Csak pár nap kellett ahhoz, hogy a 9 lemezes Star Wars Saga az egymilliós eladott példányszámával minden idők legsikeresebb Blu-Ray kiadványa legyen. Ez az adat önmagáért beszél, főleg, ha tudjuk, már a megjelenése előtt számtalan bírálat érte a hat filmet és az irdatlan mennyiségű extrát tartalmazó extra kiadást. A bírálatok nagy része persze a potenciális vásárlóréteg jelentős részét nem érdekelte, aki ugyanis már régóta áhítozott egy ilyen gyűjteményre, azt semmilyen negatív kritika nem tudta eltántorítani a vásárlástól. Az alábbiakban objektív rajongói szempontok alapján próbáljuk végignézni, milyen is az év legfontosabb megjelenéseként is értékelhető Star Wars Saga.

Filmek

Ami igazán különös, hogy senki sem foglalkozik a külön-külön megvásárolható trilógiákkal. A fókuszban a Saga-kiadás áll, a Star Wars első Blu-Ray-es megjelenése kapcsán gyakorlatilag ez az egyetlen beszédtéma. Ez érthető is, hiszen a 9 lemezes gyűjtemény ad olyan átfogó képet a sorozatról, amiért valóban érdemes a polcunkon tudni. Most végre nemcsak a filmek lenyűgöző minősége, hanem a melléjük csatolt extrák mennyisége is ösztönözheti a vásárolókat.

A Saga-díszdoboznak néhány nap tehát elég lett a Blu-Ray-es rekorddöntéshez, annak ellenére, hogy egy hangos ‘károgó’ kórus kísérte a reklámkampányt. Az ellenszenv érthetetlen, hiszen mindenkinek illene ismerni az üzleti világ alaptörvényeit. Ráadásul amikor a sokadik rókabőrröl beszélünk, azért nem árt belátni azt a tényt, hogy George Lucas saját termékéről van szó, vagyis annyiszor adja ki, ahányszor csak akarja, és egyiket sem kötelező megvenni. A koncentrált össztűzet persze a filmeken eszközölt apróbb módosítások váltották ki, de a kritikusoknak már nem volt annyi sütnivalójuk, hogy rákérdezzenek, miért is történt mindez. Nos, ennek rendkívül egyszerű oka van: az ilyen apró módosítások különböztetik meg a filmek kiadásait. Ezek révén kapásból tudhatjuk, épen melyik verzió forog, és így sokkal jobban nyomon követhető az, vajon egy tévé­állomás valóban azt a változatot sugározza-e, amire jogosult. (Nálunk a tévében még mindig a Special Edition megy.) Azt pedig érdemes még hozzátenni, hogy már a korai VHS-kiadásoktól voltak/vannak folyamatos változtatások és javítgatások a filmekben. Ezek persze legtöbbször csak a színvilágot vagy a hátteret érintették, de változott már a bevezető szöveg is, stáblistáról nem is beszélve.

Egyébként meg nem minden változtatás volt fölösleges. Mert az tény, hogy alapvetően egyik sem befolyásolja a végeredményt. Köztünk szólva viszont Yodára azért ráfért a csere az Episode I-ban, hiszen a távirányítású bábu a második-harmadik rész CGI figurájához képest egy őskövületnek számított. (Ez a csere azonban már évekkel köorábban megtörtént, és a közönség a Star Wars in Concert című turnén talákozhatott vele először.) És hogy nagyobb lett a Jabba palota kapuja, vagy Darth Vader kiáltja-e, hogy ‘Neeeeem!’, vagy Obi-Wan krayt sárkány ijesztgeti a buckalakókat, csak részletkérdés. A kristálytiszta kép , és brutálisan szóló hang feledtet minden negatívumot, amit a Star Wars Saga Blu-Ray-el kapcsolatban eddig leírtak.

A kép végre tényleg azt a minőséget produkálja, amit elvárhat az ember. Tengernyi apró részlet kerül elő a háttérből, olyanok, amik korábban a kisebb felbontások homogén masszává 'varázsoltak'. Bár az ötödik rész mindent elborító kékjénél tovább él a hivatalos verzió, hogy ez tulajdonképpen a művészeti koncepció miatt lett ilyen, azért mi tudjuk, lehetne rajta mit visszakorrigálni. Ha ebbe bele tudunk nyugodni, akkor örömmel konstatálhatjuk, hogy a klasszikus és az előzmény-trilógia képileg milyen remekül harmonizál egymással. A kettő között eltel röpke másfél évtized - ami a technikai fejlődést tekintve évszázadosnak tűnik - nem igazán látszik meg rajtuk, a hat film valóban egyben nyújt kitűnő szórakozást.

A magyar vásárlók számára igazán nagy dolog a szinkron megléte. A korábbi DVD-s kiadások közül csak egy részhez volt, és ez meg is látszott az eladásokon. Most viszont az összes filmhez van - régi trilógiához a 1997-es Special Edition, míg az új trilógiához pedig az eredeti mozis szinkron került. (Természetesen a megfelelő kiegészítésekkel.) Darth Vader lélegzése ugyan hiányzik erről a változatról is, cserébe a ‘97-es szinkron olyan erővel szól - ha valami igazán jó cuccon szólaltatják meg -, hogy a szomszédok ettől kezdve soha sem érez­hetik magukat biztonságban.

Annak idején, az első rész DVD megjelenése kapcsán is sokszor megfogalmazódott, mekkora előrelépés ez a VHS-kiadványokhoz képest. Ez most is igaz, a DVD-hez képest fényévet léptünk előre. De a Blu-Ray lejátszók sajnos nagyfelbontású tévét igényelnek, és kettő együttes beszerzése meghaladja az átlagos családi kasszák tűrőké­pességét. Aki viszont megteheti, annak csak ajánlani tudom ezt a kiadványt, hiszen a részlet­gazdag élmény valóban olyan, mintha egy új filmet néznénk.

Dokumentumfilmek

Évekkel ezelőtt az első Star Wars DVD-k megjelenése idején is fontos kérdés volt, hogy milyen extrák kerülnek a filmek mellé. Ez annak ellenére volt így, hogy az átlagemberek nem sokszor nézik meg a filmhez csatolt korongot, pláne, ha azon egyetlen szó magyar felirat sincs. Nos, a Blu-Ray ezen is javított, bár egy ilyen kaliberű - és értékű - termék esetében ez a minimum. Azt persze tudnunk kell, hogy a hazai kiadó törekvése, hogy a filmek­re szinkron, és az extrákra felirat kerüljön, csak részben sikerült. A LucasFilm-nél ugyanis csak a 9. lemezre bólintottak, vagyis a két trilógiához kapcsolt rövidfilmek és a kihagyott jelenetek nem részesültek a lokalizáció áldásaiból.

A 7. és 8. lemezen apróra vágott darabkákban láthatjuk a filmekhez készült doksikat és kihagyott jeleneteket. És hogy ne legyen könnyű gyorsan végignézni a kiválasztott témakört, a lemezek szerkesztői nem csokorba szedve, hanem helyszínek szerint rendezve állították össze az anyagot. Emiatt jó sokat kell kapcsolgatnunk, ha egyetlen nekifutásra akarjuk magunkat átverekedni egy adott témán. A rövid dokumentumfilmek java része a ‘beszélő fejek’ kategóriájába tartozik, vagyis egy-egy stábtag visz­sza­emlékezésein alapulva iézik fel a legendás kulisszatitkokat.

A 9. lemez hosszabb lélegzetű fimejei közül három - Making of Star Wars, The Empire Strikes Back: SPFX, Classic Creatures: Return of the Jedi - igazán hiánypótlóak, hiszen annak idején már a 2006-os felújítatlan (Unaltered) megjelenésekor lehetett számítani a felbukkanására. Ezek a filmek sajnos csak SD-ben kerültek a korongra, és a negyedik, szintén ebből az időszakból sokak által ismert darab, az összefoglaló From Star Wars to Jedi kimaradt a sorból.

A 9. lemez tartalmaz két súlyos 'mellényúlást' is, már ha szabad annak vennünk azokat az összefogaló alkotásokat, amik nem tartoznak szigorúan a filmkészítés körébe. Az egyik a Star Warrriors cím film, ami másfél órában (!) meséli el a 2007-es Rose Parade emlékezetes jelmezes felvonulásának történéseit. A filmmel alapból nem lenne baj, ha súlyát megilletően negyedórába sűrítve mesélné el az eseményeket. Sőt, még netes sorozatként is jobban érdekelne, mint egy méregdrága kiadványon terpeszkedve. Az egészben a legnagyobb pozitívum számomra Steve Sansweet, a rajongói kapcsolatok idén leköszönt vezetőjének szereplése volt, akit végre munka közben láthatunk. A parádé már nem ragadott meg, és 87 percen át nézni ahogy a jelmezesek söröznek, öltöznek, meg a szereplés előtt izgulnak, kb. ugyanannyira érdekes, mintha ők néznének egy terjedelmes filmet arról, hogyan készül a Starfighter klubújság. Szóval ne ragozzuk, ez a film nem való ide...

A másik félresiklás a szintén másfél órás Star Wars Spoofs című válogatás a legendát kísérő paródiákból és viccesnek gondolt filmes utalásokból. Egy-két kivételtől eltekintve legtöbbjük a nagyon szánalmas kategóriába tartozik, és kimondottan zavaró az integrált káromkodástömeg, ami nemhogy nem illik erre a kiadványba, de nem is poénos. Ez lenne manapság a filmes humor?

A három lemez dokumentum-mennyisége így is lenyűgöző. A rengeteg rövid film között azért találhatuk sok olyat, ami újabb adalékokkal szolgál a filmkészítés mérföldkövének számító sorozat történetéből, és ez némileg vigasztalhatja azokat, akik alaposan el szeretnének mélyülni a csodák univerzumában. Egy igazán átfogó, az Empire of Dreams című filmre emlékeztető összeállítást azért el bírtam vona viselni. Semmi sem tökéletes, mondhatná erre bárki, még a Star Wars Blu-Ray sem az. De azért a 3 lemezes extrasorozatot a magam részéről mégis tisztes helytállásnak nevezném.

Kimaradt jelenetek

A Star Wars-rajongó jelentős része számára a mozifilmek kihagyott jelenetei a legnagyobb érdekességek közé tartoznak. Ez a kivágott jelenetek éveken át mendemonda-szinten emlegetett régi trilógiás epizódjaira igaz. A Blu-Ray kiadás ezen is segített, és ‘sok’ nagy titokra derült végre fény. (Meg persze sokra nem, mert még mindig maradt dobozban egy jó pár, amit még most sem láthattunk.)

A Saga 7. és 8. lemezén az egyéb kisfilmekhez hasonlóan szintén nem egy csokorba kötve, hanem egy-egy adott helyszínhez - bolygóhoz - csatolva tekinthetőek meg a kimaradt részek. Aki ezzel kezdi az extrák felfedezését, annak jó sokáig tart a végére jutni, főleg, hogy közben számtalan egyéb érdekesség állítja meg a kutatásban.

A két trilógia kimaradt jelenetei között azonban van egy nagy különbség. A hetvenes-nyolcvanas évek kiamaradt jeleneteihez kevesebb speciális effektusra volt szükség, emiatt a kérdéses részletek jó része nem szorul jelentősebb kozmetikázásra, míg az előzmény-trilógia darabjainak javából csak a nyers számítógépes grafika maradt meg. Ez utóbbiak tehát nem teljes értékű filmrészletek, és ez egy kicsit ronthat az összképen azok szemében, akik egy ilyen drága kiadványnál többre számítottak. Ehhez társul még az erősen hullámző minőség, de ha ismerjük a rajongói aktivitást, akkor tudjuk, hogy ez nem sokáig marad így.

Ha ki kellene emelni jeleneteket, akkor a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér szösszenetei az igazán érdekesek. A hothi bázist rettegésben tartó wampák, vagy éppen Leia hercegnő veszekedős jelenetei ennyi év után üde színfoltot jelentenek.

A hatodik részből Jerjerrod jelenetei tarthatnak számot komolyabb figyelemre, mert ezek révén a korábban gondoltnál sokkal árnyaltabb képet alkothatunk róla.