Shadows
of the Empire - Képregény
Barta Orsolya írása
1995-ben,
amikor sikerült visszahozni a köztudatba a Star Wars trilógiát,
a LucasFilm új projectbe kezdett, hogy alkotói kiszélesítsék az
alaptörténetet és eddig ismeretlen részletekkel lepjék meg a rajongókat.
Miután kiszivárgott néhány információ, a fanatikusok nagy többsége
teljesen lázba jött, mert azt hitték, ez lesz a várva várt filmes
folytatás...
Tévedtek!
'96 tavaszán jelent meg a regény és a képregény, majd ezeket követte
a többi kiadvány: PC-s játék, zenei CD, action figurák, űrhajók,
kártyasorozat, művészeti album. Minden megjelent, kivéve a filmet.
A sztori ismeretében azonban teljesen világossá vált, hogy ebből
nem is fog film készülni, mivel nem folytatás, hanem a trilógia
történetének szerves része. Ez a sajnálatos tény azonban nem befolyásolta
a Shadows... sikerét, mivel köszönhetően a hozzáértő munkának,
a rajongók vérbeli Star Wars-t kaptak, ami tökéletesen beleillik
az ötödik és a hatodik rész közötti időbe.
Ahogy már az előbb utaltam rá, a Shadows... a Birodalom visszavág
és a Jedi visszatér között eltelt időt öleli fel. Ennek ellenére
azonban mind a regény, mind a képregény teljesen más, nem is beszélve
a PC-s játékról. (Az Dash Rendar-ra van kihegyezve, mivel vele
folyik a játék folyamán a hentelés.)
Míg a könyv célja részben a szereplők lelki fejlődésének ábrázolása
és egymásra hatásuk az események tükrében, addig egy képregényben
ilyet lehetetlen bemutatni, ráadásul fölösleges is, mert itt elsődleges
fontosságú a minél vizuálisabb képi megjelenítés. Ebbe pedig a
lelkizés nem fér bele. Emiatt aztán kicsit át kellett dolgozni
a könyv történetét, hogy a képregény vásárló nagyközönség elvárásainak
eleget tegyen a sztori.
Amerikában
az ottani legnagyobb, képregény gyártó és forgalmazó cég, a Dark
Horse felügyeli a Star Wars képregény kiadásokat. Ez idáig többszáz-féle
SW képregény került ki a műhelyeikből, amelyek nagy része nem
valami jól sikerült, de azért akadnak köztük egészen kiváló darabok
is. Ezek közé tartozik a Shadows of the Empire. A teljes történet
első ízben hatrészes sorozat formájában jelent meg 1996. május
elsejétől havonta, egészen októberig. A borítók Hugh Flemming
keze munkáját dicsérik, aki már ezelőtt is tekintélyes hírnevet
szerzett a Star Wars rajongók körében. A füzetecskék nem voltak
túl vastagok, de hát Amerikában már csak olyanok, hogy egy kutyáról
szeretnek minél több bőrt lehúzni. Ezért miután mindenki megvette
mind a hat részt, a csaknem 3 dolláros egységáron, 1997. április
elsején, tehát majdnem egy évvel az első rész után, a kiadó megjelentette
a hat részt egyben, egy új, összefoglaló kiadásban. Igyekeztek
azonban úgy rendezni, hogy némi extrával kiegészítve kívánatosabbá
tegyék ezt a számot, és így azok is megvegyék, akik egyébként
a hat részt is összegyűjtötték. Ez az antológia három részre bontható
fel. Az első öt oldal a készítőknek és a sztori történetének van
szentelve. Kilistázva, jó nagy betűkkel sorra vették az írót,
rajzolókat, színezőket, stb., valamint egy rövidke köszönetnyilvánítást
is közzé tettek. Az érdekesség a 4.-5. oldalon olvasható, amely
egy bevezető a képregény olvasásához, és a Shadows of the Empire
keletkezésének a történetét mondja el. Az írója pedig nem más,
mint Steve Perry, a regény szerzője. Sajnos mivel eddig nélkülözni
kényszerültünk a magyar változatot, a kíváncsi olvasó csak némi
szótárazás után fejtheti meg a mondanivalót. (Nem akarok senkit
elriasztani, elég könnyen érthető nyelvezete van.) Egészen kellemes
kis okfejtés arról, miért nem lett film a történetből, és hogyan
került Perry a Star Wars közelébe.
Szerkezetileg
a második, és egyben legnagyobb részt maga a képregény foglalja
el. A szokásos három bekezdéses bevezető szöveg után máris a felkelők
flottájánál találjuk magunkat nem sokkal azután, hogy a Falcon,
fedélzetén Chewie-val és Lando-val, eltűnt Leiá-ék szeme elől.
(Itt kell megjegyeznem, hogy a bevezető szöveget valamilyen oknál
fogva középre rendezve írták, ezért kicsit furcsán fest a megszokotthoz
képest.) Visszatérve a történethez, rögtön indul az akció, mert
birodalmiak rajtaütnek a flottán. A Zsivány osztag gyorsan szétzavarja
őket, de a csapatnak ezután új búvóhelyet kell keresnie.
Az
Uralkodó Coruscant-on megtudja Vader azon botlását, hogy Skywalker-t
futni hagyta, ezért az új titkos fegyver építésének felügyeletével
bízza meg. A project során régi ellenségével, Xizor herceggel
kell együttműködnie. Xizor sejtelmes figura. Ami a történet folyamán
nagy vonalakban kiderül róla, hogy ő a vezetője egy igen nagy
hatalommal bíró bűnszövetkezetnek, a Coruscant-i székhelyű Black
Sun-nak. Vaderről nagyon sokat tud, többek között, hogy Anakin
Skywalker volt a neve, valamint hogy Luke a fia. Ezért meg akarja
öletni a fiút, így akarván bosszút állni egy régi sérelemért Vader-en.
Xizor az Amerikában kiadott regényekben mostanában már elég sokat
szerepel, de a képregény elkészültekor még keveset lehetett tudni
róla. A külseje ijesztő: két méternél magasabb, zöld színű bőre
van, amit érzelem hatására képes megváltoztatni; a gerincét pedig
óriási kinövések díszítik.
Nem ő az egyetlen új karakter a sztori folyamán: feltűnnek új
arcok mind a felkelők, mind a birodalmiak oldalán, de valahogy
a Jedi visszatér-ben már egyik sincs benne... Az egyik legismertebb
hős Dash Rendar, a corelliai csempész, Lando egyik barátja. Vele
először a Gall-i csatában találkozunk, ahol az első lézerdördülésre
otthagyja a felkelőket, mondván, neki senki nem fizet azért, hogy
megölesse magát. Nem sokkal később viszont a Tatooine-on segít
Luke-nak elmenekülni az őt üldöző amatőr banditák elől, így valamennyire
visszaszerzi a renoméját. Ezután már végig a felkelőkkel marad,
még Xizor palotájába is behatol velük, hogy megmentse a hercegnőt.
A másik új fazon Darth Vader titkos ügynöke, Jix. Őt a Sith lovag
azzal bízza meg, hogy mindenáron védje meg Luke-ot a fejvadászoktól,
és tudja meg, ki tűzte ki a vérdíjat a fejére. A képregény alapján
elég macho fickónak néz ki. Persze kellett valaki Solo helyett,
mivel ő ez idő tájt lefagyasztva senyved a Slave I rakterében,
várva, hogy Jabba fali dísze lehessen. Boba Fett a történet egésze
alatt azon fáradozik, hogy lerázza a lerázhatatlan fejvadászokat,
akik mindenáron meg akarják szerezni méltó zsákmányát, hogy osztozhassanak
a vérdíjon. A főszereplő gárda külön utakon jár, mindenki a saját
bajával van elfoglalva, de mire a felkelő flotta megszerzi az
új Halálcsillag koordinátáit, újra összeállnak, készen Solo kiszabadítására...
Az összesített kiadás harmadik egysége a Shadows of the Empire-galéria,
amiben a sorozat borítói és Kilian Plunkett általános iskolás
rajzai kaptak helyet. Sokáig nem tudtam, miért rakták bele ezeket
a rajzokat a képregénybe, míg egyik nap tüzetesen átnéztem a készítők
listáját. Ekkor jöttem rá, hogy Kilian Plunkett nem más, mint
a Shadows... képregény egyik rajzolója! Általános iskolás volt,
amikor először látta a filmet és annyira elvarázsolta a mese,
hogy elhatározta, ilyeneket akar rajzolni. És mint a mellékelt
ábra mutatja, komolyan is gondolta! A rajzok arányosak, felismerhetőek,
nincs olyan bajom a nézegetése közben, ami anno az itthon is kiadott
Dark Empire-sorozat olvasása közben jött rám, történetesen: 'Hogy
engedhettek ilyen fakezű majmot Star Wars-hoz nyúlni!' Szó sincs
erről! A szereplők karakteresek, a testek kidolgozottak, és az
űrhajók is részletekbe menően vannak kivitelezve. A festést P.
Craig Russel és Cary Porter végezte és azt hiszem, ők is kitettek
magukért. A képregény színvilága rendkívül változatos, sziporkázó.
Megint a Dark Empire-t vagyok kénytelen felhozni ellenpéldának,
ahol szinte csak két színnel dolgoztak összesen, a lilával és
a zölddel.
A Shadows-képregény sztoriját John Wagner írta az eredeti regény
alapján, a borítót pedig Christopher Moeller festette (nem Hugh
Flemming, aki a sorozatét). Az antológiának megjelent egy korlátozott
példányszámú, keményfedeles változata is, amit az alkotók saját
kezűleg írtak alá. Ez a változat nem került kereskedelmi forgalomba,
csak megrendelés útján lehetett beszerezni, elég borsos áron.
Természetesen ez a legértékesebb a három változat közül.
Egy szó, mint száz, a Shadows of the Empire az egyike az igazán
jó Star Wars képregényeknek. Nemcsak olvasni élmény, de nézegetni
is. Reménykedem benne, hogy egyszer a magyar boltok polcain is
megtalálható lesz ez az érdekes olvasmány.
(A
cikk eredetileg az Echo Base klubújság 2000 áprilisában megjelent
14-es számában volt olvasható.) |
