Star Wars Battlefront Beta
Barta Zoltán írása

Be kell vallanom, korábban még soha nem betaztam, és talán most sem veszem a fáradságot, ha az ismerőseim nem beszélnek rá, hogy ’ugyan próbáld már ki a megjelenés előtt több mint egy hónappal az év legnagyobb durranásának ígérkező videó-játékát’. Nos, megtettem, és nem bántam meg.

Az igazsághoz tartozik, hogy évekkel ezelőtt irdatlanul sok - talán több száz - órát töltöttem el azzal, hogy a Star Wars Battlefront I-II változatos csataterein aprítottam az ellent. Ezt leginkább a felségemmel vállvetve tettem, és cooperative mod-ban maratoni ütközetekben látogattunk el a Star Wars galaxis különböző bolygóira, hogy alaposan kivegyük a részünket a Csillagok háborújából.

Az előzmények ismeretében örömmel vettem tudomásul, hogy visszakerült a Battlefront reflektorfénybe, és kipróbálható változatban - ha csak három pályán is - de újra belevethetem magam a gigászi küzdelembe. A beta pedig erre tökéletes volt! A három bolygó a Tatooine, a Hoth és a Sullust változatos domborzati viszonyai remek felkészülési lehetőséget jelentenek a végleges változathoz.

Először természetesen a Tatooine-ra látogattam, hogy kipróbáljam a Survival mod-ot. Felkelőként kellett állnom a sarat az egyre nagyobb erőkkel támadó birodalmiakkal szemben. Nos, ez a küldetés nem volt nagy kihívás, tekintve, hogy rögtön választhattam egy erős fegyvert, a DLT-19-st, és mellé egy jó kis kiegészítő pakkot. Ezekkel felvértezve egy kis ugrabugrálás után viszonylag simán, egyedül is legyűrtem a végén már AT-ST-vel megerősített fehérpáncélos alakulatokat. Az AT-ST azért veszélyes volt, ragadozóként jött utánam, egyfolytában tüzelt, és amikor beugrottam egy tusken sátorba, pillanatok alatt ripityára lőtte körülöttem.

Ezen a pályán már volt lehetőségem kicsit körbenézni. Meglepett, hogy a korábbiakhoz képest könnyebb sziklára mászni, a mélységek nagyon valóságosak, és a lenyugvó nap fénye zavaró lehet, ha belenézünk rohamozás közben. Mert bizony kissé vakít. A játékot egyébként nem az ajánlott, hanem inkább a minimum konfiguráción játszottam, mégsem éreztem úgy bármiről is lemaradnék. Egész egyszerűen káprázatos volt minden. A robbanások, a fények, a hangok - mert 5.1-ben ez is szédületes – mind-mind csak hozzáadnak a játékélményhez.

A Survival mod után persze ki akartam próbálni a Walker Assault-ot is, ami már a multis vizekre vezetett. Azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy mindenki ezt szeretné kipróbálni, emiatt elég nehéz volt becsatlakoznom a csatába. De aztán sikerült, és váltott csapatokkal vívtam meg életem talán legnagyobb csatáját. A Hoth-on zajló ütközet már a Shadows of the Empire óta állandó helyszíne a Star Wars-os videó-játékoknak, és folyamatosan fejlődött minden egyes játékkal. Amit viszont most tapasztaltam, az tényleg lehengerlő volt. Egyrészt, mert a netes multi döccenés nélkül működött, másrészt, mert olyan hihetetlenül sok ötletet vittek bele, amiről álmodni sem mertem. Az AT-AT és AT-ST lépegetőkkel támogatott birodalmiakkal nehéz tartani a lépést, de azért felkelőként egy-két gyomrost bevihetünk nekik. A pályán - ami a korábbinál jóval nagyobb - minden részén elszórva találhatunk bonuszokat, amikkel telepíthető fegyvereket, lépegetők és vadászgépek vezethetőségét, pusztító légicsapást, vagy éppen Darth Vader/Luke Skywalker irányítását kaphatjuk. Ezeket mind szerencsém volt kipróbálni, és bár a TIE-vadászt hamar kilőtték alólam, mégis jó mókának tartottam, akárcsak az összes felszedhető bónuszt. A Hoth-i csata a maga kaotikus zűrzavarával egy igazai ütközet hangulatát adja, az állandó robbanások, a folyamatos kiabálás és az szűnni nem akaró fegyvertűz főleg a lövészárkok környékén válik döbbenetessé. Ha pedig a multis harcosok már vannak annyira profik, hogy képesek igazi csapatként harcolni egymás mellett, akkor válik igazán tökéletessé a dolog. Amikor a birodalom oldalán egy erős rohamot indítottunk a felkelő lövészárkok és a megmaradt tornyok ellen, akkor éreztem igazán, hogy mennyire klassz dolog csapatjáték. Volt még egy AT-AT-nk, a szárnyakon pedig AT-ST-k törtek előre megállíthatatlanul. A fejünk felett vadászgépek vívták élethalál-harcukat, körülöttem meg állandóan robbant valami, olyan hangeffektek kíséretében, hogy berezonáltak a szobaablakok. Na, ez volt az igazi Star Wars Battlefront!

