Barta Orsolya:

Episode I 3D-premier

Az Episode 1 nem tartozik a legkedveltebb filmek közé sem a "kívülállók" sem a Star Wars rajongók körében. Ez tény. De azért mégis, ha már újra bemutatásra kerül a mozikban, ráadásul "fel-3D-sítve", akkor azért illik legalább egyszer megnézni. Meg is tettük, de a várakozások és a végeredmény azután nem fedték egymást teljes mértékben...

Ez azonban ezúttal nem a sztori hibája, hiszen azt már ismertük; mindenki, aki beült újra megnézni, ilyen téren tudta mire számítson. Sőt, jó volt kicsit nosztalgiázni is, és újra felidézni a film azóta klasszikussá vált jeleneteit, mert azért ilyenek is voltak/vannak szép számmal.

A probléma ott van, hogy ez egy 13(!) éves film. Amikor készült, még szinte sehol sem volt a mostani 3D-s technika, ami viszont nem csak a digitális rögzítést kívánja meg alapból, hanem olyan kamera beállításokat is, melyek kidomborítják a 3D-s mozizás előnyeit: nagy tereket és ha lehet egész alakos figurákat (gondoljunk csak az Avatarra). Ez pedig összességében sajnos túl kevés van az Episode 1-ben. Van viszont sok közeli, hogy az arcjáték is helyet kaphasson, ez 3D-ben nézve viszont annyira nem lélegzetelállító, mint a coruscanti gigaváros mélységének mutatása.

Vagyis szép és jó ez a 3D, de olyan filmeknél éri el igazán a kívánt hatást, amiket eleve 3D-ben készítenek. Egy feljavított film, még a Csillagok Háborúja sem képes megközelíteni egy igazi 3D-s film színvonalát technikai téren. Az Episode 1 is vannak azért jól eltalált képsorok, amitől tényleg eltátja a száját az ember: a nabooi vagy a coruscanti nagy totálok, az űrcsata bizonyos részei, vagy gungan-droid csata eleje, de összességében érződik rajta, hogy eredetileg nem erre a technikára készült. De talán azért is csalódtunk picit, mert a film előtt igazi 3D-s filmek előzetesei voltak, amikben kirepültek a pillangók és a robbanás után a törmelékek a vászonról és ilyen bemelegítés után az ember naivan ugyanerre számít a várva várt film esetében is.

Ezek ellenére legalább egyszer azért érdemes megnézni és a kesergésre sincs különösebb okunk. Ez volt az első próbálkozás, az Episode 2 már biztos ütősebbre fog sikerülni, főleg, hogy azt már eleve digitálisan rögzítették. A régi trilógia filmjeitől ezek után azonban tartok egy kicsit, de majd 3 év múlva kiderül, hogy azokból mit tudnak kihozni.

Értékelés: 3/5

Jenőfi Norbert:

Baljós árnyak - 3D

George Lucas az Episode 1. újrabemutatója kapcsán azt nyilatkozta, hogy úgy látja, alapvetően kétféle térhatású film készül (a képből kifelé nyúlkálós, meg az amikor a mozivászon afféle ablakként funkcionál, ahonnan is kilátunk az előttünk zajló eseményekre), és hogy ő nem igazán híve a nézőt ijesztgetős, fejrángatásra késztető megoldásoknak. Hát, igaz, ami igaz, a Star Wars-nak sem az a lényege. Szerencsére.

A Baljós árnyak 3d-s konverziója esetében gyakorlatilag a tavaly megjelent BD-változatot láthatjuk viszont, és semmilyen hatásvadász elemet se csempésztek bele sehova. És ez jó is így. Az átalakítás azonban előhozott néhány olyan mozzanatot, ami jól szemlélteti, mennyire komplikált is az ilyesmi. A 3D ugyanis nagyon nem szeret bizonyos dolgokat, és ez hol előnyére, hol hátrányára vált ennek az 1999-es filmnek.

Az egyik ezen közül a homályos háttérelemek léte. A rendezők és az operatőrök már a mozikészítés kezdete óta élnek ezzel a lehetőséggel, hogy kiemeljenek egyes részleteket, és az általuk kívánt irányba vezessék a néző tekintetét. 3D-ben ez így nem működik, és ma már jól megfigyelhető, hogy az új technológia ezen a téren is befolyásolja, megújítja a film formanyelvét. A Baljós árnyak-ban pedig sok-sok párbeszédes jelenet van, amikor egyértelműen látszik, hogy a háttérben zajló történésekkel az átformáláskor nem igazán tudtak mit kezdeni, azok simán megmaradtak a régi módozatukban. (Nagyon jó például szolgálnak erre a film elején a neimoidi cirkálón zajló események.) Ez gyakorlatilag minden utólag átalakított filmnél így van, a jelenlegi szoftverek nem tudnak mit kezdeni a homályos képelemekkel. Érdekes viszont, hogy pontosan ezekben a szkvenciákban mutatja be igazán a konverziót végző cég, a Prime Focus, hogy mire is képes, ha nekigyürkőzik. Qui-Gon szakállának és borostájának minden kis szőrszála elkülöníthető, gyönyörű, plasztikussá tett arcokat és alakokat láthatunk, és végre teljesen elfelejthetjük a régimódi 3D-s újjáformálás jellegzetességeit, az egymás elé-mögé helyezett kartonfigurák rémképét. A belső terek bemutatása is parádés, ha valaki már járhatott a nabooi palotaként szereplő Caserta-i épületegyüttesben, most újra ott érezheti magát. A beleélés szinte tökéletes; az jár igazán jól, aki már látta egyszer-kétszer a filmet, ugyanis az olyan részletekre is felfigyelhet, amelyek eddig még talán sose tűntek fel neki. A tágas terek esetében a mélységi hatás pl. szédítően jól érvényesül, a távolabbi dolgok azonban már nem ennyire mutatósak. Más kérdés, hogy a valóságban sem azok (ne feledjük: a két szemünk is csak egy kis arasznyira, nem pedig fél-, egy méternyire van egymástól), a manapság vetített, eredendően is térhatásúként készülő filmekben jócskán eltúlzott perspektívával érik el a kiváltott hatást. Emiatt némi hiányérzete támadhat a nézőnek, de ez a mára már elterjedt hatásvadász megoldások rovására írható.

A másik, amit a 3D-nél nem szabad elkövetni, az a gyors kameramozgatás, különös tekintettel a zoomolásokra. Ezzel itt semmi gond sincs, Lucas az ilyesmit sose szerette alkalmazni. Most kapóra jött, hogy már anno is ennyire előnyben részesítette a hagyományos, kényelmesebb stílust, és látásmódot. A hirtelen, sebes mozdulatokkal ellenben a sok akciójelenetben nem lehetett variálni, azoknál a jeleneteknél kissé animációszerűbb is lett a végeredmény, és kevésbé domborodnak elő a tárgyak és alakok.

Remek érzés volt újra hatalmas méretekben látni a filmet, és a harmadik dimenzió új élményekkel is tudta gyarapítani a meglevőt. Amit 2012-ben egy korábban forgatott filmből ki lehet hozni, azt a Baljós árnyak-ból maradéktalanul ki is préselték. Tisztán látszik, hogy nem mai alapanyag, és az is nyilvánvaló, hogy ha a rendező pár évet vár vele, még jobb eredmény születhetett volna, de így is teljesen rendben van.

Értékelés: 4/5