A
bukás
Rajongói novella -
Írta: Egressy Tamás
-
Vége, Anakin. Vert helyzetben vagy.
Ezek a szavak úgy csattantak Darth Vader elméjében, mintha tüzes
vassal égették volna az agyát és a szívét. Megpróbált Obi-Wanra
nézni, de ehelyett csak egy futó pillantásra tellett neki a
partot és az őt szállító droidegységet elválasztó végtelen lávafolyamra.
Így, talán a halál küszöbén a forró gőz minden eddiginél jobban
égette arcát, testének minden porcikája sajgott már, és a lelke
azt kívánta: legyen vége... csak... menjen el - imádkozott,
menjen már el, hagyjon itt, kitalálok egyedül is. Végső elkeseredésében
már a dühe is felengedett, és érezte, hogy Obi-Wan ránéz, tekintetében
csalódottság, elkeseredés... és szeretetnek már nyoma sincs
benne.
Anakin összeszorította a fogát, és felpillantott Obi-Wanra...
a volt mesterére, mentorára, barátjára... a testvérére. A droidegység
tovább lebegett, s félő volt, hogy Anakin nem tudja megragadni
az alkalmas pillanatot. Miközben Obi-Wan szinte kérlelve meredt
rá, Anakin szíve ismét megtelt gyűlölettel. Obi-Wan azt hiszi,
jobb nála... most bizonyíthat...
Gyilkos pillantást vetett egykori mesterére, és kemény, érdes
hangon így felelt:
- Alábecsülöd az erőmet, Obi-Wan.
Szándékosan szólította Obi-Wannak, és olyan gyűlölködő hangot
ütött meg, amilyet csak tudott. Ez a Jedi nem fogja legyőzni,
nem fog neki kegyelemért rimánkodni... nem kér bocsánatot. Vader
a maga útját járta, azt tette, amit jó döntésnek gondolt. Ha
ezt a Jedi-ok nem ismerik el, ha nem értik meg, ha Obi-Want
küldik, hogy leszámoljon vele...
Érezte az Erőben, hogy Palpatine, a mestere veszélyben van -
azonban hirtelen mintha elmúlt volna ez a súly, és Palpatine
ismét veszély nélkül létezhetett volna. Ez az érzés, ez a gondolat
kis mosolyt csalt az arcára - de csak egy pillanatig tartott,
aztán ismét Obi-Wanra irányította a figyelmét. A Jedi hangja
magához térítette kábulatából.
- Ne próbáld meg - kérte Obi-Wan, s közben önkéntelenül megrázta
a fejét; azonban ezzel egy időben felemelte lézerkardját, valószínűleg
számítva rá, hogy nem győzheti meg ilyen könnyen Anakint.
Igen, Anakint, és Obi-Wan nem volt képes egykori társára Darth
Vaderként tekinteni. Hiszen nem változott semmi - az ő lelkében
nem. Bár fájdalmas volt a felismerés, hogy egyedül maradt, és
Yoda talán már meg is halt... de úgy érezte, meg tudja oldani
a helyzetet, és úrrá tud lenni Anakin elmezavarát.
Be kellett látnia, hogy tévedett.
Mert Anakin felől olyan erős gyűlölettengert észlelt, amely
elborította, elmosta az ő érzelmeit, és már számára sem maradt
más, mint a gyűlölet. Ennek ellenére küzdött - a reményért,
a Jedi-okért, az igazságért... és Anakinért. Emlékezett még,
amikor Qui-Gon hamvasztásán megesküdött az akkor kisfiú Anakinnak,
hogy Jedi-t nevel belőle. Sóhajtott. Nem, nem nevelt belőle
igazi Jedi-t. Hagyta, hogy Palpatine megtévessze, félrevezesse,
majd a magáévá tegye. Darth Vader állt előtte, nem Anakin Skywalker
- egy mindenre elszánt Sith lovag és harcos - Obi-Wan elképzelni
sem tudta, hogy juthattak idáig.
Pár méterre tőle Anakin ugyanezen morfondírozott. Padmé... -
suttogta egy hang a fejében. - Padméért tettem, nem másért,
csak őérte, mert szeretem... Obi-Wan elvette tőlem, megalázott,
kigúnyolt. Ellenem fordította Padmét... ellenem fordította Padmét...
Hiába. Anakin Skywalker arcán egy könnycsepp gördült végig.
Nem Padméért tette... nem a szerelemért, hanem a hatalomért
cselekedett, és most fizetnie kell érte... de nem a halálával.
Obi-Wan halálával.
Leeresztette kardját, felkészült az ugrásra. Bizonyítani fog,
és megteszi, amit meg kell tennie. Talán utána majd bánkódik.
Talán utána majd megöli őt a bűntudat, a saját maga iránt érzett
gyűlölet. De nem most, nem itt. Szó nélkül elrúgta magát a földtől,
és ugyanebben a pillanatban Obi-Wan is megmozdult.
A vágás rövid volt, és alig fájt. Darth Vader ügyetlenül bucskázott
le a fekete homokba, fénykardja méterekkel mellette landolt,
ahogy karja és két lába is. Összeszorított fogakkal, vörösen
égő szemekkel, könnyekkel küzdve nézett föl Obi-Wanra. Csak
amikor volt mestere arcán meglátta a sajnálkozó borzalmat, és
amikor megpillantotta saját végtagjait, ahogy élettelenül, fénykard
szabta sebekkel elvágva legurulnak a lávafolyamba, hogy ott
szénné égjenek... csak akkor fogta fel, mi történt. Megmaradt
karjával előrelendült, és fél métert sikerült is kúsznia az
égetően forró homokon, miközben a feje fölött tűzszikrák pattogtak
ki a folyamból. Felüvöltött.
Obi-Wan lenézett rá, és a szeme már inkább vádló volt, mint
sajnálkozó. Meg kellett tennie - nincs mese, ez volt a küldetése.
Anakin szenved, szenvedni fog, talán itt pusztul el. Darth Vader
feltekintett rá, és a szeme mélységes fájdalomról árulkodott.
Nem csupán a külső kín torzította el egykor fenségesen finom
vonásait, mely most inkább durva kőszoborra emlékeztetett...
belülről marta a szenvedés. De Obi-Wan ezúttal nem érzett magában
elég erőt, hogy megnyugtassa, és visszavezesse az Erő ösvényére.
Anakin megint felkiáltott, és egyre lejjebb csúszott a homokban.
Obi-Wan egykori tanítványára pillantott, és elfogta a szánalom.
Bele fog zuhanni a lávába... és meghal.
Meghal - ez a gondolat szinte sokkolta a Jedi-t. Ahogy a Sith-et
is, a szinte felismerhetetlen, meggyötört torzót ott lent a
homokban. Darth Vader immár elvesztette a hitét.
Nincs örök élet, nincs szeretet és könyörület... és soha nem
lesz béke. Nem létezik szerelem, nincs oltalom és védelem, csak
gyűlölet és becsvágy van a világon. Palpatine, a Sith-ek, a
Jedi-ok... mindenki romlott, csak ő tiszta egyedül? Csak ő érti
meg magát, senki más nem képes érezni és megbocsátani, befogadni,
durván ellökik csupán. Nem marad más, csak a fájdalom. Miért?
- Te voltál a Kiválasztott! - fakadt ki Obi-Wan, és lehajolt,
kicsit közelebb Anakinhoz - de kezét nem nyújtotta. - Azért
lettél kiválasztva... azért születtél, hogy elpusztítsd a Sith-eket,
nem hogy közéjük állj! - Vadernek fájt minden szó, és egyre
tisztábban érezte, hogy valami borzalmas dolog van készülőben.
Valami visszafordíthatatlan kín... feljebb kapaszkodott, de
gépkarja megbicsaklott a homokon, ujjai közül kicsúsztak a homokszemek,
szétmorzsolódtak a kavicsok. - A testvérem voltál, Anakin...
szerettelek - Obi-Wan könnyes szemmel fordult el. Anakin kiáltani
akart, megállítani, könyörögni, hogy segítsen, rimánkodni...
de aztán meggondolta magát. Obi-Wan folytatta, és immár zokogott,
ahogy Vader is. - De nem tudlak megvédeni önmagadtól.
Az ifjú vonásai fájdalmas grimaszba gyűrődtek, ellenben Obi-Wan
arca kisimult, a ráncok eltűntek a homlokáról. Még egyszer utoljára
letekintett, majd elfordult. Aztán még visszanézett - Darth
Vader azonban ezt már nem láthatta.
Egyedül hagyták. Cserbenhagyták. Az a Jedi... az a szörnyeteg
hagyja, hogy itt égjen szét, egyedül... nem bocsát meg, nem
ért semmit... most kérjen bocsánatot? Könyörögjön? Vagy várjon,
amíg Obi-Wan lejön érte? Nem látott, nem hallott, vörös szeme
vakon forgott, ereje elhagyta. Mit tegyek? Mintha nem is ő mondaná
ki, megrázkódott és felüvöltött:
- Gyűlöllek!
A sorsa megpecsételődött. Ezzel az egy egyszerű, őszinte szóval.
Ám ez fájt a legjobban. Mindkettőjüknek. A kapcsolat megszakadt,
Obi-Wan visszaindult a hajóhoz. Vader tehetetlen kínjában felüvöltött
- és elboruló elméjének vörös függönyén át alig érzékelte, alig
vette tudomásul, hogy lábának csonkjai fellobbannak és lángolni
kezdenek.