A bukás
Rajongói novella - Írta: Egressy Tamás

- Vége, Anakin. Vert helyzetben vagy.
Ezek a szavak úgy csattantak Darth Vader elméjében, mintha tüzes vassal égették volna az agyát és a szívét. Megpróbált Obi-Wanra nézni, de ehelyett csak egy futó pillantásra tellett neki a partot és az őt szállító droidegységet elválasztó végtelen lávafolyamra. Így, talán a halál küszöbén a forró gőz minden eddiginél jobban égette arcát, testének minden porcikája sajgott már, és a lelke azt kívánta: legyen vége... csak... menjen el - imádkozott, menjen már el, hagyjon itt, kitalálok egyedül is. Végső elkeseredésében már a dühe is felengedett, és érezte, hogy Obi-Wan ránéz, tekintetében csalódottság, elkeseredés... és szeretetnek már nyoma sincs benne.
Anakin összeszorította a fogát, és felpillantott Obi-Wanra... a volt mesterére, mentorára, barátjára... a testvérére. A droidegység tovább lebegett, s félő volt, hogy Anakin nem tudja megragadni az alkalmas pillanatot. Miközben Obi-Wan szinte kérlelve meredt rá, Anakin szíve ismét megtelt gyűlölettel. Obi-Wan azt hiszi, jobb nála... most bizonyíthat...
Gyilkos pillantást vetett egykori mesterére, és kemény, érdes hangon így felelt:
- Alábecsülöd az erőmet, Obi-Wan.
Szándékosan szólította Obi-Wannak, és olyan gyűlölködő hangot ütött meg, amilyet csak tudott. Ez a Jedi nem fogja legyőzni, nem fog neki kegyelemért rimánkodni... nem kér bocsánatot. Vader a maga útját járta, azt tette, amit jó döntésnek gondolt. Ha ezt a Jedi-ok nem ismerik el, ha nem értik meg, ha Obi-Want küldik, hogy leszámoljon vele...
Érezte az Erőben, hogy Palpatine, a mestere veszélyben van - azonban hirtelen mintha elmúlt volna ez a súly, és Palpatine ismét veszély nélkül létezhetett volna. Ez az érzés, ez a gondolat kis mosolyt csalt az arcára - de csak egy pillanatig tartott, aztán ismét Obi-Wanra irányította a figyelmét. A Jedi hangja magához térítette kábulatából.
- Ne próbáld meg - kérte Obi-Wan, s közben önkéntelenül megrázta a fejét; azonban ezzel egy időben felemelte lézerkardját, valószínűleg számítva rá, hogy nem győzheti meg ilyen könnyen Anakint.
Igen, Anakint, és Obi-Wan nem volt képes egykori társára Darth Vaderként tekinteni. Hiszen nem változott semmi - az ő lelkében nem. Bár fájdalmas volt a felismerés, hogy egyedül maradt, és Yoda talán már meg is halt... de úgy érezte, meg tudja oldani a helyzetet, és úrrá tud lenni Anakin elmezavarát.
Be kellett látnia, hogy tévedett.
Mert Anakin felől olyan erős gyűlölettengert észlelt, amely elborította, elmosta az ő érzelmeit, és már számára sem maradt más, mint a gyűlölet. Ennek ellenére küzdött - a reményért, a Jedi-okért, az igazságért... és Anakinért. Emlékezett még, amikor Qui-Gon hamvasztásán megesküdött az akkor kisfiú Anakinnak, hogy Jedi-t nevel belőle. Sóhajtott. Nem, nem nevelt belőle igazi Jedi-t. Hagyta, hogy Palpatine megtévessze, félrevezesse, majd a magáévá tegye. Darth Vader állt előtte, nem Anakin Skywalker - egy mindenre elszánt Sith lovag és harcos - Obi-Wan elképzelni sem tudta, hogy juthattak idáig.
Pár méterre tőle Anakin ugyanezen morfondírozott. Padmé... - suttogta egy hang a fejében. - Padméért tettem, nem másért, csak őérte, mert szeretem... Obi-Wan elvette tőlem, megalázott, kigúnyolt. Ellenem fordította Padmét... ellenem fordította Padmét...
Hiába. Anakin Skywalker arcán egy könnycsepp gördült végig. Nem Padméért tette... nem a szerelemért, hanem a hatalomért cselekedett, és most fizetnie kell érte... de nem a halálával. Obi-Wan halálával.
Leeresztette kardját, felkészült az ugrásra. Bizonyítani fog, és megteszi, amit meg kell tennie. Talán utána majd bánkódik. Talán utána majd megöli őt a bűntudat, a saját maga iránt érzett gyűlölet. De nem most, nem itt. Szó nélkül elrúgta magát a földtől, és ugyanebben a pillanatban Obi-Wan is megmozdult.
