Star
Wars DVD-k magánkézből - 1. rész
Revelations
Jenőfi
Norbert írása
Mi
rajongók korábban sem voltunk elkényeztetve a komoly SW-filmek
mennyiségének tekintetében (háromévente egy-egy új alkotás nemigen
mondható soknak, plusz bő másfél évtized a két trilógia között
nem kevés, ebben alighanem mindenki egyetért). Nem csoda hát,
hogy dús fantáziával és kirobbanó tettvággyal - meg persze jókora
adag exhibicionista hajlammal - megáldott (vagy éppen megvert,
kinek mi tetszik) fan-ek élni akartak a rohamosan fejlődő technika
adta lehetőségekkel, és saját filmek gyártásával kívánták elviselhetőbbé
tenni az ólomlábakon vánszorgó időt. Eme becses igyekezetnek sokszor
drámaian kevéssé becses gyümölcse érik be. Mi több, sajna, ez
a gyakoribb...
Akad
azonban jónéhány olyan alkotás, amely láttán az átlagnéző elgondolkodik,
hogy vajon ezek a fiúk miért ragadnak le a műkedvelői szinten?
Amikor kép, hang és zene egy olyasféle műben ötvöződik kerek egésszé,
amelyet néhány éve még leesett állal bámultunk volna, cseppet
sem kételkedve abban, hogy profik által készített, totál hivatalos
produktumot szemlélünk éppen, felmerül a kérdés, hogy mi lappang
még bennük. Oly fickók dobják ilyenkor össze az eszüket, akik
bízvást megállnák a helyüket akármelyik nagy stúdió keretei között.
Képzeletgazdagság, tudás és tehetség - no meg egy-két bőkezű szponzor
- együttállása olykor kifejezetten szerethető mozikat hoz tető
alá. A későbbiekben ezek közül igyekszünk nagyító alá venni egyet-kettőt,
méghozzá azokat, amelyek nem csupán egy számítógép monitora előtt
görnyedve tekinthetők meg, hanem kivihetők a házimozi színpadára
is. Többnyire ingyenes, és ami még fontosabb, teljesen legális
élvezetről beszélünk ehelyütt.
A
lehetséges legnagyobb objektivitás érdekében témakörökre cincáljuk
az elemzésre szánt részleteket, igyekezvén kiemelni a pozitív
és negatív dolgokat. Kezdjük mindjárt egy "nagyágyúval",
a rajongói filmek fesztiváljának egyik méltán díjazott művével,
amely mindjárt dupla albummal kopogtat nálunk is.
Revelations
(Látomások)
A Panic Struck-os fiúk Shane Felux dirigálásával igencsak nekigyürkőztek,
és kitettek magukért, amikor összeütötték ezt a filmecskét. Hangulatos
történet, amely teljesen megáll a lábán önállóan is, ugyanakkor
simán bepasszítható az originális cselekményszálba. A munka folyamatosan
haladt, ami sajnos nem egyértelmű minden egyéb esetben. A neten
tunningolták az érdeklődést, és nem is okoztak csalódást.
A
FILM
Miként a cím is utal rá, látomásokról, pontosabban egyes Jedi-látnokok
jóslatairól szól a történet. Röviddel "A Sithek bosszújá"-ban
tárgyalt események után vesszük fel a fonalat. Egy Jedi nő, Taryn
Anwar, már régóta hajtogatta, hogy elpusztul a Templom, de a jövendöléseit
- egykori tanítója, Zhanna kivételével - senki sem vette komolyan.
Aztán a 66-os parancs kiadása után a megmaradt Jedik szétszóródtak
a Galaxisban. Az egészet azonban mindezeken felül is valami különös
rejtély lengte be, amelyről részletesebb beszámolóval egy holocron
tudna szolgálni. Nem véletlen, hogy e sajátossága rögvest az események
középpontjává is teszi. Nem csupán a halottnak hitt nővérét, Raux-t
gyászoló Taryn keresi, hanem Zhanna is, aki a zűrzavaros időket
kihasználva szembefordul a Renddel, és a Császár kegyeibe férkőzik,
sőt a pozíciójára féltékeny Darth Vader is beszáll a kutatásba.
Egy corelliai kocsmában Anwar találkozik egy régi ismerősével,
Declannal, valamint annak partnerével, Cade-del, akiről kiderül,
hogy ugyancsak Jedi, mi több, igencsak erős szálak fűzték Raux-hoz
is, akivel együtt volt azon a küldetésen is, amikor a birodalmiak
bekerítették őket, és lelőtték a lányt. A szereplők útjai rövidesen
a távoli Quarran III-on futnak össze, ahol természetesen semmi
sem úgy alakul, ahogyan azt bárki is tervezte. A végkifejlet ugyan
nyitott, tisztán utal arra, ami történni fog, a lényeget meg már
úgyis mindenki ismeri.
Ahogyan
arról volt szó, minden részlet a helyén van, és nagyon profin
lett kivitelezve. Ne firtassuk most az afféle apróságokat, hogy
pl. Coronet miért emlékeztet annyira a New York-i Central Park
környékére, hogy a Császárnak mitől lett olyan telt az ábrázata,
vagy hogy miért nem sikerült 'élethűbb' hangot találni Vadernek
(annak idején pl. több más műben is elég jó alternatívára leltek
Ben Fletcher személyében). A látványra alapvetően egyetlen zokszavunk
sem lehet. Végre valaki vette a bátorságot, és leképezte a corelliai
hajógyár gigászi felépítményét, ráadásul igencsak lenyűgözően
tette (van benne egy kis kikacsintás is: a közepébe sikerült beleapplikálni
a rendőrség toronyépületét is a "Blade Runner"-ből).
Tetszetősek a hajók, a házak közti utcák képe, és általánosságban
a bolygófelszínek kialakítása is. Látszik, hogy sem idővel, sem
kapacitással nem spóroltak. Szőrszálhasogató gondossággal rakták
össze a sűrűn használt green-boxos elemeket, az egész nagyon realisztikusan
hat.
A
ZENE
Hát
igen, ezt is megértük; amatőrfilmekhez külön zenét írnak, ráadásul
le a kalappal a szerző, Chris Bouchard előtt. Nem másolt szolgai
módon, hanem a már jól ismert témákat ügyesen szőtte bele a saját
anyagába, és egy teljesen új művet alkotott, amely semmivel sem
rosszabb, mint amit bármely 'nagy' moziban hallhatunk. Pontosan
leköveti a cselekményt, minden hangjegynek megvan a maga helye
és szerepe. Bár 'mindössze' házilag barkácsolta a score-t, az
nagyon is nagyzenekarinak hat. A slussz poén pedig az, hogy a
komplett soundtrack is letölthető a külső-belső borítójával együtt,
sőt Bouchard honlapján egy bő félórás egyveleget is találhatunk.
A
KÉP
Na,
itt kezdődnek a gondok. Elvileg szabványos, anamorf 16:9-nek tűnik,
de sajnos nem az; a kép alsó és felső csíkja gyakorlatilag a menüfelület
része. A kép tehát 4:3-as, és még annak sem túl jó minőségű. Nagyobb
felbontású képernyőn nézve, pláne projektorral kivetítve kifejezetten
harmatos. Ez esetben jobban járunk, ha inkább az ugyanonnan elérhető
DivX-es verziót választjuk, semmint a DVD-re írt formátumot. Az
kontúrosabb és részletgazdagabb is.
A
HANG
Ez
a másik neuralgikus részlet. Tulajdonképpen 5.1-re keverték ki,
ám nem igazán jutottak vele dűlőre. Tompán, távolian szól, és
sokszor nem is onnan, ahonnan illenék; abszolút nem meggyőző.
Eleinte azt hittem, a rendszerem adta be a kulcsot, de nem, minden
mással ugyanúgy hozta a megszokott szintet, mint korábban. Az
érdekes az, hogy ha a lejátszón lekonvertáljuk a hangot sima sztereóra,
majd az erősítőn kicsit utánaigazítunk, lényegesen jobb eredményre
juthatunk. Mindent egybevéve akár maradhatunk is a DivX-es formátumnál,
itt is jobban járunk vele.
AZ
EXTRÁK
Ez
az a pont, ahol a stáb igyekszik vezekelni a hiányosságokért.
Gyakorlatilag zsúfolásig sikerült megtölteni két hagyományos,
írható korongot. Persze mindez kényelmesen elfért volna egy kétlayeres,
ún. DVD9-es lemezen, csak hát azt nem mindenki tudja kiírni magának,
meg az asztali készülékeken való lejátszása is lényegesen körülményesebb
lenne. (Kipróbáltam már több típusú playert is, régieket és újakat
vegyesen, de az eredmény ugyanaz: a második rétegre írt anyagot
vagy csak zötyögve, vagy egyáltalán nem bírják olvasni; PC-n persze
semmi gond...) Szóval ez így kifejezetten - ahogyan mondani szokták
- felhasználóbarát megoldás. A lényeg, hogy az 1. discen a filmhez
választhatunk két audiokommentárt: a rendező, Shane Felux, és
a producer, Dawn Cowings produkciós elmélkedéseit, valamint a
trükkcsapat két tagjának visszaemlékezéseit. Van még egy rádióinterjú
a rendező-mindenessel, plusz egy rejtett extra, amelyben három
rohamosztagos lejt csábtáncot. Gondoltak a hallássérültekre is,
hogy ők se maradjanak ki a buliból: feliratnak angol nyelvűt írathatunk
ki a képernyő alsó szegélyére. Találunk emellett egy honlapajánlót
is; ez mindkét lemezen azonos. A menük kifejezetten gusztusosak,
minden interaktívan működik.
A
lényegi többletet természetszerűleg a második albumon találjuk.
Mint azt a "nagy filmek" esetében más megszoktuk, némi
átfedésekkel itt kaphatunk képet arról, hogyan-miként is zajlott
a forgatás. Egyúttal bepillanthatunk abba is, hogy a profi felszerelés
mellett mennyire fontos a csapatmunka is. Mindjárt az elején -
igaz, meglehetősen hullámzó szintű video és audio tálalásban -
egy több, mint 37 perces összeállításban követhető végig a film
elkészültének több fázisa is; gyakorlatilag minden fontosabb alkotó
interjúja megtalálható ebben a "makig of"-etüdben. A
film legfőbb erősségeivel, a trükkökkel és a jelmezekkel/ sminkekkel
külön is foglalkoznak, csakúgy, mint a helyszínek kiválasztásával.
Van végezetül egy szereplőlista, amolyan kártyás formában, valamint
egy csokorra való baki innen-onnan. Végignézve a trackeket, egyvalami
bizonyossá érlelődik a nézőben: hasonló vállalkozásba fogni csak
legalább ilyen felkészülten és ilyen elszántsággal lenne szabad,
miként ez a Panic Struck-os stáb tette, akkor talán az eredmények
is legalább ilyen szintűek lennének.
Ja, és meg ne feledkezzünk róla: ugyanez a csapat dobta össze
az ugyancsak díjnyertes "Pitching Lucas" címzetű paródiát,
és most készülnek új mozijuk, az immár nem Star Wars-os "Trenches"
bemutatójára. Drukkoljunk nekik; megérdemlik!
|
