Second Strike
Beszélgetés az alkotókkal
Jenőfi Norbert interjúja

Több éve készül a Second Strike című hazai rajongói film, melyből részleteket mi is bemutattunk a korábbi klubrendezvényeinken. Most elérkezett az alkalom, hogy egy kicsit bővebben beszélgessünk róla, hiszen így elég sokat megtudhatunk a forgatás és az utómunkálatok alakulásáról, no meg persze arról is, miért nyúlik ilyen hosszúra egy fanfilmes produkció befejezése. (A szerk.)

Önkéntelenül adódik az első kérdés: miért pont Star Wars?

Cs. Nagy Endre: Ez igazából sosem merült fel, hisz' mindhármunknak ez volt a kedvenc sci-fije, és ez adva volt, ez tűnt logikusnak. Az ötlet fogadtatása kapcsán viszont már lehetne szó arról, hogy ez a film milyen hatással van az emberekre. Úgy láttam, hogy amíg csak arról beszéltünk, hogy készítünk egy amatőrfilmet, mindenki csak hümmögött, de amikor mondtuk, hogy SW, egészen belelkesültek: "van fénykardotok, űrhajók is lesznek?". Emiatt sok minden lényegesen könnyebben ment. Amikor először kerestünk technikát, elmentünk egy ismerős operatőrhöz, hogy beszélgessünk a pénzről, de amikor kiderült, hogy miről van szó, rögtön megváltozott, és mondta, hogy inkább társulni szeretne, jön ő ingyen is. Tényleg érdekes a hatás, amit kiváltott...

Hogyan módosult menetközben a történet?

CsNE: A történet folyamatosan változott, egy sor új szerep lépett be, mivel rengeteg ember vett minket körbe, akik szerettek volna közreműködni, és én igyekeztem szerepet adni nekik. Ez vonta magával azt, hogy bonyolódott a cselekmény, több szálat lehetett beleépíteni.

Visontai Kálmán:
Alapvetően a történet kiagyalója Endre volt, a többiek a formálásában csak mintegy 5%-ban vettek részt. Ahol beleszólás volt, azt többnyire az élet adta, értem ezalatt azt, hogy nem volt jó helyszín, vagy annak adottságai miatt módosítani kellett. Persze bárkinek lehetett jó ötlete... Ha megnézzük azt a forgatókönyvet, amiből dolgoztunk, és összehasonlítjuk a kész filmmel, a kettő 97%-ban fedi egymást.

CsNE:
Valóban inkább csak technikai jellegű módosítások voltak. Pl. a barlangi helyszín, ahol el volt döntve, hogy 3-4 helyen forgatunk, de amikor már lenn voltunk nyolc órája, és még mindig csak két jelenetet vettünk fel, úgy döntöttünk, hogy inkább átmegyünk a terem másik végébe, más szemszögbe állítjuk a kamerát, és ott folytatjuk. Ez a nézőknek úgysem fog feltűnni, mi viszont időt spóroltunk vele. Egyszerűen nem bírtuk volna tovább, sőt nemcsak máshol forgattunk, hanem a barlang egy részét ki is hagytuk, és azt külön, egy épületben vettük fel. Ha nem így teszünk, a stáb kikészült volna. A lényeg az, hogy történetileg és szövegében nem, csak technikailag módosultak a dolgok az eredeti elképzelésekhez képest.

Volt-e vizuális előkészítése a filmnek?

CsNE: Előzetesen a valós helyszíneket megpróbáltam körülírni a stábnak, hogy hogyan képzeltem el, a teljesen digitális megoldásoknál pedig hagytam, dolgozzanak, ahogyan szeretnének. Legfeljebb menet közben szóltam, ha valami nem tetszett, de egyébként mindenki belevihette a saját ízlésvilágát. Ahol nem volt más út, ott igyekeztünk kompromisszumot kötni, hiszen valami gerincvonalnak lennie kellett. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindig nekem kell, hogy igazam legyen, csak maradjon egy irányvonal.

