Monopoly Star Wars Limited Collector's Edition
Barta Orsolya és Barta Zoltán írása

A "nyugatiasodott" játékkínálat eredményeként több éve kapható Magyarországon, a Parker testvérek nagy találmánya, a Monopoly nevű társasjáték. A nagy sikerre való tekintettel egyre több változata tűnik fel a boltok polcain, (Walt Disney-s, Junior,...), természetesen a Star Wars világa sem maradhatott ki belőle. A Monopoly Star Wars Limited Collector's Edition 1997-ben jelent meg a Special Edition idején, de azóta is töretlen a karrierje. 2002-ben kiadták a bővített Episode II-s változatát, az Original Trilogy ideje alatt pedig a régi trilógiás változat feljavított verzióját.

A játék eredetije még a harmincas években született, innen a régies logo, amit azóta is megőrzött a gyártó cég. Mondanom sem kell, hogy ez egy tipikusan amerikai társasjáték, mind az árát, mind a tartalmát tekintve. Elsőre a hazánkban közismertebb "Gazdálkodj okosan"-hoz tudnám hasonlítani, de annál jóval könnyebb, még az elsőre terjedelmesnek tűnő szabálykönyv ellenére is. A nehezítés onnan kezdődik, amikor valaki már nem tud fizetni és az addig megszerzett javaiból eladni kénytelen. Innentől, bevallom, bonyolódik a játék. Persze nem kell megijedni, azért még követhető, így a fiatalabb korosztály is jól szórakozik vele. Két egyforma partit nem lehet lejátszani.

A játék lényegében teljesen azonos az "eredeti" Monopoly-val, a változtatások csak a külső megjelenését érintették. A tábla a Star Wars trilógia világát ábrázolja, a tervezők még a játékmezőkbe is a filmekből kölcsönöztek képeket. Mindössze négy mező maradt teljesen érintetlen: a START, a BÖRTÖN, a PARKOLÓ, és a MENJ A BÖRTÖNBE! feliratúak. Ezek a tábla négy sarkában találhatóak, és fogalmam sincsen, hogy miért nem alakították át őket is. Sokat törtem a fejemet, vajon miért hagyták így ezt a négy kockát, mivel design szempontjából nagyon lerontják a tábla összképét. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg az anyacég kifejezett kívánsága volt, hogy ezen mezők megmaradjanak az eredeti játékból. Valamennyire érthető ugyan, ennek ellenére mégis jobban tették volna, ha Star Wars-osítják ezt a néhány négyzetet is.

A tábla többi mezőjét fel lehet osztani aszerint, hogy mit lehet rajta csinálni. Így vannak területmezők, szerencse- és meglepetés-kártya mezők, továbbá néhány "pofára ejtős" négyzet, ahol általában a nagy semmire kell kisebb-nagyobb összegeket perkálni a banknak. A területmezők majdnem a tábla egészét uralják. Ezek a trilógiából ismert bolygóknak felelnek meg, értékük szerint sorrendbe állítva. A sort a Dagobah nyitja (két mezővel), utána jön a Hoth, Tatooine, Yavin 4, Bespin, Death Star II, Endor (ezek mind három mezővel), végül a sort, mint a legértékesebb, a Coruscant zárja (újra két mezővel). A játék lényege, hogy minél több komplett bolygót tudjunk megvenni és megkezdődhessen rajtuk az építkezés, mert miután valaki megvesz egy mezőt, a többi játékos, ha rálép, köteles a tulajdonosnak bérleti díjat fizetni. Ez a díj egyre nő, miután már kolóniák, vagy egész űrkikötők is tarkítják a területet.

Mint az az eddigiekből is kitűnik, ebben a játékban a játékosok célja nem egymás fizikai megsemmisítése. A győzelmet gazdasági eszközökkel kell kivívni, de ebben persze nem kis szerep jut a szerencsének is. Mivel két dobókockával kell dobni, ezért igen gyors a játék menete. A választott karakterek villámgyorsan körbeérhetnek a pályán, és egy-egy sikeresen teljesített kör alatt bizony megváltozhat az állás. Magyarán, aki az előbb még nyerő pozícióban volt, könnyen átkerülhet a vesztes oldalra.

Természetesen ez csak a játék első szakaszában igaz. Ha már elegendően sok bolygót megkaparintottunk, és ezek mindegyikén legalább egy űrkikötő üzemel, az ellenfeleink tuti bukásra vannak ítélve. Körönként elég egyszer rálépniük az egyik űrkikötőnkre, máris akkora veszteséget számolhatnak el, amelyet soha nem tudnak kiheverni.

A nagy vagyon azonban nagy veszélyeket is hordozhat magában. Egy körön belül ugyanis a gazdagabb játékost is keményen megsarcolhatják. Az ilyen-olyan jogcímen fizetett adók, karbantartási díjak a meglévő ingatlanok után szép százalékokat vihetnek el a bevételből. Persze ha akkora a játékos vagyona, hogy nem jelent neki érvágást, akkor mindegy, de ha éppen a csak gyarapodás elején van, könnyen visszazuhanhat az átlagos szintre. Bármilyen hihetetlen tehát, itt is fel kell építeni valamiféle stratégiát. El kell dönteni, mely bolygókat érdemes megszerezni, mert általában már a játék elején, vagyis két-három kör után kiderül, melyekre lépnek rá a legtöbbször. Ha ezek megvannak, akkor már csak az állandó bevételek szinten tartásáról és a bolygók fejlesztéséről kell gondoskodni. Ilyen egyszerű az egész.

Mivel egy táblás társasjáték alapvetően a kézzel fogható tartozékokra épül, a gyártó cég nem fukarkodott az ötletekkel. Egyrészt a választható figurák szép száma, és szép külalakja kaphat elismerést. Nyolcféle fémfigurát állíthatunk a startmezőbe, és ezek a filmek szerinti csoportosításhoz hasonlóan lehetnek felkelők vagy birodalmiak. (A régi trilógiás játék '97-es és 2006-os változataiban teljesen más figurák vannak, de érdekes módon C-3PO-t mindkettőből kifelejtették.) Attól függően tehát, hogy milyen oldali karaktert választottunk a neki megfelelő űrhajókkal szimbolizáljuk a bolygóinkon zajló építkezést. Ha felkelők vagyunk először X-szárnyú vadászokat veszünk kolónia gyanánt, és amikor minden birtokon megvan a négy, akkor ötödiknek jöhet az őket felváltó űrkikötő, amit egy kicsiny Millennium Falcon jelképez. A másik oldalon ugyanez TIE-vadászokkal és csillag-rombolóval történik.

Az ingó és ingatlan vagyontárgyakat ötletes kivitelű kártyalapokkal szimbolizálták. Ezek között is található néhány, amelyeket bárki összegyűjthetne, ha lenne rá lehetősége. A bolygókon található birtokok, a megvásárolható űrhajók mind-mind külön kis lapokon kelnek életre, és válnak adható-vehető árucikké. És maga a tábla szintén rejt érdekességeket. Vannak ugyanis olyan mezők a táblán, melyekre olyan kép került, amit még a társasjáték kiadása idején készülő Special Edition-be sem tettek bele. Magyarán a trilógia teljes kiadásáig ritkaságnak számítanak.

Az egymásnak és a banknak járó pénzösszegek kifizetése különböző címletű bankjegyek segítségével történik. Ezek megtervezésére sajnos nem fordítottak nagy gondot, mert jóformán csak a színe és a ráírt értéke különbözteti meg az egykreditest az ötszázastól. A nagy összegű kifizetésekhez használt ezres érme viszont már annyira kilóg a többi közül, hogy sokan szíves csatolnák a gyűjteményükbe még akkor is, ha történetesen nem érdekli őket ez a Monopoly társasjáték.

Ha tehát nem akarunk egyfolytában a monitorunk előtt görnyedni, és szeretnénk másokat is bevonni a Star Wars univerzumért folyó csatározásba, akkor mindenképpen érdemes leülni és kipróbálni ezt a rendhagyó gazdasági játékot. Kellemes kikapcsolódást és jó szórakozást nyújt minden korosztálynak.