Egy kihagyhatatlan regény: "Star Wars: Darth Plagueis"
Jenőfi Norbert írása

"Ismered Darth Plagueis, a Bölcs tragédiáját?"
(Palpatine Főkancellár)

A fenti kérdés a harmadik Star Wars film egyik kulcsjelentében hangzott el, és rögtön találgatások özönét indította el: Ki volt ez a Sith nagyúr? Mikor élt? Mit tett, amitől ez a jelző ragadt a nevéhez? James Luceno nemrégiben idehaza is napvilágot látott regénye ezekre, és még nagyon sok minden másra válaszol. Méghozzá érdekfeszítően, lenyűgöző alapossággal teszi ezt - és nem is túl röviden, tekintve, hogy a kötet közel ötszáz oldalas.

Luceno neve már egy ideje ismerősen cseng mindazok fülében, akik forgatják a Bővített Univerzum anyagait, hiszen eleddig kilenc nagyszerű regény, és két forráskönyv fűződik hozzá. Nem szokása félmunkát végezni, témái nem nélkülözik a filozofikus elmélkedést, de az akciókat sem, stílusa kiforrott, és abszolút olvasmányos. Ez az írása pedig felteszi a koronát minden korábbi művére, és jó eséllyel képes lesz meggyőzni azokat is, akik eddig fanyalogtak a kiegészítő regények olvasásától. Látszik, hogy a szerző kívül-belül ismeri, érti, és rajongásig szereti ezt a fantáziavilágot. Ez a regény ugyanis azt a hálátlan szerepet kapta, hogy kösse össze cirka ezer év történéseit, méghozzá egy olyan korba érkezve, amelyről eddig is számtalan hosszabb-rövidebb írás és képregény született, valamint a "Baljós árnyak" és "A klónok támadása" című mozifilmek, vagy éppen a "A klónok háborúja" c. animációs sorozat. Ennyi szálat egybefűzni és közben egy teljesen új történetet elővezetni nem éppen kispályás mutatvány. Mindezt természetesen úgy kellett kivitelezni, hogy akik otthon vannak a témában, azok is megtalálják a számításukat, de azoknak se legyen hiányérzete, akik csak most kapcsolódnak bele az események folyamába.

De miről is szól a könyv? Nos, mivel ilyen hosszú időt kell áthidalni, az író három korszakra bontotta a cselekményt, amely a Yavini csata előtt 67-ben veszi kezdetét, és a "Baljós árnyak" sztorivonalának végéig tart. Ezen belül a három kisebb ciklus is 2-3 év eseményeit boncolgatja. Az első Plagueis felemelkedését tárgyalja, a második Palpatine beavatását és Sidious Nagyúrrá lényegülését, a harmadik pedig a Sith hatalomátvételre tett erőfeszítések útját a beteljesülés felé.

Érdekes fejlemény, hogy az utóbbi időkben készült kötetek már messze túllépnek a korai időszak fekete-fehér beállításain, és az Erő mibenlétét firtatva egyre inkább összemossák a világos és sötét oldal határait. A Sith filozófia ilyen alapon szemlélve valóban meglepően közelinek látszik mindahhoz, amit a Jedi eszmény tükröz, és kifejezetten érdekes is olyan nézőpontból figyelni az események kibontakozását (sőt, kibontakoztatását), amelyre eddig nem lehetett rálátásunk. Olyan kérdésekre is korrekt válaszokat kapunk, amelyeket sokan felróttak már az "Első rész" hibáiul. Nevezetesen mindjárt a film kiinduló problémáját, a szabadkereskedelmi zónák megadóztatásának terveit, amit eddig nem volt mihez kapcsolnunk, itt pedig teljesen logikusan, érthető módon van levezetve minden. Vagy ott van Anakin fogantatásának mibenléte, amit egyfajta jézusi párhuzamnak lehetett látni, most viszont megtudhatjuk, hogy egyáltalán nem erről van szó. A midikloriánok léte a harmadik olyan terület, amely rengeteg rajongó szemét csípte, itt pedig minden ellenvetésükre megkaphatják a választ. Aki tehát eddig úgy vélte, hogy a filmeken túl minden más felesleges, az most azzal szembesülhet, hogy amit a moziban látott, az csak néhány szemelvény mindabból, ami valójában lezajlott közben.

Természetesen nem lehet minden olvasó igényeit teljesen kielégíteni, amint nem létezik tökéletes regény sem. Ez az írás is kissé lassúbb sodrású a megszokottnál, mivel - a témaválasztásánál fogva is - tágabb teret enged az elmélyedéshez, a gondolkodáshoz, az összefüggések kereséséhez. Az akciójelenet valóban kevés, mi több, a valódi akciókra inkább csak utal, hiszen azok történéseit más regények, képregények mesélik/ mesélték el. Vannak szerzők (mint mondjuk Timothy Zahn), akik szeretnek elbíbelődni a szereplőikkel, azok lelkivilágával, a körülöttük végbemenő történések fejtegetésével (megkockáztatom, ebben kissé hasonlítanak pl. a méltán közkedvelt Jókai Mórhoz is). Őket sok rajongó bírálgatja, mert úgy érzik, nem azt a fordulatosságot kapják, amit a filmekben, comics-okban megszoktak, és kétségtelen, nem az akciózás szerepel ezen írások gyújtópontjában. És Luceno is ilyen alkat; megjegyzem, a Star Wars-univerzumnak nagyon is kellenek az efféle alkotók, hogy ki lehessen lépni a gyermek-ifjúsági művek szintjéről, és végre elfelejthessük a "Sötétkard"-ot, az "Alkonybolygó"-t, meg a többi hasonszőrű agyatlan rettenetet, amit korábban SW-logóval próbáltak lenyomni a torkunkon. A minőség valahol ott kezdődik, hogy a T. olvasót nem nézzük dedósnak, és megpróbálunk valami olyasmit adni neki, amit nem puszta idő- és pénzpocsékolásnak fog érezni a későbbiekben.

Az is nyilvánvaló, hogy pl. Darth Maul visszafokozása Sith orgyilkossá ugyancsak sokaknak nem nyeri el a tetszését, ám belegondolva abba, ahogyan Darth Sidious, a mestere bánt vele, szépen a helyére kerül így minden. Tisztázódik, honnan is támadt Sifo-Dyas mesternek az az elvetemült ötlete, hogy egy klónsereget rendeljen titokban a Köztársaság védelmére, és hogy honnan volt minderre fedezete. Miért lépett ki valójában Dooku a Rendből, mi motiválta benne? Valóban csak bámulták vakon a Jedik a Köztársaság széthullását? Hogyan mételyezte meg teljesen a korrupció és a bürokrácia az államot? Mi köze a Sitheknek Anakin Skywalkerhez, mint olyan kisgyerekhez, akit még nem is ismernek? Ha egyszer létezik a Kettő Szabálya, akkor hogyan lehet több tanítvány is egy időben a Sith-elrendezésben? Ha valaki szeret válaszokat kapni a miértekre, és szívesen boncolgatja a Star Wars-világ mélyebb összefüggéseit, értékes olvasmánynak fogja tartani ezt a regényt. Ami plusz jó pont, hogy Luceno legalább egy teljes léptékkel megnöveli a "Baljós árnyak" értékét, amint az is nyilvánvaló, hogy innentől fogva se ez a film, se az utalt többi alkotás sem csak annyit fog jelenteni majd, mint eddig. Ezt elérni tényleg csupán az igazán jó szerzők tudják...

Külön öröm, hogy a Star Wars kötetek hazai kiadója ilyen hamar reagált erre a műre, hiszen alig több, mint egy év leforgása alatt megjelenhetett. Ez a mostani zűrzavaros jogi helyzetben igazán rugalmas, és gyors lépésnek mondható. Nem is szólva arról, hogy a kint napvilágot látott szédületes mennyiségű anyagból mindezideig sikerült kimazsolázni a jobb alkotásokat. A fordítás minőségére sem lehet panaszunk, kisebb döccenőkkel, elütésekkel találkozhatunk legfeljebb.

James Luceno regénye végre szemléletesen bemutatja, hogyan lehet akár egy-egy személyre fókuszálva ábrázolni akár galaktikus léptékű történéseket. (Ez olyasmi, amely olyannyira fájón hiányzik, mondjuk "A klónok háborúja" öt teljes évadából is, amelyből éppen csak azt nem tudtuk meg, hogy a sok köztársasági siker, meg összességében törpe jelentőséggel bíró csetepaté közben miért is csömörlött meg a teljes népesség a Jediktől meg a klón-katonáktól - vagyis pont a lényeg veszett el menet közben.) A "Darth Plagueis" példát mutat abban is, hogyan lehet retcon-olni, azaz visszamenőleg egybeszerkeszteni régebben megjelent műveket, kiegészítve azokat olyan új szálakkal, amelyek sokszor még új értelmet is tudnak adni már ismert dolgoknak, anélkül, hogy felülírnák, megváltoztatnák azokat. Hát igen, a Disney-féle megújításnak is valahogy így kellene végbemennie; megtartva, erősítve és igen, tiszteletben tartva mindazt, ami jó és értékes volt ebben az univerzumban. Ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki szeret kalandozni a SW-világban, függetlenül attól, hogy rendszeresen, rutinszerűen, vagy akár csak alkalmilag teszi ezt - és nem fog csalódni, ez garantálható.


A 2013-ban hazánkban megjelent Darth Plagueis című könyv borítója: