Star Wars: Az ébredő Erő - regényváltozat
Jenőfi Norbert kritikája

Kezdhetjük akár egy sommás megállapítással is: a hetedik „Star Wars” epizód regényváltozata maga a kortünet. Tökéletesen jellemzi azt, honnan indult, és hová jutott a SW film-novellizáció, ugyanakkor szépen megmutatja a forgatókönyv ordító hiányosságait, és a többi új-kánonos kötettel együtt rávilágít a Disney üzletpolitikájának némely részletére is. (Előrebocsátandó: az írás erősen spoileres, de ennek a DVD, Blu-Ray, és egyéb digitális változatok napvilágra kerülése múltán már nem kéne, hogy bármi jelentősége is legyen...)

Alapvetően azt lehet mondani: ez az új kiadású regény semmivel sem rosszabb, mint anno a "Csillagok Háborúja" volt; ugyan George Lucas szerepel a fejlécén, de az már elég régóta köztudomású, hogy A. D. Foster volt a valódi szerzője. Érthető, hogy őt kérték fel arra, hogy a forgatókönyv alapján fabrikálja meg a regényváltozatot, hiszen jó tollú, olvasmányosan író, és megbízhatóan, egyenletes minőségben teljesítő iparosról beszélünk. Az általa átírt anyagok listája igencsak tekintélyes, még akkor is, ha csak a hazai megjelenéseket vesszük is. "Star Trek", "Alien"-trilógia, "A dolog", "Tranformers" – és a sor még messze nem teljes. Ami jól megfigyelhető, hogy Foster nem igazán szereti kiengedni magát a forgatókönyv szabta keretek közül. Ami a kézhez kapott szövegkönyvben benne van, az benne lesz a regényben is, ami nincs, az pedig nem is kerül bele kiegészítésként (ebből is látszik, hogy az Előzmény-Trilógia idején mi, SW-rajongók mennyire el voltunk kényeztetve; az a három kötet szépen kikerekítette ugyanis mindazt, amit a vásznon láttunk; ehhez mérten az Eredeti Trilógia kötetei bizony kicsit soványkák). Ezért is érdekes, amikor menet közben módosul a forgatókönyv, mert teljesen másképpen fest a végeredmény; mintha valamiféle alternatív verziója lenne a filmnek a saját könyv-anyaga (lásd: "A nyolcadik utas: a halál", ill. "A dolog" c. regényeket). Ami anno mégis meghatározta egy-egy filmregény fontosságát, az az volt, hogy nemigen létezett alternatíva. Mozi, később talán televízió – de a lényeg mindig az írott szó maradt, az volt a biztos, bárki által visszakereshető igazodási és viszonyítási pont. Ma már, amikor a mozis vetítéstől számított pár hónap múltán full HD-ben, dts minőségű hanggal elérhető akármelyik blockbuster, a regények logikusan nem bírnak akkora átütő erővel. Hacsak nem tesznek hozzá valami igazán fontosat a cselekményhez. Nos, jelen esetünkben a nevezett írónk is próbálta menteni, amit lehet. Kiemelendően derekas erőfeszítéseket tett arra, hogy árnyalja a film által pusztán akarnok, hisztis, az érzelmi fejődésben igen korán megrekedt antagonista, Kylo Ren jellemét. Érdekes, hogy a sztori nagy csattanójának (értsd: Solo halálának) az oka sokkal egyértelműbb, mint a mozgóképes formájában volt.

Foster emellett igyekezett épeszűbb – és Star Wars-osabb – formát adni a Csillagpusztító Bázisnak is. A film egyik óriási hibája volt, hogy még az amúgy elég lazán kezelt fizikát is lehúzta a wc-n; a bázisnak ugyan saját meghajtásáról eddig még nem esett említés, de azért önveszélyes módon leszívja a rendszere napját (már ezzel is rászolgálva a nevére), csak hogy lőni tudjon. Aztán mi lesz? Igaz, a lövés pillanatában az egész bolygó katapultál a Nagy Ismeretlenbe, úgyhogy ennek tényleg nem kéne, hogy bármi jelentősége is legyen... A regény ezzel szemben az ún. sötét anyaggal operál, ami nem bolygatja meg olyan vészes mértékben a helyi naptevékenységet; amikor a bázis megsemmisül, egyértelműen bináris (két nappal bíró) rendszer létrejöttéről beszél a könyv. A lövés módozata is más, igaz kissé nyögvenyelősen, de legalább megmagyarázza, hogy miért maradhat a helyén tüzeléskor a bolygó. És a Hosnian-rendszer szétdúlása sem úgy mutatkozik a kötet lapjain, mint a galaktika minden pontján azonos formában élvezhető látványosság, hanem annál lényegesen realisztikusabban – már ha ez a kifejezés közvetít még egyáltalán valamit egy efféle szövegkörnyezetben. A vadászgépek egyike sem hatol be az oszcillációs toronyba, hogy miként a "The Hidden Empire" c. videojátéban, belülről lője szét az egész miskulanciát. Szóval több apróság is változott, amitől kicsit jobb lett a végeredmény. (Bár a hipertéri rádiózással, ami korábban ismeretlen – netalán inkább lehetetlen? – volt, vagy azzal, hogy lényegi időráfordítás nélkül is mindenki úgy jön-megy szerte a galaxisban, mintha pusztán a szomszéd utcába ruccanna át, nem lehetett mit kezdeni. Vannak ugyebár anyagok, amikből nem lehet várat építeni...)

Ugyanakkor abból következően, hogy Foster ilyen erőteljesen ragaszkodik a forgatókönyvhöz, adódnak jelenetek, amik rendesen felfedik az eredendő hiányosságokat is. Gondolok itt pl. Unkar Plutt jelenetére a Takodanán. Ez egy újabb utalás akart lenni a IV. rész eseményeire: kocsma, verekedés, valaki elveszíti a karját. Nos, az egész szcéna olyan ostobán lóg a levegőben, hogy végül a kész filmbe se merték beletenni. Amúgy a BD-n szereplő kimaradt jelenetek nagyja megtalálható, elovasható, és szépen belesimul a történetbe. Van persze alternatív szál, ami innen is hiányzik (lövöldözés Kanata kastélyának alagsorában, Maz jelenete Leiával), de ez érthető is.

Van viszont egy másik dolog is, ami miatt kortünetnek jellemeztem ezt a könyvet. Annak idején ugyanis nem számoltak más kiegészítő kiadvánnyal, így a regénynek kellett a helyére tenni mindent, amiről a filmben nem esett szó. Ehelyütt gyanítható, hogy a Disney kötötte meg A.D. Foster kezét e tekintetben, mert bár tesz néhány bátortalan utalást bizonyos háttér-információkra, aztán inkább mégis gyorsan továbblép. Ja, kell a biztosíték arra, hogy a Képes Útmutató-t (Visual Dictionary), meg a többi hasonlót is el lehessen adni, hogy megtudhassuk pl. azt, honnan tanult meg Rey ilyen mesteri szinten űrhajót vezetni.

Ugyanakkor pontosan ez a szűkmarkúan mért ismeretanyag az, ami érthetetlenné teszi a jogtulajdonos teszetosza hozzáállását, ami a regény idegen nyelvű kiadásait illeti. Mi a csudának kellett addig várni, amíg a már film maga is hozzáférhetővé vált az otthoni lejátszásra? Egy kapcsolódó másik problémakör: mit is akartak valóban kezdeni ezzel az egész "Felvezetés Az ébredő Erőhöz"-projekttel? Pár tényleg lényegtelen mellékszál (példának okáért: az "Elveszett csillagok" c. „Rómeó és Júlia” epigonból kiderült a Jakkun heverő egyik – az előzetesben is mutatott – csillagromboló neve; hűha!), illetve néhány új figura bemutatása; ez lett volna a Nagy Bevezető? Az új kánon anyagait sajnos amúgy is belengi ez a tétovaság. Sem a könyvek, sem a képregények nem kifejezetten ütősek, nem nagyon mozdítanak előre semmit, és ez elég hervasztó a végére szépen kicombosodó korábbi éra, a ma már "Legendák" jelzővel besorolt anyagok ismeretében.

Foster regénye tehát teszi a dolgát, már azon belül, amit a lehetőségek és az írói szokások megadnak. Ami miatt érdemes nekiülni, azok az apró kiegészítések benne, meg az, hogy Kylo motivációi érthetőbbé válnak. De azt a szerepet, amely a régebbi időkben megszabta az efféle írások helyét, sajna nem tudja maradéktalanul betölteni. Talán később még születnek olyasféle művek a VII rész korából is, mint anno James Luceno írásai, amelyek a "Baljós árnyak" és a "Klónok támadása" körülményeit rázták gatyába, egy teljesen logikus, szépen rajzolt ívbe foglalva bele mindent, amit kedvenc galaxisunk életéből tudni érdemes. Momentán csupán azt mondhatjuk: van hová fejlődni. És csak remélhetjük, hogy fogunk is.

A 2016-ban megjelent Star Wars Az ébredő Erő regényváltozatának borítója: