Éppen tíz éve, 1997. október 27-én bukkant fel a Star Wars Trilogy Special Edition a magyarországi forgalmazásban. A tavasszal nagy sikert aratott három film az év végi - azaz karácsonyi - piac legtutibb befutója volt, annak ellenére, hogy a hazai rajongók két évvel korábban elég tekintélyes mennyiséget vásároltak a THX-es felújításból. A Special Edition azonban a felújított jelenetekkel megspékelve olyan extra változatnak számított, mellyel a korábbi verzió nem tudott versenyezni: volt belőle ugyanis szélesvásznú feliratos változat is, és ez jelentősen megemelte az értékét.

A trilógia megjelenésének napját egyébként a magyar kiadó egy nagyobb szabásúnak beharangozott bulival kívánta emlékezetessé tenni, éppen ezért a Duna Plaza-ban akkor még működő Virgin Megastore-ral karöltve egy tömegcsalogató rendezvénnyel készült. Az erőteljes reklámozásnak hála tömegben nem volt hiány, és persze az akkor már egy éve működő klubnak köszönhetően jelmezesben sem.

Akik akkor vették a fáradságot, és elzarándokoltak erre az összejövetelre, rögtön négyféle csomagolásban vehették meg kedvenc filmjeiket. Volt kétféle díszdoboz, és kétféle filmenként megvásárolható változat is. Az első nekifutásra ez a választék kicsit meglepte a beavatatlan vásárlókat. (A csontrajongókat nem, hiszen ők rögtön a 2000 darabos limitált ezüstdobozos szélesvásznút választották. Ez ugyan olyan volt, mint a sima ezüstdobozos, csak egy pirinyó címke különböztette meg az átlagostól, ezért nem is szokás ötödik verzióként emlegetni.)

Az ezüstdobozos tehát favorit lett a gyűjtők körében, az átlag mozirajongók és a családosok viszont örültek a szinkronizáltnak is. Az új kiadás azonban új szinkront kapott, és emiatt már a harmadik szinkront hallgathatta az, aki a Guild-estől kezdve beszerezte a Star Wars-filmeket. Az igazi újítás, legalábbis marketing szempontból, hogy nálunk a szinkronos full screen-es, vagyis teljes képernyős volt, míg a wide screen-es vagyis a szélesvásznú jött ki eredeti hanggal. Ennek köszönhetően a bolti forgalmazás időtartama alatt az első nagy rohamot leszámítva gyakorlatilag egyenletesen fogyott mindkét változat. Ennek oka az volt, hogy aki megvette a szinkronost, az egy idő után szerette volna begyűjteni a feliratost is, és fordítva. Ez nem volt nehéz, hisz a korlátozott időtartamra beharangozott kiadvány hatalmas példányszámban lepte el a magyar piacot, éppen ezért a megjelenés után két évvel(!) még fel lehetett fedezni egy-két üzletben. (A forgalmazás lejárta az általános esetben azt jelenti, hogy a forgalmazótól nem lehet már megrendelni az adott filmet, de a boltokba kiszállított példányokat nem vonják vissza. Ezek az eladásukig ott maradhatnak.)

A díszdobozos kiadások egyébként ugyan arra a designra épültek, vagyis a dombornyomott Darth Vader-fej tekintett le a vásárlókra mindkét változatról. (A már említett feliratos ezüst-, a szinkronos aranyszínű volt.) A dobozok anyaga jóval vékonyabb papírból készült, mint a hazai THX-es csomagolás, és a három film is papírtokban foglalt helyet a belsejükben. Ezzel szemben a külön-külön megvásárolható változatok esetén sima video-kazetta tokokba kerültek a filmek, mindenféle extra kialakítás nélkül. Az arany-ezüst színkód viszont itt is érvényes volt, azonban a díszdobozos és a szimplatokos verziók külleme sokabn eltér egymástól. (Lásd a cikk végén az illusztrációkat!)

A filmek előtt - amolyan extra tartalomként - a THX-hez hasonlóan szintén voltak rövid, pár perces interjúk George Lucas-szal, aki az aktuális film előtt mindig mesélt valami érdekességről a felújításokkal kapcsolatban. Ezek az interjúk egy hosszabb lélegzetű beszélgetés részletei voltak, melyeket még a mozis premierekhez forgattak. (Mind a feliratos-, mind a szinkronos változatok előtt hangalámondással tekiinthetők meg ezek a kisfilmek.) A rajongóknak persze nem jelentettek újdonságot, a kevésbé fanatikus vásárlóknak viszont igen, és az alaphangulatot megadva elég jó felvezetésként szolgálnak a filmekhez.

Ez persze mind nagyon szép, de hát sokan tisztában voltak azzal már a VHS-korszak elején is, hogy a video-szalagok nem az örökkévalóságnak készültek. A könnyű kezelhetőség mellett súlyos minőségi problémák jelentkeztek, és gyakran előfordult, hogy a gondos tárolás ellenére a harmadik-negyedik lejátszás után a szalag megsérült, és használhatatlanná vált. Az 5-6000 Ft közötti áron értékesített trilógia esetében ez bizony nem volt elhanyagolható körülmény, és az idő múlásával egyre inkább meg kellett gondolni a Special Edition VHS-ek lejátszását. Óvni kellett a fénytől, melegtől, hidegtől, a mágneses terektől, a portól, vagyis mindentől. Elég reménytelen helyzet volt. A hőn áhított első DVD-kiadásra pedig még hét (!) évet kellett várni.

A három évvel később megjelent fehérdobozos kiadás talán ezen a problémán szándékozott enyhíteni, és üzleti szempontból azokat célozta meg, akik az 1997-es kiadást rongyosra nézték. De ez már egy másik történet.