Star 
                Wars szereplők nagykönyve
                Jenőfi 
                Norbert összeállítása
                 
                2015 
                  a Star Wars új felfutásának éve. Ez már akkor nyilvánvalóvá 
                  vált, amikor bejelentették az Episode VII bemutatásának dátumát. 
                  Úgy néz ki, idén már hazánk sem marad ki a világszerte elharapódzó 
                  őrületből. Játékok, üdítős- és tejesdobozok, meg a számtalan 
                  ilyen-olyan kütyü mellett a könyvkiadás is erőre (sőt, Erőre!) 
                  kapni látszik. Az első fecskék pedig - ahogyan az a madaraknak 
                  is szokása - már tavasszal feltűntek nálunk. Az idestova megszokottnak 
                  mondható regény-kánaánért felelős Szukits mellé ugyanis új szereplő 
                  sorakozott fel, méghozzá a Libri-Shopline gyermek és ifjúsági 
                  kiadványait gondozó Kolibri. Elsőként e kiadó egyik kiadványát 
                  vesszük górcső alá.
                  
                  A Kolibri csak '15-re közel 30(!) kötet megjelenését ütemezte 
                  be, a nyár végéig ebből nyolcat ki is pipálhattak, és a dömping 
                  még csak ősszel indul be igazán. A tényleg kifejezetten a legifjabb 
                  korosztályt megszólító "rajzolj-színezz-ragassz"-jellegű 
                  foglalkoztató kiadványokat, valamint a szereplők naplóit most 
                  hagyjuk, nézzük a két komolyabb versenyzőt, a méltán elismert 
                  Dorling-Kindersley égisze alatt összeállított enciklopédiákat!
                  
                  Sajnos, egyikük esetében sem felhőtlen igazán az örömünk. Vizsgálódásunk 
                  első alanya, "Star Wars szereplők nagykönyve" ugyanis 
                  eredetileg 2011-ben látott napvilágot (igaz, ekkor még "Star 
                  Wars Character Encyclopedia"-nak hívták), azaz még jócskán 
                  a Bővített Univerzum burjánzásának korában, bő egy évvel a 2012. 
                  október 30-án bekövetkezett Disney-s felvásárlás előtt. Emiatt 
                  tökéletesen lekövethető róla, miért is nem szabad túl sokat 
                  molyolni egy efféle anyag átültetésén. A Disney ugyanis azóta 
                  nemes(?) egyszerűséggel kukába hajította az egész EU-t (az imént 
                  említett Bővített Univerzumot), hogy egy teljesen új világot 
                  építhessen fel arra az alapra, amit a már elkészült filmek, 
                  és - sajnálatos módon - az animációs szériák jelentenek. Emiatt 
                  rengeteg információ érvénytelenné vált, viszont roppant kellemetlen 
                  módon éppen ezek jelentik egy enciklopédia lényegét. A szóban 
                  forgó kötet pedig az akarna lenni. A tartalmi rész ily módon 
                  nem mindig lesz összhangban azzal, amit majd ezután fogunk kapni, 
                  ami kisebb zavaroknak lehet még okozója. Lássunk csak egyetlen 
                  példát: az A-szárnyú vadászról már 1983-ban, a 6. rész háttéranyaiból 
                  is úgy tudhattuk, hogy azok nem sokkal a második Halálcsillag 
                  ostroma előtt álltak szolgálatba, azaz bőven a lázadás korának 
                  végén (ez áll a jelen kötetünkben is). Dave Filoni csapata már 
                  a TCW-ben is beletörölte párszor a bakancsát az akkor még létező 
                  EU-ba, és mostanság, a Lázadók-sorozatban sem hagyott fel ezzel 
                  az enyhén fogalmazva is felemás megítélésű szokásával. Azzal, 
                  hogy a második évadra behozták az A-szárnyúakat (sőt, a B-szárnyút 
                  is), mutatják, hogy immár a filmek szorosabban vett kánonja 
                  (és ami még ellenszenvesebb, a logikája) sem szent a továbbiakban. 
                  A könyvben fellelhető leírások emiatt némi fenntartással kezelendők 
                  az olvasás során.
                  
