9. The Magic Tree

10. Yoda's Theme

11. The Rebels Escape Again

12. Lando's Palace, The Duel (Through the Window)

13. Finale