VK:
Az utómunka egy nagyon egyszerű problémán ment végig, méghozzá azon, hogy mindenki azt csinál meg belőle, amit tud. Amit végtermékként látni lehet, az azért olyan, amilyen, mert olyant akartunk, vagy mert olyan tudtunk összehozni. Főbb vonalakban természetesen az eredeti adta a mintát, de a sajátunkat nagyobb részletességgel ilyen-olyan okokból nem tudtuk kidolgozni, illetve azt mondtuk, hogy viszünk bele valami egyediséget. Endrének azért nem kellett beleszólni a munkába, mert a SW-t mindannyian ismertük, mindannyian kábé ugyanazt szerettük volna látni, a kompromisszumkészség meg onnantól kezdve a pár milliárd forintnyi költségvetési különbségből adódik. Emiatt persze vannak különbségek, de a fő irányvonalat megtartottuk. Azt hiszem, sokkal nagyobb dolog egyediséggel újrakomponálni az egészet, mint szolgailag lemásolni az eredetit. Ilyen a cirkáló belső része is. Modellező barátunk, (Nagymarosy) Ádám, nekiesett és 'megőrült'. Azt mondta, bízzuk rá, azután készített egy alapot, amibe aztán belekotorásztunk. Megnéztük az eredetit, hogy pl. a folyosó elválasztó ajtói milyenek, aztán jött egyik ötlet a másik után, végül elkészült a mi folyosónk. A SW fanfilmek általában nélkülözik az igazi egyediséget. Megveszik az üzletben kapható rohamosztagos jelmezt, felveszik és elkezdenek rohangászni az erdőben. Voltaképp 80%-ban ez minden, a fennmaradó részben egy lepedőből csinálnak köntöst, és fénykardoznak egyet. A profibbak tudják, hogy van olyan, hogy űrhajó, van olyan, hogy űrcsata, vannak egyéb kiegészítő kellékek, és ők ezt beleágyazzák némi történetbe. "Most mutassunk egy űrhajót, merthogy Star Wars", de nincs mögötte olyan koncepció, vagy logika, ami azt kérdezné, hogy ezt most miért és miként mutatják meg.
A tervezés azért nálunk is egy sokkal hosszabb folyamat volt. Elkészült a forgatókönyv, aztán leültünk kivesézni, hogy ez milyen körülményeket feltételez. Ebből kikombináltuk, mi az, amihez tudunk találni helyszínt, mi az, amihez iszonyatosan kemény utómunka kell, és mi az, ahol ezt a kettőt megpróbáljuk ötvözni. Ebből lettek tervek, ötletek, rengeteg fotót levadásztunk a netről, próbáltunk keresni helyszíneket. A green-screenes részekhez (Laczi) Szabolcs rajzolt skicceket, bár ezekről hamar leszoktunk, mivel Ádám mondta, hogy majd ő modellezget. A lényeg, hogy azért ez valamelyest hierarchikus folyamat volt, hogy végig lett gondolva forgatókönyv szempontjából.

Mi a helyzet a jelmezekkel?

CsNE: A ruháról mindenki elmondhatta, hogy milyennek szeretné, sőt, MorofoDyar öltözékét Szabolcs teljesen maga tervezte meg magának. Egyébként a Madách színház jelmezesei készítették az öltözékeinket. Ha volt fotó, akkor azt vittük, más rajzokat, ki mit tudott. Az én jelmezem adva volt, Mala'Fysé leginkább Anakinéra hasonlít, hiszen ahogyan Annie, úgy Kálmán figurája is padawan. Persze azért ő is alakított rajta valamennyit. A csizma az már egy nehezebb kérdés volt. Rengeteg helyen voltunk a városban, alkudoztunk, aztán mégis ki-ki úgy oldotta meg, ahogy tudta. Kálmán az első forgatásra úgy kapott kölcsön egyet. Azzal nem tudott volna végig dolgozni, mert bélelt volt, nyáron meghalt volna benne. Később inkább átalakítottunk neki is egyet.

VK: Utána már mindenkinek ez a normális, 1500,-Ft-os 'menj be a sárba!'-csizmája volt.