Ezt a Sulluston játszódó Drop Zone mod csak megerősítette. Ez egy jóval egyszerűbb pálya, melyen a élesen csipkézett sziklás felszín doninált. Itt a rohamosztgosok a rikító páncéljukkal mintha egy kis hátrányban lettek volna a barna felszínbe jobban beleolvadó barna egyneruhás felkelőkkel szemben. Ebben a mod-ban a talajba csapódott mentőkabinokat kellett megvédeni, és ha sikerült, máris rohanhattunk a következőhöz. A jó fegyverzet itt sem hátrány, de a csapatmunka jelenti az igazi győzelmi esélyt.

Persze sok ütközetet le kell játszani, mire összeszedjük a megfelelő fegyverzetet a harchoz. A betaban használható kevés fegyver közül láthatóan mindenkinek a DLT-19 jött be a legjobban. Nem is csoda, hiszen hosszú és átütő sorozatokat lőhetünk vele, és mivel elég jó a hűtése, nem kell attól tartanunk, hogy hamar felmelegszik. (Ilyenkor a karakterünk felemeli a fegyverét, aminek a csövéből dől a forró levegő, és csak hosszú másodpercek elteltével tudjuk újra használni, ha nem csapunk idejében az újratöltésre.) Aki a multiban nem DLT-vel lép a pályára, annak bizony az első pár ütközet eléggé nyögvenyelős lesz, hiszen a rangban már előrébb járó ellenfeleknek nem jelentenek kihívást.

A játék folyamán szembetalálkoztam néhány furcsa buggal is. Először a hóban csaknem nyakig merült Luke Skywalker szerzett nekem néhány másodpercnyi vidámságot, amikor is rátaláltam a Hoth egyik dombjánál. Nem volt időm sokáig vigyorogni, mert egy hátba lövés lett a jutalmam az óvatlan nézelődésért. Aztán néhány perccel később láttam két összeakadt lépegetőt, és már hangosan nevetve rohantam be a felkelő hangár kapuján. Egy AT-AT hátsó két lábára tekeredett rá egy AT-ST, és dühösen próbálták lerúgni egymást magukról. Ilyet csak vígjátékokban lát az ember. De a legdurvább egy felrobbant felkelő ágyútorony volt, aminek a darabjai a második Thor-filmben látott gravitációs anomáliához hasonlóan lebegtek a talaj felett. Itt sem tudtam sokáig gyönyörködni a fizikát meghazudtoló látvány szépségében, mert egy vadászgép éppen célba vett, és egy hosszú sorozattal szeretett volna felvésni a dicsőség táblájára. Még éppen el tudtam ugrani, de az antigravitációs installáció sajnos megsemmisült, így nem tudtam megőrizni az utókornak.

Összegezve tehát a Star Wars Battlefront egy kiváló játék. Pont azt nyújtja, ami kell: sokórányi önfeledt játékélményt, minőségi környezetet és - ami talán a legfontosabb - hamisítatlan Star Wars hangulatot. A beta alapján nekem mindenképpen kell!