Illustrated
Star Wars Universe
Barta Zoltán összeállítása
A
külföldön megjelent Star Wars-kiadványokat bemutató sorozatunkban
egy újabb különlegességgel szeretnénk meglepni benneteket. Az
Illustrated Star Wars Universe című művészeti album nem
kevesebbre vállalkozott, mint bemutatni a klasszikus trilógia
néhány fő helyszínét, élővilágát. Az 1995-ös könyv azonban nemcsak
a művészeti oldalát mutatja be a bolygóknak, hanem egy-egy kitalált
figura segítségével a mindennapi történéseibe is beletekinthetünk.
Az
Illustrated Star Wars Universe címlapján két ismert személyiség,
Ralph McQuarrie és Kevin J. Anderson neve olvasható. Gondolom
egyiküket sem kell bemutatni a rajongóknak, bár általános vélekedés
szerint az előbbi festményei sokkal színvonalasabbak, mint az
utóbbi regényei. Rajtuk kívül számos ismert művész - Joe Johnston,
Nilo Rodis Jamero, Harrison Ellenshaw, Norman Reynolds - alkotásait
felhasználták az összeállítás során, és ebből az anyagból formálódott
alábbiakban bemutatásra kerülő album.
A
könyv elején található tartalomjegyzék rögtön szemet szúr a szemfüles
bogarászónak. Nyolc bolygó neve van felsorolva egymás után, de
az egyik, nevezetesen az utolsó, igencsak kilóg a sorból. A Tatooine,
a Coruscant, a Dagobah, a Hoth, az Endor, a Bespin, és a Yavin
után ráadásnak az Alderaan neve olvasható. Ez azért számít különlegességnek
még most is, mert ezt a planétát csak egy részben láthattuk, akkor
is csak néhány percre. (A könyv első kiadásának megjelenése idején
Coruscant, azaz a birodalmi központ is kuriózum volt, de a Special
Edition, és az Episode I pótolta ezt a hiányt.)
Szóval
mindjárt az elején elkönyvelhetünk egy izgalmas utazást a soha
nem látott Alderaan-on, de előtte persze nem árt megismerkednünk
a többi helyszínnel is. Erre pedig a művészet és az irodalom érdekes
összegyúrása révén nyílik lehetoségünk. A műelemzést mellőzzük,
inkább nézzük miről mesélnek a kiadvány festményei, grafikái.
A
képzeletbeli utazásunk a Tatooine-on kezdődik. Mint tudjuk, George
Lucas különböző színekkel képzelte el a bolygók hangulatának ábrázolását.
A Tatooine a sárga és a barna árnyalatait kapta, és ezek az árnyalatok
a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyzettől függően is változnak.
Ha egy jawákról vagy tuskenekről készült képet nézünk, ott szinte
nyomasztóak a tónusok, ezzel is mintegy fokozottan hangsúlyozva
a nomád életforma és a szegénység jelenlétét. Ezzel szemben Jabba
palotájában már kellemes színösszeállítások is felfedezhetok,
és ebből a filmeket alaposan ismerők már tudni fogják, hogy a
Tatooine-on, ezen a kietlen planétán ez akár a gazdaság jelképének
is tekinthető.
Egy
pillanatra időzzünk el Jabba palotájában. A könyvben található
festményeket ugyanis szemügyre véve találtam egy különlegességet.
A palota egyik - a filmben soha nem látható - piactér-szerű
átjárója keltette fel a figyelmemet. Egy jó darabig gondolkodtam
azon, hol is találkoztam ezzel a helyszínnel. Széles, sétányjellegű
átjáró, boxokra osztott eladóterek, a kultikus jelekkel díszített
drapéria... Aztán rájöttem. A Jedi Knight című PC-játék
negyedik pályáján kerültem rövid tűzharcba a kirakodó árusok
kétsornyi pultja előtt néhány gonosztevővel. Ez a felismerés
nem volt nagy meglepetés számomra, hiszem mindig is úgy képzeltem,
hogy a filmekhez fel nem használt tervek azért mégsem mennek
veszendobe.
A
másik, érdekes helyszín a Bespin, pontosabban a Felhőváros.
Cloud City-hez már az első terveken is egy teljesen egyedülálló
élovilágot kreáltak. Mivel a bolygó felszín közeli régióit sűrű
gázok borítják, ezért csak a felsőbb légrétegekben lehetséges
élet. Itt hatalmas madarak élnek, akkorák, amekkorák akár egy
embert is elbírnak a hátukon. Az alkotói fantázia e madarak
esetében meglepő dolgokat produkált. A legtöbb kitalált szárnyas
ugyanis valamilyen víziállatfajtából eredeztethető le, közülük
a legnagyobb egyértelműen bálnára emlékeztet. E különleges állatok
nem jelentek meg a The Empire Strikes Back-ben, de az Episode
I tervezésénél ismét elokerültek, és kisebb-nagyobb változtatásokkal
a Naboo-i önkéntes milícia légi-jároreit segítették volna. (Az
persze más kérdés, hogy vásznon csak az Attack of the Clones
filmes változatában találkozhattunk velük.)
A
könyv nagy meglepetése a már említett Alderaan-i tájképcsarnok.
(Az ehhez tartozó leírás egy bizonyos Hari Seldona nevéhez fűződik.
Az Alapítvány trilógia ismerői most bizonyára felkapják a fejüket,
hiszen a klasszikus regényben az egyik kulcsszereplőt hívták Hari
Seldon-nak.) A bolygó a békés világok kategóriájába tartozott,
és megálmodói ennek szellemében vetették papírra és vászonra sokszínű
tájait. Végtelen síkságok, felszínbe vájt kanyon-városok, és a
csillogó-villogó fováros, Aldera, a maga tökéletességet megtestesítő
pompájával méltóképpen szimbolizálta a kultúra és a műveltség
erejét és mindenhatóságát, a polgárháború dúlta galaxisban. Az
Alderaan tervei annyira jól sikerültek, hogy ezekből sokkal többet
merítettek az Episode I munkálataihoz. Ilyen például az egyik
simára csiszolt szikla, mely magányosan áll a végtelen pusztaságon,
valamint a kanyon-város, amirol eloször Mos Espát akarták mintázni.
A sziklakő átalakult hatalmas szoborfejjé, és a Naboo-i mezők
szélén fel is tűnik a filmben, míg a kanyon-város csak terv maradt.
Mos Espa - mint tudjuk - végül is a felszínre költözött, a kanyon-város
pedig az Episode III idejére Utapau-vá formálodott.
|