                  Amúgy jól eltalált publikáció, hiszen 202 faj, személy, vagy 
                  droid leírását találhatjuk benne, szigorúan a hat mozifilmre 
                  szorítkozva. Kényelmes és kézenfekvő segítség lehet ez akkor, 
                  amikor éppen olvassuk valamelyik regényt, és nem ugrik be, hogy 
                  egy adott alakkal hol és mikor találkozhattunk korábban. Ilyenkor 
                  csak előkapjuk ezt a könyvet, és fellapozva mindjárt képbe kerülhetünk 
                  az illetővel kapcsolatban. Az információmennyiség befogadása 
                  sem fog kizökkenteni minket, ugyanis az valóban csupán a legfontosabbakat 
                  tartalmazza. Minden karakter egy oldalt kapott, azon belül egy 
                  nagyobb, és két kisebb fotót, valamint ehhez kapcsolódóan egy 
                  általános leírást, egy érdekességet, és egy kiegészítő infóblokkot, 
                  plusz egy ún. adatlapot. Összességében a Képes Enciklopédiákban 
                  már megismert formavilág köszön vissza, még azokat a nyilakkal 
                  mutatott, és általában bosszantóan semmitmondó kis megjegyzés-ablakokat 
                  ("haragosan összevont szemöldök", meg hasonlók) is 
                  megtaláljuk, amik ott már szinte védjegynek számítottak (és 
                  amelyektől már akkor is ökölbe szorult az ember keze). A képanyag 
                  egy része is ismerős lehet, persze azért odafigyeltek arra, 
                  hogy némi exkluzív anyag is legyen mellettük. A tematika azonban 
                  már változott, nem logikai, hanem ABC-sorrendbe tették a szereplőket. 
                  Ebből adódik a következő gond, ugyanis a kötet Kínában lett 
                  nyomtatva, egy lendülettel és egy csomagban néhány más náció 
                  honosításával együtt, és ez többek között (amiről még lesz szó) 
                  azzal járt, hogy a Kolibri nem módosíthatott az oldalpárok sorrendjén. 
                  Az angol eredeti és a lefordított magyar szövegrész ugyanis 
                  természetszerűleg eltérő. Amíg pl. Ozzel és Piett admirálisok 
                  ehelyütt az "A" betűnél szerepelnek, addig mifelénk 
                  már két különböző helyre kerültek volna, méghozzá jóval hátrébb 
                  a sorban. Ez a jellegzetesség párszor még visszaköszön; a tartalomjegyzék 
                  ill. a tárgymutató ezért itt igazán hasznos adalék. Igaz, becsúszott 
                  egy némileg magyartalan megoldás is, Papanoida báró (igen, őt 
                  alakította Mr. Lucas, személyesen) esetében, ahol is a cím megelőzi 
                  a nevet.
                  
                  Pap Zoltán, a Libri Könyvkiadó licence-ügyi felelőse nemrégiben 
                  adott interjút a Könyves Blog részére, és ott ecsetelte azt 
                  is, hogy milyen nagy hangsúlyt helyeztek a szöveghelyességre, 
                  pontosan a folyton-folyvást kukacoskodó rajongókra való tekintettel. 
                  Ehhez képest mostani tolmácsunk, Kadebó Flórián, aki alapjában 
                  véve egyenletes és korrekt munkát végzett, elkövetett pár különös 
                  hibát. például a rombolódroidok eddig mindenhol Droideka néven 
                  kerültek említésre, itt meg Droidika lett belőlük. Ennél nagyobb 
                  bibi a Dewback esete, ami Bőrhátú néven jelenik meg. Ezekről 
                  a Tatuinon honos, hidegvérű gyíkokról tudnivaló, hogy hajnalonként 
                  a pára lecsapódik a hátukon, és ezt egymásról lenyalogatva juthatnak 
                  hozzá a szükséges víz-utánpótlás nagy részéhez. A nevük is ebből 
                  következik: harmathátú; a "bőr" sehogyan sem passzol 
                  sem a "dew" jelentéséhez, sem magához az állathoz, 
                  mint ami annak kiemelendő jellegzetessége. Nem mellesleg egy 
                  idevágó kitérő: most, hogy nemrégiben újraindították a könyvkiadást 
                  is (2014 végén az Agave gondozású régi Trilógiával), talán ideje 
                  lett volna végre gatyába rázni a nevek használatának ügyét is. 
                  A Móra kiadó anno a fiatalabb olvasókra gondolva jó kis katyvaszt 
                  teremtett azzal, hogy a nevek egy részét átírta fonetikusan 
                  (Tatooine - Tatuin, Chewbacca - Csubakka, stb), más részét meghagyta 
                  az eredeti formájában (Skywalker, Alderaan), míg párat csak 
                  félig-meddig írt át (Obi-Wan - Obi-van, Rancor - Rankor). A 
                  mai napig sem bírt összefüggővé lenni a nevek kezelése, holott 
                  minden más, mindenféle korosztályt megcélzó mű esetében egységesen 
                  megmarad a hivatalos metódus (kivétel is akad természetesen, 
                  pl. a Harry Potterben, amelyet mondjuk egyértelműen a fiataloknak 
                  szántak, ugyanezt tapasztalhatjuk, talán még cifrábban is). 
                  Jó lett volna élni a kínálkozó alkalommal, és áttérni az új 
                  kánon örömére a hagyományosabb, angolos formára. Ez a kettősség 
                  az új DK+Kolibri anyagban is fellelhető, hiszen logikusan igyekeztek 
                  alkalmazni a megcsontosodni látszó megoldásokat; viszont hálásak 
                  lehetünk az olyan apró kedveskedésekért, mint hogy az Ugnaught 
                  (amely príma kis kiejtési gyakorlat kezdő angolosoknak) nem 
                  lett Undibundi (Gömöri Péter szörnyűséges leleménye, amivel 
                  "A Birodalom visszavág" fordításakor követett el merényletet 
                  az olvasók ellen).
                  
                  A kivitel, a nyomtatás minőségére alapvetően nem panaszkodhatunk, 
                  hiszen a közös kínai print együtt jár azzal, hogy az egész világot 
                  ugyanaz a cég látja el e kiadvánnyal, vagyis pontosan ugyanazt 
                  a nívót kapjuk, akár az amerikaiak, akár a németek, vagy bárki 
                  más. Ami mégis megemlítésre kívánkozik, az a következő: a sötét 
                  tónusú képek, amelyek miatt nem célszerű este, villanyfény mellett 
                  böngészgetni a könyvet, hiszen sanszos, hogy nem fogjuk látni 
                  a részleteket. Különösen zavaró ez olyankor, amikor a háttér 
                  is fekete, emiatt pl. Darth Maul, Luminara Unduli, vagy a légirobogós 
                  rohamosztagos is valamiféle szellemalakként tűnik elő.
                  
                  Kissé megkésett, és nem is kifejezetten hiánypótló, mindazonáltal 
                  szemléletes és szórakoztató kötet lett tehát "A szereplők 
                  nagykönyve". Bizonyos, hogy a széria régi rajongóinak nemigen 
                  tud újat mondani, a Star Wars világával csak most ismerkedőknek 
                  ellenben szolgálhat néhány érdekes háttér-információval. Bolti 
                  vásárlást fontolgatva okvetlenül javallott előbb belelapozni 
                  a kiadványba, amúgy pedig a netes megrendelésnél pont annyival 
                  lesz olcsóbb, mint amennyiért az angol nyelvű változata volna 
                  beszerezhető (úgy tűnik, az össznemzeti nyomtatás az árakat 
                  is hasonlóra formálja).
                  
                A 
                  2015-ben megjelent Star Wars szereplők nagykönyve c. kiadvány 
                  borítója: