Star Wars Chronicles
Az 1997-es Hong Kong-i kiadás
Barta Zoltán összeállítása

A Star Wars-univerzum bővelkedik a szebbnél-szebb kivitelű könyvek és egyéb kiadványok megteremtésében. Gyakran elég nehéz közöttük valamiféle reális mércét felállítani, hiszen legszívesebben mindent megvenné még a kezdő rajongó is. A csúcsot sokáig a kilencvenes évek közepén Japánban, majd a nagy sikerre való tekintettel más országokban is kiadott Star Wars Chronicles című, enciklopédia nagyságú és kiállítású könyv jelentette.

Az angol nyelvű kiadás szerkesztője, Deborah Fine az Aeon Inc.-vel karöltve nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, hogy a trilógia jelmezeinek, eszközeinek, járműveinek megtervezése és végleges formába öntése körüli, meglehetősen sokrétű munka bizonyos fázisait szemléltesse. Amikor az érdeklő először kézbe veszi ezt a vaskos, valamivel több, mint háromszáz oldalas kiadványt, már az első oldalak után nagy meglepetések érhetik. A Star Wars Chronicles bevezetésként megismertet a cselekmény hátterével, időbeni behatárolással bemutatja a szereplőket és a fontosabb eseményeket. ehhez kapcsolódóan még egy-egy önálló oldalon bepillanthatunk az eredeti Han Solo- és Lando Calrissian trilógiákba is, és ezzel teljesebbé válik a galaktikus "történelmi" kiruccanás. (A kiadás időpontja miatt a Special Edition munkálatai még nem kerülhettek a kiadványba. )

A könyvben az első nagyobb önálló részt a mindenki egyformán érdeklő technikai leírások tartalmazzák. A Star Wars Chronicles készítő nem aprózták el a munkát, és nem elégedtek meg felületes szemléltetéssel sem. Szinte csaknem valamennyi járművet a lehető legalaposabban kitárgyalnak, hála a nem mindennapi képanyagnak. Mert a képeket, tervrajzokat igazán nem sajnálták. Oldalanként átlagban nyolc-tíz fotó kapott helyet, vagyis ha csak ezt a mennyiségét tekintjük, akkor is megérdemli ez összeállítás az előkelő helyezést. (A kiadvány körülbelül háromezer fotót tartalmaz!)

Az űrhajók makettjeinek megépítését nyomon követhetjük a legelső fázistól, vagyis attól a ponttól kezdve, amikor fantáziadús prototípusok éppen csak kikerültek a tervezők keze alól. A Millennium Falcon először hosszú, elnyújtott alakot kapott, és ezzel inkább emlékeztetett az Alfa Holdbázis-ból ismert járművekre, mint a későbbi klasszikus formára. Ugyanígy megcsodálható a birodalmi csillagromboló első változata is. Ehhez hatalmas felépítményt készítettek, és a törzsre sokkal jobban kiálló lézerágyúkat raktak. Ma már kissé furcsának tűnnek ezek a tervek, de ki tudja, ha ezzel a külsővel szokjuk meg őket, nem lennének ilyen szokatlanok. Szerencsére ezek a modellek megmaradtak a LucasFilm archívumában, és akár a kiállításon meg is tekinthetőek. Ráadásként a korabeli munkaasztal is meg lett örökítve az utókor számára, és ezáltal némi fogalmat alkothatunk a munkálatokról.

Két másik jármű is figyelmet érdemel. Az egyik a jawák homokkúszója (Sandcrawler), amit egy apró, távirányítós modellként építettek meg, és nagyon alapos festési munkának vettették alá, annak érdekében, hogy kellően rozsdásnak tűnjön a filmvásznon. A másik Luke Skywalker sokat emlegetett T-16-os Skyhopper-e, ami csak futólag látható leparkolva a farm garázsépülete mellett. A film jeleneteiben alig vehető észre, mégis sok energiát fektettek a kimunkálásába.

A szemléltetés nem kerül el a méretarányos bemutatást sem. Külön-külön a szereplőket, az űrhajókat, sőt még a Halálcsillag két változatát és a Felhő Várost is egymás mellé állítják. Ez könnyebben elképzelhetővé teszi, milyen is az, amikor egy 1600 méter hosszú csillagromboló üldöz egy 150 méteres corelliai cirkálót. A 8000(!) méteres, város nagyságú szuper-csillagromboló valóban impozáns látványt nyújt a többi hajó között, de csak addig, amíg nem teszik a félig kész második Halálcsillag 160 km-es gömbje mellé. Ezeket az összehasonlításokat kétoldalas, mellékletszerűen kihajtható lapokon láthatjuk.

A jelmezes karaktereknek ugyanilyen bő teret szenteltek a könyvben. Darth Vader, See Threepio, Artoo Deetoo, valamint egy rohamosztagos egészalakos, több oldalból fotózott képeit a rajzos vázlatokkal állították egymás mellé. A képeket nem a filmekből, hanem műtermi beállításokról vették, ezzel is emelve a különlegességüket. A New Hope és a Jedi... között eltelt időben, egyik-másik jelmezen megváltoztattak néhány apróbb dolgot, éppen ezért tartották fontosnak mindjárt az elején bemutatni őket.

Ha az űrhajókra jellemzőnek vehetjük az élethű megjelenítést, akkor a külsö- és belsőtéri díszletekre ez ugyancsak elmondható. A Star Wars Chronicles-ben többek között a Lars család és Ben Kenobi otthona is szerepel, méghozzá olyan beállításokban, ahogy a filmben nem volt látható. A díszlettervezők elgondolása szerint a távoli galaxisban élő embereknek és egyéb idegen lényeknek meglehetnek a saját hétköznapi használati tárgyai, és ezek nem hiányozhatnak egy farmer konyhájából és egy remeteként élő idős Jedi-mester szürkésebb hangulatú kunyhójából sem. Rengeteg vicikvacak lett szétrakva a falak között, az összkép mégsem kelti a kaotikus zavar hatását, sokkal inkább a mindennapi élet velejárójaként, a tulajdonos keze ügyébe eső tárgyak sokaságát.

A kocsmai jelenet szereplőgárdája külön ki lett emelve, méghozzá megkülönböztetett, színezett oldalakon. Minden egyes figurát premier plan-ban kaptak lencsevégre. Ennek köszönhetően azokat a sötét alakokat is szemügyre vehetjük, aki csak egy villanásnyi ideig jelentek meg, vagy a nagy nyüzsgés közben csak a hátuk látható. A képeket elnézve tényleg elmondható, hogy a fantáziának még a józan ész sem szab mindig határt. A kitalált, és a földire néha emlékeztető létformák olyan széles skálája sorakozott fel, hogy az igazán minden elismerést megérdemel. A New Hope fejezet végén a készítők külön kis show-t produkáltak az elképesztő jelmez kavalkádból.

A szereplők között Boba Fett az évek folyamán kultikus figurává nőtte volna ki magát. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a fejvadász hat(!) teljes oldalt kapott a könyvben, SLAVE-I nevezetű hajója még plusz négyet. Boba Fett páncélzata, ruházata, sisakja olyan sok szögből és olyan részletesen van bemutatva, hogy az szinte már-már a túlzás határait súrolja. Szabadtéri és műtermi fotók özöne foglakozik vele, azt a tényt is szem előtt tartva, hogy csak a sisakja összesen három változatban készült el, mire a készítő meg lett vele elégedve.

A könyv, nagyon helyesen nemcsak az ilyen apró részletekben merül el teljesen, hanem jelentős teret ad a film jeleneteinek is. Innen megtudhatjuk, hogy a Jedi... endori csatajelenetében látott két birodalmi AT-ST pilótát a film rendezője, Richard Marquand és az egyik co-producer, Robert Watts játszották. Vagy például Luke és Kenobi Dagobah-i beszélgetését mindkét színész egyidejű közreműködésével rögzítették, és később, az utómunkálatok során tették a veterán angol színész, Alec Guiness alakját szellemszerűvé. A New Hope-ban Halálcsillag szuperlézerének aktiválásakor két birodalmi katona fordul el a vakító fényjelenség irányából. Az egyikük, Grant McCune sűrű szakállt visel.

A filmekben tág teret kapott a rendkívül időigényes stop-motion technika, amelyre a számítógépes animációk magas szintjének hiányában akkor még rá voltak kényszerülve. A stop-motion lényege a figurák mozgásának apró mozdulatokkal történő felvétele, amihez gyakorlatilag még a legapróbb rezdülést is kockánként kell felvenni. A dolog hátránya sajnos szemmel igen jól látható, mert ha nem fordítanak kellő időt a felvételekre, akkor a figurák mozgása nagyon szaggatottá, robotszerűvé válhat. A Star Wars Chroniclesben sokat foglalkoznak az ilyen jellegű trükkök elkészítésével, a Millennium Falcon sakkasztalának bábuitól, a Tauntaun-ok és a birodalmi lépegetők mozgatásáig. A Tauntaun-okhoz például lovak, a lépegetőkhöz pedig elefántok mozgását vették filmre és modellezték le. A Jedi...-ban, a Tatooine-i leszámolás jelenetéhez a homoksiklókon utazókat szintén megformálták kicsiny, élethű figurákként, és néhány "távoli'' kameraállásban ők kerültek a filmbe.

A fejezetek végén néhány oldalban kronologikusan, naptári dátummal jelölve összegezve olvashatjuk, hogy a munkálatok idején miként haladtak a produkcióval. Ide kerültek a filmekhez leforgatott, később, még a Special Edition-ben sem bemutatott jelenetek képei is. Ahogy Luke elektronikus látcsövével kémleli a Tatooine-i eget a fent dúló űrcsatát figyelve, aztán találkozik gyerekkori barátjával, Biggs-szel, akivel a jól megépített szerviz díszletben beszélget először.

A Star Wars Chronicles hatalmas adattömegét sajnos nem lehet röviden elmesélni. Ebben a leírásban csak a felszínt súroltuk, vagyis az lenne a jó, ha rajongók a saját szeműkkel látnák ezt a minden képzeletet felülmúló könyvet. Ennek csak a hihetetlenül magas ár jelenti a legnagyobb akadályát. És sajnos a 2005-ös második kiadás sem olcsóbb a korabelinél...

Az alábbiakban a borítót és néhány oldalpárt tekinthettek meg az 1997 februárjában kiadott Star Wars Chronicles című kiadvány angol nyelvű változatából.