Star
Wars: Az ébredő Erő - regényváltozat
Jenőfi
Norbert kritikája
Kezdhetjük
akár egy sommás megállapítással is: a hetedik „Star Wars” epizód
regényváltozata maga a kortünet. Tökéletesen jellemzi azt, honnan
indult, és hová jutott a SW film-novellizáció, ugyanakkor szépen
megmutatja a forgatókönyv ordító hiányosságait, és a többi új-kánonos
kötettel együtt rávilágít a Disney üzletpolitikájának némely
részletére is. (Előrebocsátandó: az írás erősen spoileres, de
ennek a DVD, Blu-Ray, és egyéb digitális változatok napvilágra
kerülése múltán már nem kéne, hogy bármi jelentősége is legyen...)
Alapvetően azt lehet mondani: ez az új kiadású regény semmivel
sem rosszabb, mint anno a "Csillagok Háborúja" volt;
ugyan George Lucas szerepel a fejlécén, de az már elég régóta
köztudomású, hogy A. D. Foster volt a valódi szerzője. Érthető,
hogy őt kérték fel arra, hogy a forgatókönyv alapján fabrikálja
meg a regényváltozatot, hiszen jó tollú, olvasmányosan író,
és megbízhatóan, egyenletes minőségben teljesítő iparosról beszélünk.
Az általa átírt anyagok listája igencsak tekintélyes, még akkor
is, ha csak a hazai megjelenéseket vesszük is. "Star Trek",
"Alien"-trilógia, "A dolog", "Tranformers"
– és a sor még messze nem teljes. Ami jól megfigyelhető, hogy
Foster nem igazán szereti kiengedni magát a forgatókönyv szabta
keretek közül. Ami a kézhez kapott szövegkönyvben benne van,
az benne lesz a regényben is, ami nincs, az pedig nem is kerül
bele kiegészítésként (ebből is látszik, hogy az Előzmény-Trilógia
idején mi, SW-rajongók mennyire el voltunk kényeztetve; az a
három kötet szépen kikerekítette ugyanis mindazt, amit a vásznon
láttunk; ehhez mérten az Eredeti Trilógia kötetei bizony kicsit
soványkák). Ezért is érdekes, amikor menet közben módosul a
forgatókönyv, mert teljesen másképpen fest a végeredmény; mintha
valamiféle alternatív verziója lenne a filmnek a saját könyv-anyaga
(lásd: "A nyolcadik utas: a halál", ill. "A dolog"
c. regényeket). Ami anno mégis meghatározta egy-egy filmregény
fontosságát, az az volt, hogy nemigen létezett alternatíva.
Mozi, később talán televízió – de a lényeg mindig az írott szó
maradt, az volt a biztos, bárki által visszakereshető igazodási
és viszonyítási pont. Ma már, amikor a mozis vetítéstől számított
pár hónap múltán full HD-ben, dts minőségű hanggal elérhető
akármelyik blockbuster, a regények logikusan nem bírnak akkora
átütő erővel. Hacsak nem tesznek hozzá valami igazán fontosat
a cselekményhez. Nos, jelen esetünkben a nevezett írónk is próbálta
menteni, amit lehet. Kiemelendően derekas erőfeszítéseket tett
arra, hogy árnyalja a film által pusztán akarnok, hisztis, az
érzelmi fejődésben igen korán megrekedt antagonista, Kylo Ren
jellemét. Érdekes, hogy a sztori nagy csattanójának (értsd:
Solo halálának) az oka sokkal egyértelműbb, mint a mozgóképes
formájában volt.
Foster
emellett igyekezett épeszűbb – és Star Wars-osabb – formát adni
a Csillagpusztító Bázisnak is. A film egyik óriási hibája volt,
hogy még az amúgy elég lazán kezelt fizikát is lehúzta a wc-n;
a bázisnak ugyan saját meghajtásáról eddig még nem esett említés,
de azért önveszélyes módon leszívja a rendszere napját (már
ezzel is rászolgálva a nevére), csak hogy lőni tudjon. Aztán
mi lesz? Igaz, a lövés pillanatában az egész bolygó katapultál
a Nagy Ismeretlenbe, úgyhogy ennek tényleg nem kéne, hogy bármi
jelentősége is legyen... A regény ezzel szemben az ún. sötét
anyaggal operál, ami nem bolygatja meg olyan vészes mértékben
a helyi naptevékenységet; amikor a bázis megsemmisül, egyértelműen
bináris (két nappal bíró) rendszer létrejöttéről beszél a könyv.
A lövés módozata is más, igaz kissé nyögvenyelősen, de legalább
megmagyarázza, hogy miért maradhat a helyén tüzeléskor a bolygó.
És a Hosnian-rendszer szétdúlása sem úgy mutatkozik a kötet
lapjain, mint a galaktika minden pontján azonos formában élvezhető
látványosság, hanem annál lényegesen realisztikusabban – már
ha ez a kifejezés közvetít még egyáltalán valamit egy efféle
szövegkörnyezetben. A vadászgépek egyike sem hatol be az oszcillációs
toronyba, hogy miként a "The Hidden Empire" c. videojátéban,
belülről lője szét az egész miskulanciát. Szóval több apróság
is változott, amitől kicsit jobb lett a végeredmény. (Bár a
hipertéri rádiózással, ami korábban ismeretlen – netalán inkább
lehetetlen? – volt, vagy azzal, hogy lényegi időráfordítás nélkül
is mindenki úgy jön-megy szerte a galaxisban, mintha pusztán
a szomszéd utcába ruccanna át, nem lehetett mit kezdeni. Vannak
ugyebár anyagok, amikből nem lehet várat építeni...)
Ugyanakkor
abból következően, hogy Foster ilyen erőteljesen ragaszkodik
a forgatókönyvhöz, adódnak jelenetek, amik rendesen felfedik
az eredendő hiányosságokat is. Gondolok itt pl. Unkar Plutt
jelenetére a Takodanán. Ez egy újabb utalás akart lenni a IV.
rész eseményeire: kocsma, verekedés, valaki elveszíti a karját.
Nos, az egész szcéna olyan ostobán lóg a levegőben, hogy végül
a kész filmbe se merték beletenni. Amúgy a BD-n szereplő kimaradt
jelenetek nagyja megtalálható, elovasható, és szépen belesimul
a történetbe. Van persze alternatív szál, ami innen is hiányzik
(lövöldözés Kanata kastélyának alagsorában, Maz jelenete Leiával),
de ez érthető is.
Van viszont egy másik dolog is, ami miatt kortünetnek jellemeztem
ezt a könyvet. Annak idején ugyanis nem számoltak más kiegészítő
kiadvánnyal, így a regénynek kellett a helyére tenni mindent,
amiről a filmben nem esett szó. Ehelyütt gyanítható, hogy a
Disney kötötte meg A.D. Foster kezét e tekintetben, mert bár
tesz néhány bátortalan utalást bizonyos háttér-információkra,
aztán inkább mégis gyorsan továbblép. Ja, kell a biztosíték
arra, hogy a Képes Útmutató-t (Visual Dictionary), meg a többi
hasonlót is el lehessen adni, hogy megtudhassuk pl. azt, honnan
tanult meg Rey ilyen mesteri szinten űrhajót vezetni.
Ugyanakkor
pontosan ez a szűkmarkúan mért ismeretanyag az, ami érthetetlenné
teszi a jogtulajdonos teszetosza hozzáállását, ami a regény
idegen nyelvű kiadásait illeti. Mi a csudának kellett addig
várni, amíg a már film maga is hozzáférhetővé vált az otthoni
lejátszásra? Egy kapcsolódó másik problémakör: mit is akartak
valóban kezdeni ezzel az egész "Felvezetés Az ébredő Erőhöz"-projekttel?
Pár tényleg lényegtelen mellékszál (példának okáért: az "Elveszett
csillagok" c. „Rómeó és Júlia” epigonból kiderült a Jakkun
heverő egyik – az előzetesben is mutatott – csillagromboló neve;
hűha!), illetve néhány új figura bemutatása; ez lett volna a
Nagy Bevezető? Az új kánon anyagait sajnos amúgy is belengi
ez a tétovaság. Sem a könyvek, sem a képregények nem kifejezetten
ütősek, nem nagyon mozdítanak előre semmit, és ez elég hervasztó
a végére szépen kicombosodó korábbi éra, a ma már "Legendák"
jelzővel besorolt anyagok ismeretében.
Foster regénye tehát teszi a dolgát, már azon belül, amit a
lehetőségek és az írói szokások megadnak. Ami miatt érdemes
nekiülni, azok az apró kiegészítések benne, meg az, hogy Kylo
motivációi érthetőbbé válnak. De azt a szerepet, amely a régebbi
időkben megszabta az efféle írások helyét, sajna nem tudja maradéktalanul
betölteni. Talán később még születnek olyasféle művek a VII
rész korából is, mint anno James Luceno írásai, amelyek a "Baljós
árnyak" és a "Klónok támadása" körülményeit rázták
gatyába, egy teljesen logikus, szépen rajzolt ívbe foglalva
bele mindent, amit kedvenc galaxisunk életéből tudni érdemes.
Momentán csupán azt mondhatjuk: van hová fejlődni. És csak remélhetjük,
hogy fogunk is.
A
2016-ban megjelent Star Wars Az ébredő Erő regényváltozatának
borítója: