A
próba
Rajongói novella - Írta: Egressy Tamás
Néma
csönd.
A Kverott III. hold sűrű erdejében mély csönd uralkodott. Félhomály,
amely talán megrémítette volna az átlagos látogatót, a jóhiszemű
turistát. A mocsárból brekegés és egyéb hangok hallatszódtak,
de csak szabálytalan időközönként, ritkán, elveszve a párás levegő
forró légkörében. Egyébként olyan mély csönd honolt a galaxis
eme félreeső zugában, hogy az már fülsértő volt.
Rejtélyes esetek hívták fel a figyelmet a hold veszélyeire: megcsonkított
hullák, darabokban talált holttestek. Aki itt kutatott, meghalt.
Volt köztük felismerhető torzó, de akadt olyan is, amin már igencsak
nehéz volt kivenni, milyen lény is hever az ember lába előtt.
Nem sok ember akadt a széles Univerzumban, aki elmerészkedett
volna idáig.
Ám most az egyensúly felbomlott. Recsegés támadt, égető hangzavar
töltötte be a teret. Birodalmi hangzavar. Gépes moraj, csattogás,
ropogás... elektrosztatikus zörejek, finom rezgések és bömbölő
durrogtatások... megérkezett Darth Vader csapatszállító cirkálója.
Lépegetők masíroztak ki a birodalmi felszíni egységekből, szabályos
sorrendbe állva és szigorúan fordulva a Kverott III. őserdeje
felé. Belsejükben a tisztek utasításokat osztogattak, parancsokat
adtak ki és teljesítettek. Teljes volt a káosz, és mégis: egy
lépegetőben ez volt a rend, a nyugalom, az előre eltervezett hadmozdulatok
minden egyes lépésének precízen összehangolt lebonyolítása. Aki
egy birodalmi egységben mozog, pontosan tudja, hová kell mennie,
s eme céltudatos elmék összhangja és együttműködése olyan művészetté
áll össze, amit csak kevesen tudnak megérteni. Épp ezért olyan
felséges a Birodalom - futott át a gondolat Jillmann kapitány
agyán.
Jillmann kapitány régi veterán volt. Negyvenes évei végén járt,
társai már vagy húsz éve őt tartották vezetőjüknek... egyes vélemények
szerint még Darth Vadernél is zseniálisabb stratéga volt. A kapitány
most elégedetten szemlélte a terepet. Az ablakon át egy mocsaras,
nyugodt, mégis hátborzongató világ tárult a szeme elé. Egy haszontalan
hold, egy félreeső zug. Nem is értette, Vader nagyúr miért akart
ide jönni... de igaz, ami igaz, sith sötét nagyura mostanában
igen kiszámíthatatlan volt. A yavini csata óta egyre többet meditált,
és egyre hevesebben reagált minden apró hibára, akárki követte
is el.
Jillmann nyelt egyet. Hát igen, Vadernél sose lehet tudni - és
bár legtöbbször bejön neki, amit megjósol, előfordulhat, hogy
bakot lő. Ő, Jillmann nem igazán tudta elképzelni, mi lehet olyan
érdekes egy ilyen holdon... csak primitív élőlények és mocsaras
növények, elvadult, félreeső vidék. Ezt azonban nem merte megemlíteni
Vadernek. Az életével fizetett volna érte.
Akár elsőtiszt, akár kapitány, akár technikus volt a felelős egy
kisebb zavarért, azonnal és könyörtelenül megbűnhődött. Nem csoda,
hogy Jillmann nyugtalan volt. Miközben ő egy helyben álldogált
a lépegető fejének főtermében, körülötte újoncok és tapasztaltabbak
is rohangáltak ide-oda, futkostak a jelentésekkel, felmérésekkel,
eredményekkel. Csupa senki... Jillmann gőgösen felvonta a szemöldökét.
De Vader... ő más, mint Jillmann; a kapitány nagyon sokszor elgondolkodott
már rajta. Sokan állították, hogy valaha Jedi volt, vagyis a béke
őre, a Köztársaság katonája. Ez annyiban változott azóta, hogy
a sereget immár nem a Köztársaság békéjéért vezette harcba, hanem
az Uralkodó dicsőségére. Vajon mennyire lehet ilyen múlttal megbízni
egy lényben, akit az "Erő" vezet, valami misztikus létforma,
ami a Jedi-ok és Sith-ek érthetetlen, naiv vallását teremtette?...
Mennyire lehet megbízni Vaderben, ha egykor Jedi lovag volt, és
a Császár ellen fordult, mint annyi más társa? Mi a biztosíték
Vader hűségére és elhivatottságára?
Semmi.
Csupán a Császár szava.
Jillmann sóhajtott. Kinézett az ablakon, vastag szemöldöke összefutott
a meglepetéstől. Vader éppen ekkor lépett ki a lépegetőből, s
indult el az őserdő mélye felé. Egyedül! Maga Vader nagyúr! Jillmann-nak
végigfutott a hideg a hátán. Lehetséges lenne, hogy Vader ilyen
ostoba? ...vagy valami sokkal nagyobb dolog áll az ügy hátterében,
és ez a mocsaras, elvadult táj többet rejteget, mint amennyit
megmutat magából. Talán maga az Erő vezette ide Vadert. De miért?...
Darth Vadernek is épp ez a gondolat járt a fejében, ahogy előrecsörtetett
a dzsungelben. Hívó szót észlelt, hátborzongató zavart az Erőben.
És mindennek a központja egy hely volt, egy hely, melyet akkor
Vader egy pillanatig tisztán látott: a Kverott III. Hogy miért
kell idejönnie, rejtély maradt - Vader mindenesetre kíváncsian
várta, mit tartogat számára a hold. Tudta, hogy beosztottjai bolondnak
nézik. És azt is tudta, hogy Jillmann kapitány most idegesen toporogva,
gőgös arccal néz utána, miközben elméjében megannyi gondolat (és
még több kérdés) cikázik... de mindez nem érdekelte.
Hirtelen megtorpant. Ismét hallotta a hívó jelet. Körülkémlelt,
de a hang csak a fejében létezett, s környezete ugyanolyan természetes
volt, mint addig, már amennyire lehet természetesnek mondani egy
gyilkos őserdőt. A hang azt suttogta: "Aaaankaljjjjjj..."
Ezúttal is csak egy másodpercig tartott.
Vader lovag tovább hatolt a dzsungelben, az Erő segítségével hajtva
félre az ágakat. A hang közben egyre tisztábban susogott: "Aaaaaanaaa..."
Vader felvonta a szemöldökét maszkja mögött. Fekete lelkét félelem
szállta meg. A rettegés dühkitörésekre késztette... hamarosan
már rohant, az Erőt segítségül hívva a lépések megnyújtásához.
Futott, s közben vérvörös pengéje életre kelt, fákat, cserjéket,
gyíkokat vagdalt szét, megzavarva az élővilág egyensúlyát. Az
Erő egyensúlyát. A fenséges fegyver zümmögve recsegtette meg a
köveket, úgy szaladt bele a kis állatok testébe, mint a kés a
vajba.
De ez sem enyhítette Vader szenvedését. Hamarosan felhagyott a
vagdalkozással, hogy aztán új lendülettel vesse bele magát a gyilkolásba.
Rettegése rögeszmévé fokozódott, amikor a hang immár tisztán sziszegte
a fülébe:
- Anakin.
Vader megállt, s hirtelen egy emlékkép tolakodott a Kvarett III.
hold képe elé az agyában - de ez nem a sisak közvetítőrendszeréből,
hanem az Erőből, az életből származott. Anakin Skywalker alig
húsz évesen a Tatooine-on őrjöngve ront neki egy csapat buckalakónak...
olyanok, mint az állatok, riadtan ugranak szét... de nem menekülhetnek...
Vader megrázta a fejét.
Újabb kép rémlett fel előtte, elmosódottan, homályosan... Anakin
Skywalker Padmé Amidala szenátornő előtt áll, s azt mondja neki:
"Te is megnőttél... mármint még szebb lettél. Ha mondhatok
ilyet egy... szenátornak" Majd, évekkel később, átöleli,
miközben egy Sith Lord lefejezett hullájának képe lengi be lelkét...
Vader lovag lecsapott egy méteres, zöld lényre. Fejében a hangok
immár zsibongtak, és minden fát támadó szörnyetegnek nézett. Menekülni
kezdett. Igen, amikor ezt mondta Padménak, Obi-Wan is ott volt,
éber szemként figyelve, nehogy bármi is történjék. Obi-Wan...
Vader gyűlölte őt, világéletében, engesztelhetetlenül utálta,
mikor Jedi volt és amikor Sith lett. Obi-Wan... a minta-lovag,
aki előtt nincs lehetetlen.
Vaderbe belenyilallt valami a mellkasa tájékán. A szíve ismét
fellángolt a gyűlölettől, amely egykor elpusztította Obi-Want...
és Padmét. Könnyek és vér - Vader elboruló elméjében száz és száz
emlékkép és érzés tolult fel, tökéletes káoszt alkotva, fájdalmas
gondolatokat ébresztve.
A lépegetőben Jillmann kapitány zajra lett figyelmes. Félbehagyta
megkezdett mondatát, és az ablakhoz fordult. Vader lovag rontott
ki a rengetegből, kezében aktivált lézerkardjával... és igencsak
sietős lépésekkel közelített a lépegető felé.
Ami Jillmann-nak egy pillanat volt, Vadernek húsz év... a lovag
újraélte egész gyermekkorát - a kis rabszolgafiú otthon kuporog
és zokog, mert nincs mit ennie... aztán megérkezik Qui-Gon Jinn
jedi-lovag, és minden egy csapásra megváltozik... ó, mennyire
gyűlöli Qui-Gon-t! Bárcsak minden maradt volna a régiben...!
Vader megállíthatatlanul rohant előre, léptei alatt döntött a
lépegető feljáróhídja.
- Anakiiiin - a hang elveszett a homályban, s egy pillanatig elhalkult,
elhomályosult.
Hogy aztán hirtelen őrületes robajként térjen vissza. Az Erőnek
eme hangzavara elkábította Vadert. Szinte vakon futott előre,
míg el nem ért a döbbent Jillmann kapitányhoz, aki valamit beszélt...
nem neki... vagy Vadernek?... nem tudta megállapítani. De ő, Vader
csak Anakin Skywalkert látta, ahogy dacol Dooku gróf Sith-villámaival...
nem bírt a Sötét Oldallai... és ez azóta nem változott...
- Nem... - hörögte, szinte fröcsögve a szavakat maszkja alatt.
Hirtelen ismét érezte a dühöt, amely megszülte Darth Vadert, ahogy
száz, beleégett sebét is. Felordított a külső és belső fájdalomtól,
érezte, ahogy beszakad a dobhártyája... - Nem győzöl le! - és
átdöfte szablyájával Jillmannt. A férfi összeesett, s füstölgő
mellkasán azonnal összeforrt a fénykard ütötte seb.
Meghalt.
A hangok abban a minutumban megszűntek. Darth Vader fellélegzett.
- Vegyék az irányt a Coruscant felé! - utasította az egyik döbbent
elsőtisztet, majd sarkon fordult, és választ sem várva kicsörtetett
a lépegető fejéből. A saját hangját is furcsának hallotta, és
bántotta az egyhangú csend.
Egyenesen a meditációs kamrájába ment. Levette a sisakját, s arcára
rácsatlakoztatta azt a rengeteg funkciószabályozót, ami ilyenkor
szokásos volt. Rámeredt a csillogó falfelületre, miközben a zsilip
lecsukódott, végleg eltakarva Vadert a kíváncsi szemek elől.
Darth Vader nézett vissza rá, és nem holmi gyenge Jedi. Nem egy
fiatalabb énje, nem az a botor báb, Anakin Skywalker... hanem
a Sith Lordja, Vader lovag, a Birodalom és Palpatine Császár szolgája.
Egy hang suttogott a sötétben, s az egykori Anakin Skywalker gyanította,
hogy ezúttal sem hallhatja senki más, mit mond.
- Kiálltad a próbát, Vader nagyúr - az Uralkodó hangja volt, nem
vitás. Palpatine hanga. A fejében.
Darth Vader zokogva borult a padlóra.
|