Star Wars Episode I - The Phantom Menace
The Ultimate Edition (2000)
Barta Zoltán írása

A 2000-es év végére, pontosabban a karácsonyi lemez-piacra szánt Episode I The Phantom Menace dupla CD-nek hatalmas kihívással kellett szembenéznie. A rajongók általában tényleg megvesznek mindent, azonban egy drága hanglemez már óvatosságra intheti őket, főleg ha nem sokkal korábban már vásároltak valami hasonlót. Ebben az esetben azonban más volt a helyzet. Amikor 1999. május 3.-án a boltokba került a film zenéjének első kiadása, mi, rajongók tisztában voltunk azzal, hogy közel sem az egész zenét halljuk a Naboo képével ékesített korongon.

Az üzleti érdekek azt diktálták tehát, hogy egy időre - röpke másfél évre - jegeljék a film zenéjének nagy részét, és csak akkor jelentessék meg, amikor már nem lehet többet eladni az eredeti lemezből. A látszat fenntartása, vagyis annak érdekében, hogy ne tűnjön a szokásos "egy-rókáról-minél-több-bőrt-lehúzni" akciónak a dolog, a korábban kiadott lemezekhez képest rendhagyó összeállításban kellett piacra dobni a soundtrack albumot.

Az első Star Wars trilógia filmzenéi alaposan megcsonkítva, és nem időrendi sorrendben kerültek lemezre. Ennek a gyakorlatnak az 1993-ban kiadott 4 CD-s Anthology vetett végett, de az 1999-es Episode I ismét felelevenítette ezt a hagyományt. A rajongók többségét - és többek között e sorok íróját is - rettentő mód zavarta ez, mondván így sokat csorbul a film felelevenítésének élménye. Egy Star Wars soundtrack albumot nem jó úgy hallgatni, hogy közben gondolatban az egyik jelenetről a másikra kell ugranunk a cselekményben. A The Ultimate Edition láthatóan orvosolta ezt a hibát, és egy ragyogó ötlettel az adott helyszíneken hallható témákat összefűzve folytatólagosan engedi lejátszani a zenét. A felvételek között csak ott van szünet, ahol már egy másik témacsoport kezdődik. Természetesen e csoportok is külön számokra vannak osztva, és köztük is kedvünkre ugrálhatunk, ha valamit külön meg akarunk hallgatni.

"És most mi lesz?" kérdezhetik azok, akik annak idején nagy lelkesen megvették az első kiadás CD-jét. El kell adnunk a régi lemezt, hogy megvegyük az újat, vagy ne vegyük meg, mert annyi újdonság úgysincs rajta? Ha valaki jól gondolkodik, akkor megszerzi az újat, a régit, viszont éppúgy megtartja a gyűjteményében, mint például a 'Special Edition' megvásárlása után az 'Anthology'-t. Az Episode I albumok között jócskán van átfedés, mégsem ugyanaz a kettő. Mindegyik tartalmaz olyan részeket, amelyek a másikon nincsenek, és mivel a 'The Ultimate Edition' leginkább csak a filmhez vágott zenei elemeket tartalmazza, az első CD a hosszabb témáival néhol több elmélyülést enged. Az új albumon a felvételek listáján két 'bonus track' van feltüntetve: az egyik, a 'Desert Winds' című felvétel igazi csemege, hiszen a film végleges változatából kimaradt. A másikat, a 'Duel of the Fates' slágerszámot viszont már 1999 májusa óta ismerhetik mindazok, akik a clip-jét felvették valamelyik tv-csatornáról, vagy letöltötték az Internetről. A 'The Ultimate Edition' tematikáját követve ezt a felvételt is szét kellett darabolni, és belegyúrni a valamelyik témacsoportba. Ez meg is történt, de valamiképpen mégis meg akarták őrizni egységes egészként, ezért a clip filmes hangeffektjeivel kiegészítve került a második CD végére. (Ebben a clip-ben eredetileg a film munkálatainak "zajai" is szerepeltek, a CD-s változatról azonban ezt elhagyták.)

Ha osztályoznom kellene a 'The Ultimate Edition'-t, akkor mindenképpen jelest adnék neki. Nem azért, mert elvakult híve vagyok John Williams kompozícióinak, és azért sem mert eggyel több lemezt tudhatok a gyűjteményemben. Ezt a CD albumot sokkal inkább az igényessége, az ötletes szerkesztése tette naggyá a szememben, no meg persze az, hogy végre olyan Star Wars-zenét is hallgathatok CD-ről, mely eddig csak a filmben csendült fel. Az egyetlen hiányt a reklámokban beígért John Williams-kommentárok elmaradása jelenti, de ezen majd csak túlteszem magam valahogy.

(A cikk eredeti változata az Echo Base 17-es számában olvasható.)