Star Wars Galaxy kártyasorozat - I. rész (1993-1995)
Barta Zoltán összeállítása

És még mondja valaki, hogy a művészet nem jó üzlet! Akár ez is lehetne a mottója a most következő összeállításunknak, mely a TOPPS Star Wars Galaxy kártyasorozatának történetét mutatja be 1993-tól 2010-ig. Ebben a több, mint másfél évtizedben rajongói generációk sora ismerkedett meg a messzi-messzi galaxis művészetével és ezt nemcsak a The Art of Star Wars-könyvsorozat révén tehették meg. A TOPPS merész kezdeményezésének köszönhetően - melybe beletartozott a kártyával azonos címen megjelenő magazin is - a művészeti megközelítés egyre fontosabbá, az Expanded Universe térhódításával pedig szinte megkerülhetetlenné vált. Számtalan művész ennek segítségével lépett ki az ismeretlenségből és aratott nagy sikereket. A Star Wars kiapadhatalan kalandrengetegének ábrázolá­sa pedig nagyon sok művészt igényelt, olyanokat, akik nemcsak kellő tehetséggel, hanem az átlagnál több képzelőerővel is meg lettek áldva.

Az első sorozat - 1993

A Star Wars Galaxy első sorozata egy impozánsnak is mondható 140 lapos szériával startolt 1993-ban. A kockázat nem volt kicsi, hiszen senki sem garaltálhatta, hogy a nem filmes jeleneteket megörökítő kártyalapokat jól fogadja a közönség. Az elképzelés azonban bevált, és azoknak lett igazuk, akik a művészi termékeket is ott szerették volna látni a kínálatban.

Ha mai szemmel végignézzük az első sorozatot, talán meglepődhetünk azon, hogy milyen sok művész dolgozott már akkor is a Star Wars-univerzum megjelenítésén. És itt most ne csak Ralph McQuarrie-ra vagy Drew Struzan-re gondoljunk, hanem az akkoriban még fiatalabb korosztályt képviselőkre is. Itt egy válogatásban láthatjuk Howard Chaykin, Dave Dorman, Jason Palmer, Ken Steacy, John Van Fleet, Joe Smith, Al Williamson és Boris Vallejo műveit. Ugyan más és más stílusban közelítették meg a témát, egyvalami közös volt bennük: mindannyian rajongtak a George Lucas által kitalált univerzumért, és ez meg is látszott a munkájukon.

Az első sorozat jól elkülöníthető részekből áll. Az elején (a címlap és a George Lucas-t ábrázoló montázs után) Joe Smith révén a trilógia legismertebb karaktereinek 12 lapos sorozatával ismerkedhetünk meg, majd ezt követik a The Art of...-könyvekből ismert vázlatok és festmények a filmek tervezési fázisából. (Itt érdemes megjegyeznünk, hogy ez a fajta felosztás kimondottan jót tesz a sorozatnak, hiszen nem ömlesztve, hanem valamiféle rendszer szerint csoportosítva bogarászhatjuk végig a lapokat.) Az ezek után következő kártyákon tűnnek fel a Galaxy igazi értékei. Egyrészt megismerkedhetünk a hetvenes-nyolcvanas évek poszter- és könyvborítóinak grafikáival, másrészt bizonyos eseményeket olyan egyedi szemszögből is megfigyelhetünk, amit korábban nem tehettünk meg. Például hogyan látta Han Solo Greedo-t a lövés pillantában, vagy a sarlacc szájából nézve milyen volt Lando Calrissian megmenekülése.

A első sorozat tökéletesen teljesítette a feladatát, ugyanis rengeteg rajongónak megragadta a kép­zeletét, és fényesen bizonyította, hogy a filmekből nemcsak promóciós fotókat lehet újra­festeni. A siker nem is lehetett kétséges, és a TOPPS máris elkezdett gondolkodni a folytatáson, vagyis a Star Wars Galaxy második szériáján, amit a következő évre terveztek...

A második sorozat - 1994

A második sorozat a megjelenésekor máris egy meglepetéssel szolgált a kártyagyűjtők számára. A lapok sorszámozása ugyanis 141-től kezdődött, és ezzel a TOPPS nemcsak a folytatólagosságot akarta jelezni, hanem a kollektorokat is szerette volna további vásárlásra ösztönözni. Ez sikerült, a Star Wars Galaxy Series Two szintén nagy siker lett.

A 135 lapból álló sor ezuttal McQuarrie mester klasszikus alkotásaival indul, majd képregényborítókhoz és poszterekhez készült festmények kerülnek sorra. Egy kicsit olyan ez a válogatás, mintha az elsőből kimaradt képek is ebbe lennének belepréselve, - főleg a már ismert The Art of...-vázlatokat tekintve - de azért láthatunk néhány egyedi darabot is. Daniel Brereton például Boba Fett-et képzelte el sisak nélkül. Hugh Fleming pedig a fiatal Obi-Wan Kenobit festette meg, még Alec Guiness arcvonásaival. Ez a kép nagy tetszést váltott ki rajongói körökben, és sokan már eleve így képzelték el a klónháborúk hősét, még évekkel a prequel-trilógia előtt.

A Series Two tovább folytatta az elődje által elkezdett különleges nézőpontok bemutatását, olyan pillanatokról, melyekről leginkább csak utalások szintjén találhatunk információkat. Jason Pearson azt a sokat emlegetett jelenetet örökítette meg, amikor Han Solo az azonosító­kártyája megsemmisítésével végleg kilép a birodalmi hadsereg kötelékéből. Chris Sprouse egy, a Jedi visszatérből kihagyott jelenetsort rakott össze egy darabbá, méghozzá Luke Skywalker fénykardjának megkonstruálását.

De akad itt más különlegesség is. A szellemalakban visszetérő Anakin Skywalker-ről készült festményt, Libby Perszyk munkáját először a Kenner által kiadott action--figurasorozat kartonján láthattuk. Erre a korszakra a harsány színvilág a jellemző, és a karakterek gyakran inkább esendő­nek, mint he­roikusnak vannak ábrázolva, sokszor pedig valamely mellékszereplőt állították a középpontba. Viszont a mai realisztikusnak mondható ábrázolás még sehol sem volt, a művészek részéről ilyen irányú törekvés szinte nem is fedezhető fel.

Ami még igazán érdekesnek számított ebben a sorozatban, hogy nemcsak az alapszéria, de az extra (chase) kártyák lapjai is folytatólagosan sorszámozódtak. (A 6 lapból álló sor értelemszerűen 7-től 12-ig tartott.) Ezeken kívül csaknem kétszer ennyi promóciós lap látott napvilágot...