CsNE: De ez nem látszik rajtuk, mert fújtunk rá csíkokat, mindenki díszítette, átalakította a sajátját. Deep kolléga (Grafl Péter) először valami bőrcsizmát vett, aztán ő is gumicsizmát alakított át nyáron. Nekem egy barna színű motoros csizmám volt, aminek egyetlen hibája volt, hogy nem volt elég magas, nem ért térdig, mint ahogy szerettem volna, de azért nagyjából jó volt.

Hogyan alakultak a karakterek?

VK: Az volt az alapkoncepció, hogy ne legyen mindenki ember. Darth Maul ugye adott volt, de már itt is előjött, hogy valaki módosuljon, és hát kizárásos alapon én maradtam. Ez is egy érdekes dolog volt, mert úgy kezdődött, hogy kell egy maszk, egy IQ, meg lekku a fejemre. Jó nagy canossa-járás lett belőle. Voltunk maszkmesternél, aki azt mondta, 300 000,-Ft egy ilyen, volt, aki azt mondta, kihozza 270-ezerből. Végül találtunk egy fiút, aki megcsinálta 25 000,- forintért, jó is lett, de aztán ebből is kellett több verzió. Az első valamilyen kajaalapú volt, és rohadt nehéz, vagy három kiló. Ez nem tűnik soknak, viszont ha ráteszed a nyakadra, így három kilóval nehezebb a fejed, és ha gyorsan mozgatod, ahogyan megszoktad, be kell látnod, hogy ez nem megy. Így félóra, óra alatt elfáradt a nyakam, ráadásul a gyártója azt is mondta, tartsam a fejemet hűtőtáskában. Tönkre is ment, megereszkedett, meghalt. Ezután felhívtam a srácot, nagyon rendes volt, és mert már megvolt a minta, ingyen készített egy másikat. Nem is tudom, mindjárt az elején miért nem így kezdte, volt vagy húsz deka. Az egész valamilyen gumiszerű anyag, amit kitömött vattával, hogy meglegyen a formája. Ég és föld volt az előzőhöz képest, ebben már jó volt dolgozni.
Eredetileg arról volt szó, hogy lesz kontaktlencsém is. Meg is vettük, olyan gyíkszem-szerűt, egy csík volt a pupilla, de az volt a gond vele, hogy amikor pislogtam, forgott a szememen. A két csík, mint az óramutató, járt keresztbe-hosszába. Mivel nem vált be, ezt ki is hagytuk. Ami még nagyon macerás volt, hogy minden forgatáskor le kellett festenem magam kékre. A bőr, hát az nem örül neki. Még utána hónapokig is volt egy kék pötty az arcomon, amit ki kellett operálni. Az egész úgy indult, hogy Endréék találomra bementek az Ó utcába, hogy vesznek valami színt, milyen legyen, hát levettek egy kéket. Az a lényeg, hogy mikor az elfogyott, mentünk, hogy kéne még belőle. Kiderült, hogy az 500 színből sikerült azt az egyet kiszedni, ami alapesetben hiánycikk, de egyszer volt. Azt a szenvedést nem lehet elképzelni, ami azért folyt, hogy legyen még egy tégely. Minden szín volt, kék is legalább öt fajta. Csak ez nem.
Maul volt mégis a legnagyobb munka, már önmagában is. Úgy nézett ki, hogy ha 10-re mentünk forgatni, akkor Pétert hatkor elkezdtem festeni, amikor a szájához értem, akkor reggelizhetett. Az elsőnél ezt is elrontottuk, mert már félig kifestettem, amikor kellett a kontaktlencse. Én hordok, be tudom rakni, de ő nem, szóval félig befestettem, és nem tudta berakni a kontaktlencséjét, elkezdett ömleni a könnye. Ebből az következett, hogy a teljes festék kezdett lefolyni. A lényeg, hogy Maul kifestése három-négy órába telt. A szarvaival ugyanígy megjártuk. Három garnitúra lett belőlük. A legelső, téli forgatásra Horváth Gábor - a díszletes-mindenesünk, aki minden ilyesmit, eszközt, kardokat összeeszkábált, ami csak kellett - készítette az elsőt. Mi kitaláltuk azt, hogy legyen csontból, mert ha valami úgy néz ki, mint a csont, az a csont. Ezen felbuzdulva Gábor bement a Csarnokba, és vett egy cupákot, egy nagy velős csontot. Kiszedte belőle a velőt, kifőzte, aztán jött az, hogy vágjuk formára. Ennek az lett a vége, hogy bementünk a művelődési házba, ott voltak ilyen gépek. Hát az a szag, amivel a csont ég, az leírhatatlan. Lent voltunk a művelődési ház alatt két szinttel, a folyosó legvégén balra, zárt ajtók mögött. Horváth Gábor elkezdte a gyalulást. Öt másodperc alatt mindenki odaszaladt, hogy "mi ez a szag, a színházteremben érzik, hogy egy óra múlva előadás lesz ott, és ez így nem fog menni". Ez egy olyan szag, amitől felfordul az ember gyomra. Finom por, érezni, ahogy megy be orrba-szájba. Gábor azt mondja, "nem baj fiúk, megcsináljuk". Négy másodperc múlva a sarokban hányt, mi meg menekültünk kifelé. Na, mindegy, elkészült a szarv, amire kellett, legalábbis az első három, mert az kilátszik. Summa summarum felraktuk. Namármost, a csontnak a ragasztóhoz képest súlya van, folyton leesett, nem működött. Ezek után kellett egy új garnitúra, azt maszkmesterrel csináltattuk meg, hozzá kell tennem, nagyon profi munkát végzett.

A helyszínek kiválasztásában mi volt a döntő, egyáltalán hol voltak a helyszínek?

CsNE: Ami fontos volt, hogy megpróbáltunk elérhető helyszíneket kitalálni, amik azért mégsem olyan hétköznapiak. Itt is a középút a helyes. A havas bolygó egy Budakeszin levő vadaspark előtti mélyedés, ami nyáron akár még tatooinei helyszínnek is jó, mert homokos alja van, télen pedig a hatalmas, havas tér, amely körül van zárva, így nagyszerű elszigeteltséget ad a civilizációtól. A horizont kivételével, amit digitálisan kicseréltünk, tökéletesen megfelel egy másik bolygónak. Aztán amit kiemelnék még, az a barlang. Tudomásom szerint egy fanfilmben sem forgattak igazi barlangban. Ez egy olyan hely, ahová barlangászokkal lehet csak lemenni, nem egy nyitott hely. Az a pár jelenet, amit ott vettünk fel, szerintem igazi kuriózum. Kétszer, háromszor is voltunk lent előtte. Előre elterveztük a forgatást, húsz perc alatt az egészet be lehetett járni, de a kamerával meg a felszereléssel már nem így ment. A kamera meg is adta magát.

VK:
Az egy dolog, hogy egy profi barlangásszal el tudunk szaladni a végéig. Csakhogy bevittünk egy 35 kilós traktor-akkumulátort, és ez így már egy lassabb munkafolyamat volt. Plusz vittünk le egy rakás lányt, akik szintén lassító tényezők voltak. Mindenkinél volt egy csomó cucc, szóval úgy nézett ki, hogy volt egy kis luk, amin keresztül az előtted levőnek átadtad a holmidat, azt ő eltette az útból, aztán átsegített téged, te megfogtad a cuccodat, és ő mehetett tovább. Ezt megjátszani tíz emberrel nem piskóta. Nagyon lelassított, volt vagy háromnegyed óra, mire lejutottunk legbelülre, szemben a tíz perccel. Akkor ott bent valaki elkezdte, hogy neki most pisilni kell, a barlangra meg vigyázni kellett, és hát ez így elég macerás.

CsNE: A megvalósíthatóság döntötte el, hogy hol forgassunk, kint, vagy műteremben.

VK: Ezek szükségszerű problémák. Volt, ahová nem tudtunk volna visszamenni, de a jelenetet fel kellett venni. Ekkor mondtunk egy olyant, hogy a barlangon belül van egy kiépített része az általunk keresett személynek, ami egyébként egy logikus feltételezés. A barlangban vettünk fel egy olyan snittet, ahol eljuthatunk eddig a részig, amit aztán egy épületben forgattunk le.

CsNE: Gödön és a Remete-árokban filmeztünk még. 90%-ban itt az utóbbiban voltunk, kivéve a végén a csata Lim-Koitar és Maul között, az volt Gödön, egy kiszáradt mederszerűségben. Az összes többit, a Mester házának megtalálását, az egyéb utakat, a barlangbejáratot, a helyet, ahol leszáll az űrhajó, a Remete-ároknál, Hűvösvölgyben rögzítettük.

Hogyan készültetek fel a kardcsatákra?

CsNE: A kardcsatákban is törekedtünk arra, hogy az különbözzön a szimpla fanfilmektől, legyen benne valami újdonság, és ezt tűztük ki célul. Egy profi aikido mesterrel készültünk, bizonyos értelemben évekig - bár természetesen nem napi szinten értve ezt -, de másfél éven át, havi néhány alkalommal próbáltunk. Csak a fő csatát is két és fél hónapig gyakoroltuk, hetente négy alkalommal. Ez pont nyáron volt, úgyhogy szerencsére bármikor le tudtunk menni egy parkba edzeni. Többször meg is néztek minket, sőt, ott is találkoztunk egy aikidos emberkével, aki rögtön felismerte a mozdulatokat, és ő is elmondta a véleményét. Ezek jópofa dolgok voltak, és nagyon jól éreztük magunkat. Szerencsére megúsztuk nagyobb sérülés nélkül. Párszor rávágtunk egymás kezére, és ennyi. Csak egy nagyobb sérülésveszély adódott, az is éppen velem. Amikor már tudtuk, hogy hol lesz a csata, elhatároztuk, hogy mivel ez egy különleges jelenet, elmegyünk, és egy napot csak próbára szánunk, félig jelmezben. Gyakorlókardokkal kimentünk Gödre. Egymásnak kellett volna feszülnünk a karddal, de Péter kardja lecsúszott az enyémről, és pont a szemem mellett találta el a csontot. Be is dagadt rendesen. Ha egy picit félremegy, beletalál a szemembe. Ettől eltekintve minden szerencsésen alakult.

VK: Volt egy jelenet, ahol én leugrok, aránylag magasról. Ezt jól el is rontottuk, mert ahonnan felvettük, onnan egyáltalán nem látszik, mekkora az ugrás. Én nagynak éltem meg, ez a lényeg. Kérdezték, hogy 'le tudsz ugrani, biztos'? Hát próbáljuk meg, mondtam, és leugrottam. 'Nahát, le tud ugrani!' Felvettük. Nem sikerült jól a felvétel, hát még egyszer. Az első ugrásnál még jól bírta a bokám a terhelést, de az ötödiknél már nem bírtam felállni. Leugrottam, és lent maradtam guggolásban. Szó szerint. Az volt a jelenet, hogy Deep már feküdt, és az lett volna a dolgom, hogy odamegyek hozzá, és mellkason szúrom. Nos, ez úgy nézett ki a gyakorlatban, hogy leugrottam, félig feltápászkodtam, békaszerű mozgással eljutottam Péterig, bénán leszúrtam, megfogtam a combját, ráborultam, és itt volt vége. El lehet képzelni, hogy hogyan néz ki hátulról, ahogyan a hasára ráborulok. Elég félreérthetetlen volt. Ráadásul hetekig nem tudtam ráállni a lábamra. Apropó, arról volt már szó, hogy lefagytak a lábaink? Volt, hogy hat-nyolc órát álltunk a hóban, a fagyban. A cipő ugyan próbálkozott, de hát nem túl sikeresen. Akkor annyira nem is éreztük, mint amikor kivettük a lábunkat a cipőből, és belefeküdtünk a meleg kádba. Na, abba tényleg majdnem belepusztultunk.

Milyen kalandok adódtak a kardokkal?

CsNE: Sokáig tartott a megfelelő anyag megtalálása a pengéhez. Végül egy nádféleség mellett döntöttünk. Rengeteget eltörtünk természetesen, és nem is akkor volt gond, ha egyszerűen eltört, mert volt pótpengénk. Magán a nádrúdon került kialakításra a menet, amit belecsavartunk a markolatban levő lyukba. A legrosszabb az volt, amikor ebbe tört bele a menet. Ez a forgatáson szörnyű, mert hát hogyan veszed ki? Kint volt a stáb a csatajelenetnél, és hát nem volt könnyű megszervezni, hogy mindenki egyszerre ráérjen. Fogtam magamat én, Jedi ruhában és Péter Darth Maulnak öltözve, és a közelben becsengettünk egy házba, hogy elnézést, de elromlott a fénykardunk. Azt hittük, ebből probléma lesz. Kinézett egy kisgyerek, és rutinosan azt mondta, hogy "jó, rendben", és hozott egy csavarhúzót. Felmerül a kérdés, hogy talán nem is mi voltunk az elsők ezzel a problémával? Félelmetes volt, de végül sikerült kipiszkálni a csonkot, és folytathattuk a forgatást.
Még az volt egy vicces élmény, hogy többször kerestük a nagy csatának a helyszínét, és találtuk azt a gödi helyszínt. Azt tudni kell, hogy kb. ötször jártunk ott előtte, egy lélek nem volt ott egyszer sem, gyakorlatilag bármit lehetett volna csinálni. Kimentünk forgatni egy hétfő délelőtti napon, gondolván, hogy ki menne oda éppen hétfőn? Nyilván senki. Elkezdünk forgatni, egyszer csak átmegy közöttünk egy iskoláscsoport. Állunk ott két karddal meredten, a gyerekek meg, ámulnak, "hu-úú, ott van Darth Maul". Aztán motorosok, meg más hasonszőrűek is érkeztek. Majdnem megbolondultunk. Van egy nyersanyag-felvételünk, hogy áll Darth Maul, meg Lim-Koitar egymással szemben, a kivont kardokkal egymásnak feszülnek, és úgy tűnik, hogy nincs ott senki más. A kamera két métert megy jobbra, és ott bámészkodik vagy huszonöt ember. A kamera tesz egy kört, és annyian vannak, hogy az elképesztő. De soha nem láttunk ott korábban senkit. Van már egy bakiparádénk, és vannak még más vicces dolgok is talonba téve, a DVD-hez.

Menyiben volt szerencsétek az időjárással?

CsNE: A hidegről beszéltünk, a másik, ami gond volt, az a meleg. Forgattunk decemberben és januárban, és forgattunk július közepén, a legnagyobb melegben. És hát Darth Maul arca... Úgy nézett ki, hogy 'egy jelenet, két jelenet, sminkelés Darth Maulnak; egy jelenet, két jelenet, sminkelés Darth Maulnak'. Kálmánnak annyival volt könnyebb, hogy rajta nem voltak minták, és könnyebb volt kijavítani, de azért ez kész katasztrófa volt. Ezen kívül más baj nem volt, nem is emlékszem, hogy pl. az eső elkapott volna minket. Sőt, egészen extrém szerencsénk is volt olykor. Mala'Fys és Darth Maul csatáját, amikor a bázisnál elkezdenek marakodni, azt felvettük nyáron, aztán eltelt két-három hónap, és már jött a szeptember, mire akartuk venni a folytatását, és izgultunk, hogy a levelek elkezdenek sárgulni. De nem. Szeptember végén vettük fel, és olyan volt, mintha még nyár lett volna.
A havas jelenettel kezdtük a forgatást, de azzal is fejeztük be, mert volt egy snitt, ami kimaradt. Ezt három évvel később vettük hozzá. Ugyanúgy leesett a hó. Csak annyi volt, hogy a házak között megyünk, de éppen nem volt hozzá jó vágóképünk. Be se öltöztünk, csak a palástokat vittük el, meg a csizmát, azokat magunkra vettük, beállítottuk a kamerát, és ennyi. Nem is volt stáb sem, Gáborral kimentünk, és megcsináltuk.

A festék, amit a sminkhez használtatok, milyen anyag volt?

VK: Ez abszolút az az anyag, amit erre használnak. Úgy értem, hogy amikor beülsz a színházba a Macskákra, ott is ezt használják. Ez bőrfesték. Következésképpen az a nagy hibája, hogy vízbázisú. Tehát, ha izzadsz, ha esik, ha orrba vágnak, annak lőttek. Van egy másik verziója, ami zsíralapú, azt már nem lehet lemosni szappannal, annak van egy oldószere. Megpróbálkoztunk avval is Darth Maul esetében, azon elvileg át tud izzadni, az nem jön le. Azonban arra nem lehetett ráfesteni, értsd, úgy festettem Maul arcát, hogy nagy vonalakban. Ahol piros marad, ott megkentem pirossal, és ráhúztam a feketét. Ezt a zsíralapúval nem lehetett megjátszani, mert ahol le-piros-zsíroztam már, a fekete zsíros rá se ment, emiatt nem tudtam vele kifesteni. Nem is szólva arról, hogy a vízbázisúval húztam egyet - és most ez túlzás -, de a fél fejét le tudtam kenni, a zsírossal meg csak pöttyökben lehet haladni.

Horváth Gábor: Utána meg órákba telt kimosakodni... Pedig tényleg teljesen profi anyag.

Hivatásos színészeket hogyan sikerült bevonni, és hogyan élték meg a helyzetet?

CsNE: Két hivatásos színészünk is akadt. Az egyiket Horváth Istvánnak hívják, aki az informátort játszotta. Ő az egyik digitális hátterekkel foglalkozó szereplőnk ismerőse volt, aki eljött a forgatásra. Igazából azok után, hogy leegyeztettük a karaktert, hogy termetre, szakállra, ilyesmire stimmel - éppen ilyen tipikus, nagyobb termetű, szakállas fickót képzeltem el a legelején -, én nem is találkoztam vele. Elküldtük neki a forgatókönyvet, ő visszajelezte, hogy jó, benne van, és a forgatáson láttam először. Igazából ily módon nem egyeztettem vele előtte. Nagyszerűen ment a munka együtt, kedves volt, türelmes, beült a sarokba, és amikor eljött az ő része, elmondta, és nem zavarta őt, hogy kvázi amatőrökkel van körülvéve. Jól dolgozott, és utána is nagyon készséges volt, amikor évekkel később leszinkronizáltuk. A másik az egyik kuriózuma a filmnek, az Versényi László, aki Yodának a magyar hangja az eredeti verzióban is. Vele egy ismerősön keresztül tudtunk kapcsolatba lépni. Megkértük arra, hogy ezt vállalja el, és nagyon szívesen meg is tette. Az akkori, kezdetleges stádiumban levő dolgok is roppantul tetszettek neki. Ő is nagyon várja a filmet, és igazán profi módon mondta el a szövegét. Ami különbség lehetett számára, az szerintem a következő: általában ez úgy megy, hogy mire a színész láthatja az anyagot, mire az eljut hozzá, addigra már fullos, lehet dolgozni rajta. Nálunk nem úgy volt, hogy a képre szinkronizált rá, hanem előbb felmondta a szöveget, és akik csinálták Yodát, ők vállalták, hogy hozzá fognak igazodni. Pontosan úgy, mint ahogyan az animációs filmek esetében szokott történni. Azután a Yoda-modellt először is meg kellett tanítani a magyar ABC-re, szépen minden betűre be kellett húzogatni az arcát.

VK: Plusz felvettük Versényi Laci bácsit, amint mondta a maga szövegét, és az ő mimikájához - hol, mennyire torzulnak az arc egyes részei - igazították hozzá Yodát. Ez a történelemben az első Yoda, aki magyar mimikával beszél, hozzátéve, hogy szerintem a sci-fi világban is az első digitális karakter, aki teljesen saját mimikával rendelkezik. Ehhez hozzátették természetesen az egyéb részeket, tehát az emberi vonásokat is megpróbálták lekövetni. Pl. amikor 'A' pontból 'B' pontba néz az ember, közben általában pislantani is szokott; előbb mozgatja a szemét, és csak aztán fordítja utána a fejét. Ha valami okosságot mond éppen Yoda, picit hátrahúzza a fülét, ilyesmi.