A vágás rövid volt, és alig fájt. Darth Vader ügyetlenül bucskázott le a fekete homokba, fénykardja méterekkel mellette landolt, ahogy karja és két lába is. Összeszorított fogakkal, vörösen égő szemekkel, könnyekkel küzdve nézett föl Obi-Wanra. Csak amikor volt mestere arcán meglátta a sajnálkozó borzalmat, és amikor megpillantotta saját végtagjait, ahogy élettelenül, fénykard szabta sebekkel elvágva legurulnak a lávafolyamba, hogy ott szénné égjenek... csak akkor fogta fel, mi történt. Megmaradt karjával előrelendült, és fél métert sikerült is kúsznia az égetően forró homokon, miközben a feje fölött tűzszikrák pattogtak ki a folyamból. Felüvöltött.
Obi-Wan lenézett rá, és a szeme már inkább vádló volt, mint sajnálkozó. Meg kellett tennie - nincs mese, ez volt a küldetése. Anakin szenved, szenvedni fog, talán itt pusztul el. Darth Vader feltekintett rá, és a szeme mélységes fájdalomról árulkodott. Nem csupán a külső kín torzította el egykor fenségesen finom vonásait, mely most inkább durva kőszoborra emlékeztetett... belülről marta a szenvedés. De Obi-Wan ezúttal nem érzett magában elég erőt, hogy megnyugtassa, és visszavezesse az Erő ösvényére. Anakin megint felkiáltott, és egyre lejjebb csúszott a homokban. Obi-Wan egykori tanítványára pillantott, és elfogta a szánalom. Bele fog zuhanni a lávába... és meghal.
Meghal - ez a gondolat szinte sokkolta a Jedi-t. Ahogy a Sith-et is, a szinte felismerhetetlen, meggyötört torzót ott lent a homokban. Darth Vader immár elvesztette a hitét.
Nincs örök élet, nincs szeretet és könyörület... és soha nem lesz béke. Nem létezik szerelem, nincs oltalom és védelem, csak gyűlölet és becsvágy van a világon. Palpatine, a Sith-ek, a Jedi-ok... mindenki romlott, csak ő tiszta egyedül? Csak ő érti meg magát, senki más nem képes érezni és megbocsátani, befogadni, durván ellökik csupán. Nem marad más, csak a fájdalom. Miért?
- Te voltál a Kiválasztott! - fakadt ki Obi-Wan, és lehajolt, kicsit közelebb Anakinhoz - de kezét nem nyújtotta. - Azért lettél kiválasztva... azért születtél, hogy elpusztítsd a Sith-eket, nem hogy közéjük állj! - Vadernek fájt minden szó, és egyre tisztábban érezte, hogy valami borzalmas dolog van készülőben. Valami visszafordíthatatlan kín... feljebb kapaszkodott, de gépkarja megbicsaklott a homokon, ujjai közül kicsúsztak a homokszemek, szétmorzsolódtak a kavicsok. - A testvérem voltál, Anakin... szerettelek - Obi-Wan könnyes szemmel fordult el. Anakin kiáltani akart, megállítani, könyörögni, hogy segítsen, rimánkodni... de aztán meggondolta magát. Obi-Wan folytatta, és immár zokogott, ahogy Vader is. - De nem tudlak megvédeni önmagadtól.
Az ifjú vonásai fájdalmas grimaszba gyűrődtek, ellenben Obi-Wan arca kisimult, a ráncok eltűntek a homlokáról. Még egyszer utoljára letekintett, majd elfordult. Aztán még visszanézett - Darth Vader azonban ezt már nem láthatta.
Egyedül hagyták. Cserbenhagyták. Az a Jedi... az a szörnyeteg hagyja, hogy itt égjen szét, egyedül... nem bocsát meg, nem ért semmit... most kérjen bocsánatot? Könyörögjön? Vagy várjon, amíg Obi-Wan lejön érte? Nem látott, nem hallott, vörös szeme vakon forgott, ereje elhagyta. Mit tegyek? Mintha nem is ő mondaná ki, megrázkódott és felüvöltött:
- Gyűlöllek!
A sorsa megpecsételődött. Ezzel az egy egyszerű, őszinte szóval. Ám ez fájt a legjobban. Mindkettőjüknek. A kapcsolat megszakadt, Obi-Wan visszaindult a hajóhoz. Vader tehetetlen kínjában felüvöltött - és elboruló elméjének vörös függönyén át alig érzékelte, alig vette tudomásul, hogy lábának csonkjai fellobbannak és lángolni kezdenek.