Episode II - Attack of the Clones Widevision Cards
Barta Zoltán írása

Annak idején a gyűjtők körében elég nagy meglepetést keltett az a tény, hogy az Attack of the Clones premierjét nem kíséri a Widevision-sorozat aktuális kiadása. Ez a pénztárcakímélő megoldás főleg azért volt szokatlan, mert a Widevison-kártyák és a Star Wars-filmek kilencvenes évekbeli tündöklése szorosan összeforrt, és emiatt a premier előtt sokan már félretették a pénzt az új kártyákra. A keserű valóság, mely szerint mégsem lesz Widevison, hanem helyette inkább a hagyományos méretű Movie Card-ok részesülnek előnyben, nem igazán derítette jókedvre a rajongókat.

A helyzet 2002 őszére változott meg, amikor bejelentették az első Attack of the Clones Widevision-széria kiadásának tényét. Ezt igazolandó, az Interneten rögtön közszemlére bocsátották a sorozat egyik-másik darabját, majd a magazinok mellékleteként feltűntek az első promo-lapok. A gyűjtők megnyugodhattak, hogy a félretett pénzecskéjüket mégis kedvenc kártyasorozatukra költhetik... Aztán eljött a pillanat, és az Attack of the Clones Widevision kártyák megjelentek a boltok polcain. Elég későn, hiszen három évvel korábban, a The Phantom Menace idején ekkor már két sorozat volt az utcán, és a harmadikat is elkezdték reklámozni. A szerencsések, akik hozzá tudtak jutni, gyorsan leszűrhették a tanulságot: az Episode I-hoz hasonló tematikával kiadott sorozat egyelőre csak amolyan "felvezető" körnek tekinthető, mintsem a teljesség igényével elkészített összeállításnak.

A nyolcvan lapból álló alapszéria valóban csak amolyan bemelegítésnek jó. A klasszikus-trilógia száznegyven lapos sorozataival semmiképpen sem hasonlítható össze. Hogy melyik változat terheli meg jobban a rajongói költségvetést, arról lehet vitatkozni, az viszont biztos, hogy az ilyen "csonkán" kiadott sorozat egyértelműen előrevetíti a következő megjelenését. Amikor először, mintegy kutyafuttában végiglapozzuk az Attack of the Clones-t, rögvest feltűnik, mennyi ismert, a világsajtóban és az Interneten közzétett fotó köszön vissza. Ebben nincs semmi meglepő, ugyanis az ember szubjektív ítélete szerint az ilyen esetekben mindig az azonosságok tűnnek fel elsődlegesen, bármilyen kisszámúak legyenek is azok.

Ha a második-harmadik nekifutásra nyugodtabban is végig tudjuk nézni a sorozat darabjait, akkor szemet szúrnak azok a képek is, melyek ez idáig nem kerültek publikálásra. Éppen ezért érdemes lassabban-megfontoltabban végigbogarászni a lapokat, és nemcsak a filmcselekményen kalauzoló oldalt, hanem az Episode II készítésnek fázisait szemléltető hátlapot is. Az első sorozat kronológiai sorrendbe állítva szemlélteti az eseményeket, de lapok kis számából adódóan nem enged alapos elmélyülést az egyes jelenetekben. Akad olyan jelenet, amelyről mindössze egyetlen képet láthatunk. Ez a tendencia nagyjából addig tart, amíg a cselekmény fonala nem ér el a Geonosisra. Itt besűrűsödnek az események, és emiatt nem lehet röviden elbeszélni a történteket. A szerkesztőnek persze nem kevés fejtörést okozhatott az összeállítás, hiszen egyensúlyba kellett hozni az akciódús jeleneteket a kevésbé látványosakkal, és mindezt úgy, hogy a történet egésze ne sérüljön. Nem volt könnyű feladat, és a kritikus hangvételű rajongók biztosan sokszor vették a szájukra az alkotók nevét.

De nézzük csak, milyen felosztásban kerültek a film jelenetei a sorozat lapjaira: Amidala megérkezik a Coruscantra. Mindössze egyetlen lap. Hmmm... Palpatine irodája, megint csak egy. Aztán nyolc lap, és eljutunk Zam Wessel haláláig, és a titokzatos mérgezett nyílig. Újabb négy, és Obi-Wan máris a Kamino-n van, és Lama Su társaságában figyeli a klónozást. Ezután mindössze két lap szól a híres Jedi és Jango Fett összecsapásáról. Eközben villanásnyi időre elkalandozhatunk Anakin-nel, és Amidala-val előbb a Naboo-ra majd a Tatooine-ra. Ami a legfurcsább, hogy sem Owen Lars-ékról, sem Shmi Skywalker-ről nem készült lap ebben a szériában. Hmmm... A könyvtárjelenet teljesen kimaradt, és a két főszereplő között szövődő románcot is csak érintőlegesen elevenítik fel. Ehhez képest gyorsan, a harmincegyedik lapon eljutunk a Geonosis droid-gyárába, és itt tizenegy kártya segítségével bolyonghatunk a hősökkel. A negyvenkettedik kártyával máris az aréna díszpáholyában találhatjuk magunkat. Hat lapot kell végignézni ahhoz, hogy a kedvenceink kikerüljenek a szörnyek karmai közül, és a Jedi-okkal együtt csapdába essenek az aréna közepén. Négy kártya elég a szökéshez, és hat pedig a csatához. (Ez utóbbit tartottam a legkevésbé elégségesnek.) Dooku üldözésére két lap jutott, a fénykardpárbajokra viszont nyolcat szántak. A zárójelenetek öt lapot vesznek igénybe, és ráadásként van még egy checklist-kártya, amelynek design-ja egyáltalán nem passzol a sorozat egészéhez. (A hátoldalán viszont fel van sorolva a széria összes lapjának elnevezése.)

A Widevison-sorozatok története tehát újabb fejezethez érkezett. Azt már tudjuk, hogy minimum még egy Attack of the Clones szériát várhatunk a közeljövőben. Amennyiben ennek megjelenése az Episode I-hoz fog hasonlítani, akkor abban nem a cselekmény, hanem a karakterek, és helyszínek játsszák a főszerepet. Az első sorozat ismeretében kijelenthetjük, hogy semmi sem tökéletes, de az is bizonyos, hogy nyolcvan lapban felettébb nehéz összesűríteni egy csaknem két és fél órás film mondanivalóját. A kártyák hátoldalán található háttér és készítési jegyzetek, a maguk pársoros leírásaival viszont kárpótolnak a sorozat hiányosságaiért, és a hozzájuk csatolt apró fotók ismét sok információval szolgálnak az Episode II kulisszatitkairól...

(A cikk eredetileg az Echo Base klubújság 25. számában volt olvasható.)

Az alábbiakban megtekinthettek néhány lapot az Attack of the Clones 80 lapos szériájából.