Episode
I telefonkártya - 1999
Barta
Orsolya írása
Az
ember azt hihetné, hogy a vasfüggöny lehullásával megszűnt a sajátos
magyar Star Wars-termékek kiadása, pedig nem így történt. 1999-ben,
amikor az egész világ ismét Star Wars-lázban égett, köszönhetően
az Episode I-nak, hazánkban is eszébe jutott néhány leleményes
embernek, hogy megpróbálja a maga javára fordítani az őrületet.
Mivel a Lucasfilm engedélye nélkül már nem volt lehetőség semmit
sem csinálni, megvették a jogokat, és egy teljesen hétköznapi
dolgot próbáltak a Star Wars logóval kelendőbbé téve eladni: a
telefonkártyát.
A
telefonkártya-gyűjtésnek egy időben hazánkban is nagy kultusza
volt, sőt még mindig lehet olyan gyűjtőket találni, akik a különböző
sorozatok adás-vételével foglalkoznak. Nyugaton természetesen
ezt már jóval korábban kitalálták, amikor nálunk még ismeretlen
volt a fogalom. Mára már, a mobiltelefon térhódításával, kissé
halványult a gyűjtési láz, és szinte teljesen elvesztette jelentőségét.
'99-ben
mindenesetre még lehetett benne némi fantáziát találni, de sajnos
az üzlet nem igazán jött be. A sorozat összesen négy kártyából
állt, amik egyenként 200 forintnyi lebeszélhető egységet tartalmaztak,
vagyis összesen 800 Ft.-ot. Ehhez képest a sor, mint a reklámon
is látszik, 11 600 forintba került, ami igencsak drágának számított.
A kiadó itt rontotta el, ugyanis azt hitte, a rajongók bármennyi
pénzt kifizetnek az exkluzív kártyákért, de a gyűjtők valahogy
mégsem így gondolták. Az ötlet megbukott, a többi film megjelenésekor
már nem is próbálkozott senki hasonlóval.
A
kártyák egyébként nagyon igényesen vannak elkészítve, leszámítva,
hogy ezekre is az akkoriban csontig lerágott promóciós képek kerültek.
Az előoldalon a négy főszereplő van, a hátoldalon pedig a kevésbé
fontos karakterek. A négy kártyából egy Darth Maul fej rakható
össze. A kártya ráadásul igen kis példényszámban készült, (mindössze
2500 darab van belőle), de még ez sem tudta megmenteni a sűlyesztőtől.
Mára teljesen eltűnt, úgyhogy méltán mondható, hogy igazi ritkasággá
vált. Aki annak idején mégis megvette, az most örülhet neki...
|
