The Empire Strikes Back Widevision Cards
Kártyasorozat a kilencvenes évek közepéről
Barta Zoltán összeállítása

A kilencvenes évek közepén a tengerentúlon már javában dúlt a Star Wars-láz. Akkoriban jelent meg a THX-es videó-kiadás, a Lucasfilm készült a huszadik évfordulós felújítására, és persze egy új trilógia előkészületeiről is egyre többet suttogtak bizonyos jól értesült körök. Ezt a pillanatot választotta ki a világ egyik legismertebb - és egyben legsikeresebb - játékkártya gyártója, a TOPPS, hogy egy formabontó Star Wars-sorozattal lepje meg a gyűjtőket...

Az 1995-ös esztendőben a rajongók már türelmetlenül várták a The Empire Strikes Back Widevision sorozatot. Mivel a Star Wars hatalmas üzleti sikernek bizonyult, ezért a TOPPS-nál úgy gondolták, hogy a következő szériával érdemes lenne magasabb sebességi fokozatba kapcsolni. A 120-as alapszéria számot felvitték 144-re és a 10 finest mellé még egy 6 darabos poster-card sort is kitaláltak. (Ja, és ne feledkezzünk el az ezt követő 6-os fémsorozatról sem!)

A szériák tagolásánál különös gondot fordítottak arra, hogy a lapok száma hattal osztható legyen. Így ugyanis ízlésesen el lehet helyezni őket a külön a Widevision-kártyák számára tervezett műanyag tartó-oldalakba. (A teljes sorozathoz egy nagyon szépen megtervezett trilógiás borítót árultak.) A finest-ek tízes tagolása ez alól kivétel, de aki ezeket hiánytalanul meg tudta/tudja szerezni, nem fog panasszal élni emiatt.

De kezdjük az alapcsomaggal. A huszonnégy kártyával megemelt lapszámú széria kockái szintén a laser-disc-ről lettek átmentve, és talán ennek köszönhető az, hogy ez a sorozat lett valamennyi között a legsötétebb. Az Empire... amúgy is ilyennek lett elkönyvelve, de ha a lapokat összehasonlítjuk a Star Wars-széria darabjaival, úgy tűnik, mintha a felhasznált képek minősége nem lenne azonos értékű az előzőekkel. A koncepció megegyezik a korábbival, vagyis elöl filmkép, hátul pedig az adott jelenethez tartozó, a munkálatok fázisait bemutató képet és leírást találhatunk. Címlapképnek az előzőtől eltérően azonban a közismert plakátot választották, és míg a Star Wars-nál az utolsó két kártyára már nem futotta filmbeli képre, itt a 144 lapos szériát teljesen ki tudták tölteni. Ekkoriban még a kártyák nem kaptak önálló címet, ugyanis ez a szokás csak később vált állandóvá. A régi trilógia alapsorozatain csak a helyet jelölték. Magyarán annyit olvashattunk a lapok alján, hogy külső- vagy belső helyszínen éppen melyik bolygó, vagy az űrnek melyik szegletében járunk.

A rajongók nem így gondolkodtak, és nemsokára megszületett a trilógiás-sorozat egyezményes elnevezés-listája is, mely az internetnek köszönhetően mindenki számára elérhető lett.

A speciális C-sorozat (finest) lapjai a The Empire Strikes Back esetében is McQuarrie mester művei közül kerültek ki, hátoldalukon a szintén a filmkészítés rejtelmeit bemutatva. Az előlap nyomásának különleges fóliája nemcsak vizuálisan dobta fel a finest-sort de az alkalmazott technológia miatt alaposan megnehezítette - vagy éppen lehetetlenné tette - a hamisítók dolgát is. A fólia miatt ugyanis ezeket a kártyákat gyakorlatilag házi módszerekkel nem lehet scannel-ni, és bizony fotózni sem könnyű. A gyártás során az alapszériákkal ellentétben a TOPPS nem is rakatott hologramos azonosító matricát a kártyákra, hiszen nem igazán kellett a hamisításuktól tartani...

A TOPPS tehát a saját eszközeivel próbálta kihasználni a Star Wars újjászületését. 1995-ben a Lucasfilm a THX-es felújítást tűzte ki célul, és a reklámok kulcsmondata az volt, hogy "ebben a formában utoljára" láthatja a közönség. Egy ilyen szélesvásznú-kártyasorozat extra reklámértékkel bírt a video-kiadáshoz, és ezért a TOPPS még fizetett is, méghozzá nem is keveset. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy az Egyesült Államokban a THX-es video-trilógia szélesvásznú változatban is kapható volt, míg nálunk csak tévére optimalizált full screen-ben. A magyar rajongók körében éppen ezért volt nagyon keresett a trilógia mindhárom Widevision-sorozata.)