Hogyan mentek a belső felvételek, a zöld hátteres megoldások, hogy minden olajozottan működjön?

CsNE: Ami nagyon fontos, hogy viszonylag kevés díszletet építettünk. A blue-box esetén olyan díszleteink voltak, amivel fizikai kontaktusba kerülnek a szereplők, pl. ha egy asztalhoz leülnek, az asztal az megvan. Aztán legfeljebb ki van pótolva jobbra, balra, fel, le, de nagyjából ennyi. Ami érdekes még, az a barlangbelső, ami vegyesen green-screen, vegyesen matte-painting, és egyéb kiegészítések.

Sok helyen nagyon jól kivitelezettek a trükkök. Hány fős volt, és hogyan dolgozott a csapat?

CsNE: Annyit elöljáróban mondanék, hogy amatőr is volt a csapat, meg nem is, abból a szempontból, hogy valóban nem hivatásosak, de mindenki hivatásosan akar a szakterületén dolgozni. Ez szinte mindenkire igaz. Ilyen szempontból mondhatnánk azt is, hogy félprofi volt a stáb.

VK:
Az utómunkáknál két fő irány volt. Az egyik, hogy ki tudja megcsinálni, amit kell, keressünk ilyen embert. Végül is az operatőr ekkor hozta Szabolcsot, hogy ő valamilyen szinten ért ehhez. Volt egy olyan alapunk, hogy ő kézzel szépen rajzol, stb, és ért a számítógépes grafikához. De onnan tovább kellett lépni, és összehozni a valódi felvételt az egyéb módon megszerkesztett cuccal. Végül is ez az, amihez senki nem konyított. Erre néztem, kerestem és találtam programokat. Én azt vállaltam, hogy ezt hajlandó vagyok megtanulni. Azóta ezen én ügyködöm, most már több éve, és van már benne gyakorlatom. Akkor még kellett nekünk plusz olyan ember, aki tud modellezni. Ádámot így a neten találtuk meg, neki voltak már fent Star Wars-os munkái, és írtunk neki, nem lenne-e kedve csatlakozni. Hát persze, hogy volt... Szabolcsnak elég sok dolga akadt, ő igazából nem is látta át, hogy mennyi. Elhalmozódott, próbálkoztunk, szenvedtünk. Ezért ugyanazzal a módszerrel a neten néztem matte-paintereket. Találtam egyet, akinek nagyon tetszettek a munkái. Írtam neki, és ő is örömmel fogadta a megkeresést. Végül is így jöttünk össze.

A kötelező pihenőidő után tervezitek-e hogy ilyen, vagy egy teljesen más filmet hoztok össze a tapasztalatok alapján?

VK: Alapesetben azt mondom, amit sokáig mondogattunk, sci-fit még egyszer nem. Ma már úgy látom ezt inkább, hogy készíthetünk sci-fit, de ésszel. A magunk szórakoztatására még egyszer ekkora munkába belefogni nincs sok értelme. Az biztos, ha most kezdenénk ezt a filmet, nagyon sok mindent másként csinálnánk. Ma már nyugodtabban belefognánk egy ilyen jellegű másik filmbe, mert ismerjük a korlátokat. Amikor ezt elkezdtük, még nem így volt. Elkövettük azt a hibát, hogy felvettük a jelenetet, és utána elkezdtünk vele szerencsétlenkedni, hogy akkor ebből most mit lehet kihozni? Persze azért ez sarkítva van, de ez a lényeg.

CsNE:
Folytatást nem, azt én sem gondolom komolyan. Minden egyéb attól függ, mennyi keret lenne rá. Szívesebben dolgoznánk inkább hivatásos színészekkel, professzionális kollégákkal, természetesen úgy, hogy a 2.S csapata is közreműködne, ezúttal nem szereplőként, hanem ki-ki abban, amihez ténylegesen is ért.

 
Az alábbiakban a Second Strike munkálatairól tekinthettek meg egy képes összeállítást: